Tengerpart éjjel 3.

Előzmények:
Tengerpart éjjel 1. A királylány
Tengerpart éjjel 2. Holdfényes romantika

Nyári erotikusok - novellák

Tengerpart éjjel

3.

Életmentő apró ceruza

Vidám kis csapat érkezett, felverve a diszkrét nyögések és sóhajok tengerpartját.

Pongi úgy érezte magát, mint a kabinos-bácsi a fürdőben, mert a 8 tagú társaság éppen mellette dobálta le a ruháit, és mint egy nyugdíjas ruhatárosra, hátrahagyva mindent, viháncolva beszaladtak a vízbe. Irigykedett. Erre az érzésre nincs más kifejezés.

Alig 2000 kilométernyire otthontól, az éjjeli tengerparton annyira magányos volt, mint még soha.

Sírni tudott volna, amikor a sárga Hold játszani kezdett a sebtében ledobált ruhadarabok flitterein...

A csillogós nadrág! Tehát a lányok közül valamelyik éppen az, akivel összepréselődve táncolt a teremben, s aki később a mosdóban egy nyomulósabb srácot választott.

Mindegy is.

A 4 pár kissé eltávolodott a parttól, és egyszerre merültek el derékig a vízben.

Tisztán kivehető volt, ahogy felfedezik egymás testét a kezek – főleg a vízalatti részt –, és mohón összekapaszkodnak az ajkak.

– Melyik lehet a csillogónadrágos? – Kényszeredetten mosolygott saját bénaságán, hiszen a lány nemrég még az ő farkát fogta meg ezernyi táncolóé közül, s ő mégis elszalasztotta. – Most meg valaki másét húzogatja... Mindjárt bekapja! – Majdnem felkiáltott, amikor a 4 lány közül valamelyik lehajolt a víztükörig.

Pongi nem találta a helyét. Elmenekült volna, hogy aztán visszasomfordáljon. Menyi, de mennyi szexfilmet megnézett már, és élőben sokkal izgalmasabb, de sosem sejtette, hogy milyen kínnal jár közelről látni mások élvezését.

Megigazította a farkát, bár sok igazgatásra nem volt szükség, stabilan állt, inkább csak jólesett megérinteni. Kíváncsi volt, hogy a magában csak készségesnek nevezett leányzó észrevenné-e, ha elővenné, és verné magának, s őhozzá jönne-e segíteni...

Ingerülten megrúgta a finom homokot.

Felállt, s mint akit elkergettek és örökre eltiltottak a tengerpartról, hosszú léptekkel sietett el, minél messzebb akart jutni ettől a helytől.

A kerthelyiségekben még javában folytak a vigasságok és az összebújós beszélgetések, az utcákon úgy áramlott a tömeg, akár otthon, Szilveszter éjjelén. Meztelen hátak, billegő fenekek, a végtelenben találkozó lábak, villogó fogsorok, padokon villantó bugyik, gyöngyöző nevetés.

Pongi minden sarkon befordult, automatikusan kerülgette az andalgó embereket. Észre sem vette, ahogy némelyik utca egyik és másik oldalán is végigment, és megtorpant a hotel bejáratánál.

– Még csak eltévedni sem sikerült?

A pult mögött ott fityegett a szobakulcs, tehát az anyja még nem érkezett meg a szállodába, biztosan hosszasan elnyúlik a vacsora. A recepciós köszönésére Pongi hirtelen megrázta a fejét, és kisietett a hatalmas üvegajtón.

Akkora lendülettel vetette bele magát az utcai forgatagba, mintha attól tartana, hogy elfelejti azt a számot, ami hirtelen eszébe jutott. Mert amikor ki akarta mondani olaszul a szobaszámot, akkor egy másik szám is bevillant, az, amit egy üveg címkéjére írt apró ceruzájával egy prosti. A szálloda egy pillanatig sem volt kérdéses, hiszen ha másikról lenne szó, nem éppen arról, amelyiknek a földszintjén történt a ceruzás ajánlattétel, akkor a csaj a hotel nevét is odafirkantotta volna.

Pongi nem akart arra gondolni, hogy a lány mégsem tartózkodik a szobában, és minden más lehetőség közül is csak egyetlen egyre koncentrált: megkeresni, de rögtön. Látta maga előtt az apró ceruzával írt számot, mintha belevésték volna a levegőbe. Nem várt a liftre, kettesével vette a lépcsőfokokat, közben megtapogatta a zsebét, ahol valamennyivel több pénz lapult, mint amennyit a prosti az üvegre firkantott.

Könnyedén rátalált az emeletre és a folyosóra. Mindenfelől hangok és zenék szűrődtek ki, a kék szőnyegen izzadságszag és kellemes illatok keveredtek duzzadó patakká. Valahol egy ablakot csapkodott a huzat, egy közeli ajtó mögül ütemes nyögés hallatszott, és aláfestésül rekedtes férfihang biztatása.

Pongi csengőt keresett, s kinevette magát ezért. Hiába tűnik a folyosó egy pesti bérházénak, mégiscsak egy olasz hotel legfelső emeletén jár.

Kopogtatására valami érthetetlen, pergős választ kapott bentről – s mivel kívülről nem volt kilincs az ajtón –, izgatottan várakozott. Két-három perc telt el, s újra kopogtatásra görbítette az ujját, amikor feltárult az ajtó, és egy ötvenes koma távozott sietősen. Mögötte felbukkant az apró-ceruzás lány, és mint régi, kedves ismerősnek, a fejével intett befelé. Combtőig érő, citromsárga pólót viselt, amelyet telistele nyomtattak – mint valami újságot – kisebb és nagyobb méretű szavakkal, mondatokkal. Az ablaknál álló franciaágyra mutatott – amelyről később kiderült, hogy két darab egyszemélyes heverő, összetolva –, és otthagyta a fiút, bement a fürdőszobába.

Pongi biztató előjelnek tartotta, hogy nyitva maradt a fürdőszoba ajtaja, és egy jókora falitükör olyan szerencsésen lett elhelyezve, hogy azon át jól láthatott mindent. Felhúzódott az ágyra, és le nem vette a tekintetét a fényárban úszó fürdőszobát HD-ben közvetítő tükörről.

A lány előrehajolt, talán a szemeit nézegette, a fáradt karikákat.

– Nem! Fogat mos – állapította meg a srác, és lelkesen találgatta, hogy ugyan található-e bugyi a citromsárga póló árnyékában. Végigfutott a hátán a hideg, amikor eszébe ötlött, hogy most ment el az előző látogató, egymásnak adták a kilincset, így valószínűbb a bugyi nemléte, minthogy felhúzza erre a fél percre... Ahogy ezt végiggondolta, csodálkozott is magán, mert egy csepp undort vagy hasonlót sem érzett a gyors partnerváltás miatt, inkább csak kellemes bizsergést. – A prostiknál természetes, hogy nem sokáig maradnak üresen... – magyarázta magának. Ismert olyan lányokat, akik egy-egy buliban 4-5 vagy még ennél is több srác megdugott, és mégsem sajnálta egyik farok tulajdonosát sem, sőt kellően irigykedett rájuk. Szokták is mondani a szerencsések, hogy ötük közül egyikük sem csak 20 %-át kapja a puncinak...

A prosti lába nem is csont-bőr, de nem is vastag, éppen a legjobb, s ahogy előrehajolt, jól látszott, hogy feszes, izmos.

– Sokat lovagol. – Pongi nem ismerte a szokást: neki le kell-e közben vetkőznie, vagy elég, ha várakozik az ágyon.

A lány telefonja hosszan, némán villogott, de a fiú nem tartotta fontosnak, