Nyári erotikusok - erotikus novellák
Ahol a busz kapaszkodik
Ennyit még csukott szemmel is
sikerült megállapítania.
Világosodik – bár ez a hosszú nappalok időszaka közepén nem
jelent túl sok támpontot –, hajnal lehet, vagy inkább kora reggel.
– De hol vagyok?
A busz megválaszolta.
Nem messzire a háztól, éppen a konyhaablakkal szemben állt
meg, miután erőlködve, prüszkölve és nyögve felkapaszkodott a buszöbölig. Vastag füstöt eregetve,
felhorkanva indult tovább, mintha darabjaira akarna széthullani, legkésőbb a
közeli kanyarban, de addig még büszkén fitogtatja az erőt, hátha a közeli
ablakból sajnálkozva figyelné valaki.
– Egyáltalán miért kell azért az egy leszálló emberkéért
buszjáratot küldeni? – kérdezte Misi még előző este, amikor a konyhaablaknál
ülve először figyelhette meg a vén busz küszködését.
– Csak 30 percenként jár… – jegyezte meg rögtön Kornélia, aki
hatalmas sürgés-forgás közepette készülődött.
Misi csak csóválta a fejét, és kortyolgatta tovább a
jéghideg, alkoholmentes sört.
Hamar elfelejtette a buszt – mint azok is, akik beleírták a
menetrendbe, hogy félóránként fel kell csúsznia-másznia a hegyre –, inkább a
panorámát nézte. Jobbára háztetőket látott, fák koronáit, néhol egy-egy
medencét kéklő vizével, és mindez annyira megnyugtató volt, békés és
különleges, hogy elkezdte irigyelni a lakás tulajdonosát, Kornéliát.
Ült a magas, támlanélküli bárszéken, és csodálta az eszét
annak, aki kitalálta ezt a hosszú, keskeny konyhát, aminek az egyik oldalán a
bútorok találhatók, a széles ablaknál pedig egy keskeny, pultszerű asztal, sorakozó nyurga székekkel. Egyszerűen élményt jelenthet itt elfogyasztani egy vacsorát –
kifelé bámulva, a város fényeire –, vagy egy reggelit… vagy akár ezt az
alkoholmentes szüzet.
Kornélia közben többször felbukkant különféle félbemaradt
öltözetekben, és a férfi számára komoly fejtörést okozva:
– Lehet, hogy máris meg kellene dugni?
Mert abban biztos volt, hogy a koncert után illik megdugni a
nőt, az ugyanis jár a program mellé, de még előtte, amikor készülődik, nem
kellene feltartani. Nem mintha nem bírná el a kapacitás – hiszen a koncert
alatt úgyis pótlódna, amit most ellövöldözne –, de nem szívesen hagyta volna
ott a konyhaablak elé terített kilátást… és annyira nem tartotta jó nőnek
Kornéliát.
– Azér’ most már nem fogom mindig dugogatni! – morgott
magában, bár a „mindig” határozószót maga sem tartotta helyénvalónak a legelső
szex előtt, különben sem célszerű előre értékítéletet mondani egy majdani
dugásról, s egy ismeretlen punciról.
Az ismeretlen puncin éppen egy fekete, csupa-csipke
franciabugyi feszült, mélyen bevágva mindenütt, ahol csak lehet.
– Nem szabad kukucskálni! – nevetett a nő, de nem lépett el
az ajtónyílásból.
– Nem szorít? – nézegette Misi aggódva a fekete ruhadarabot.
– Nincs nekem akkora seggem, hogy szorítson! – játszotta a
sértődöttet Kornélia, és a férfi úgy vette észre, mintha örülne ennek a
témának. – Olyan anyag, ami pontosan felveszi a formát, nem is lötyög és nem is
szorít, és az is jó benne, hogy nem csúszkál ide-oda, nem kell egész este
igazgatni.
– Én igazgatnám… – jegyezte meg jobb ötlet híján Misi.
Kacagás válaszolt:
– Jól néznénk ki, ha a szoknyám alatt matatnál.
– Lehet, hogy kedvet kapnának mások is, elkezdenének bátran nyúlkálni,
és végül egy nagy-nagy nyúlkálás-buli lenne. – Érezte abból, ahogy a nő még
mindig ott várakozott, hogy valamilyen módon vissza kellene kanyarodni a
konkrét bugyihoz. – A tiedét csak lehúzni lehet… – tette hozzá elgondolkozva.
– Miért? Simán befér egy kézfej! – Oldalt fordult,
becsúsztatta a tenyerét, és alul még gond nélkül ki is bírta dugni.
Mintha egy pillanatra a puncidombja is kivillant volna –
legalábbis a férfi látni vélte, és tetszett neki a játék –, miközben kérdőn
nézett Misire.
– Ez a szingliség hátránya – gondolta a férfi –, nem szabad
elereszteni egyetlen farkat sem, mert ki tudja, mikor jön a következő. – Nem
szerette a szingli nőket, mert meggyőződése szerint nagyon ragadósak, és
mindegyik állandó szexpartnerre hajt, s addig is, amíg nem sikerül, a
szingliség álcája mögül lesnek az áldozatra. – Úgy látszik, be kell nyúlnom a
bugyijába, arra vár. – Öt másodpercnyi csend után megszólalt:
– Nekem nagyobb kezem van.
Kornélia, mintha csak erre a mondatra várt volna,
odatipegett extra-magassarkú, otthoni papucsában:
– Mindkettő is befér, ha beengedem.
– És beengeded? – Misi nem várt a válaszra, egyik tenyerét a
popsi jobb félgömbjénél indította útra, a másikat, gondolva egy merészet, elölről.
A nő dorombolt, és még mielőtt a két kéz két irányból beért
volna a lába közé, elkezdte kigombolni a férfi nadrágját.
– Ezzel hamar megleszünk – gondolta Misi, és ahelyett, hogy
a bugyiban kalandozott volna, combközépig lehúzta a fekete csipkét. A
franciabugyi ugyanakkor el is távolodott tőle, mindenestől, mert a nő
derékszögben meghajolva, szájába kapta az előbukkanó falloszt. – Kezdődik a
koncert, először a fúvósok és szívósok… – Míg Kornélia a farkával incselkedett,
meghúzta a hideg, szűz sört.
Misi a szingliség-kategória ellen kézzel-lábbal tiltakozott,
mert ő szabad, mint a szél, de készséggel elismerte, hogy egy rigolyás férfi.
Most is, amíg a nő cuppogva szopta, ő a vízszintes hasat leste kritikus
szemmel: nem talált rajta kivetnivalót, pedig az esetek többségében a has ilyen
helyzetben megnyúlik, vagy meghullámosodik, attól függően, hogy a viselője még
csak simán kövér, vagy már elkezdett fogyókúrázni.
– Jól tartja magát a kiscsaj…– Számolgatta, hogy mennyi idős
is lehet, talán 28, ha ez az első munkahelye, ahol egymással szomszédos
irodában dolgoznak. – Szóval az egyik felemnél egy ötössel idősebb, kábé. – Más
hibát sem talált rajta, még egy icipici narancsbőrt sem a csípő alatt. – Előbb
is eltalálhattam volna, hogy elhívom koncertre!
A meghívás úgy történt, hogy
Misi hónapokkal korábban vett két jegyet, aztán elfeledkezett róla, csak két
napja jutott eszébe, s akkor kezdte felmérni a folyosón szembejövő nőket, hogy
melyiküknek ajánlja fel az egyik ülőhelyet.
„Szereted a dixielandet?” –
szegezte a kérdést váratlanul a mindig komoly Kornéliának, akiből kinézte, hogy
az ugrálós vagy lötyögős „tuctuc-on” kívül mást is ismerhet, mégsem
nagymama-korú.
„Minden zenét szeretek, de táncolni nem tudok” – hangzott a
válasz.
„Koncert, nem kell táncolni, nem is lehet… Holnapután eljössz velem?”
Aztán egyeztették, hogy feljön érte, sőt
vissza is hozza a koncert után, ha már annyira bonyolult a közlekedés. Misi már
ekkor eldöntötte, hogy dugással fejezik be a napot, bár mostanság ilyen célra
többféle lányt is tartogatott, és semmi olyasmibe sem akart belebonyolódni,
mint munkahelyi kapcsolat, vagy féltékeny barát… vagy egyetlen dugásnál többet
elváró nő.
Megnézte a falon ketyegő órát – még szerencse, hogy elég
koránra beszélték meg a találkozót –, belekortyolt a sörébe, majd gyengéden
felemelte a 90 fokban meghajló nőt, és áttette az ablak előtti, hosszú,
pultszerű asztalra. Egy futó puszit lehelve az egyik félgömbre – megállapítva,
hogy narancsbőr sehol sincs –, lentebb húzta a bugyit, mire Kornélia
engedelmesen kilépett belőle. Egymástól távolabb irányította a feszes combokat,
kíváncsian széthúzta a félgömböket, és közéjük illesztette a falloszát.
– Ismerkedjetek meg! – szokta ilyenkor mondani, de most
hallgatott. Kicsit zavarban volt a nő tökéletességétől, nem gondolta volna,
hogy az irodában megismert, komoly és aktakukac külsőt szimbolizáló ruhák ilyen
testet rejtegetnek. – Topmodell!
Nem sokat ingerelte a puncit és önmagát, farkát betolta a
résen. Mintha attól félne, hogy a leányzó meggondolja magát, és mégsem akar egy
ismeretlen, nálánál – ne szépítsük! – 18-20 évvel öregebb pasival dugni, még
akkor sem, ha aztán együtt mennek koncertre. Egyre vadabbul húzogatta a
falloszát ki-be.
– Ez már az enyém – lihegte --, amit megcsináltam.
Az utolsó pillanatban kihúzta, és elkapva, hátrahúzva
Kornélia kezét, a begörbített marokba engedte a nedveket.
Mosolyogva, de szótlanul lemosták a fürdőkád felett a
kritikus testrészüket, aztán sietve ültek be a kocsiba.
Újabb busz kapaszkodott zihálva, meg sem állt a megállóban,
csak igyekezett tovább.
– Visszafelé merre mehetnek? – töprengett Misi, és
elhatározta, hogy majd megkérdezi, ha felébred a nő is. – Topmodell. – Így
nevezte magában, mióta a koncert után együtt fürödtek, majd az ágyon is és a
konyhapulton – a városrész fényeit bámulva – áldoztak az élvezeteknek.
Misi utolsó, éjszakai emléke egy ájulásszerű ágyra-rogyás
volt, és utolsó erejével még hátulról átölelve a lányt, hozzásimult.
Most óvatosan elindult a kezével, szemét is kinyitotta, és
megtalálta, ugyanolyan, összegömbölyödött pózban, ahogy éjjel lefeküdt. Békésen
szuszogott, haja kócosan terült el a kispárnán, az egyetlen, közösen használt
takarót teste alá gyűrve.
Sokáig nézte gyönyörködve a meztelen nőt, majd kevés
fészkelődéssel, hangtalanul hozzábújt, hogy álmában se fázzon a háta és a
dereka. – Topmodell – suttogta, és amikor már minden ponton érintette a lányt,
fallosza automatikusan becsusszant a helyére.
Misi óvatosan, aprókat mozdult, úgy várta meg a következő,
kapaszkodó, köhögő-krahácsoló buszt, és amikor az nehézkesen elhaladt,
nagyot, elégedettet nyögve telepumpálta Kornélia ébredező barlangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése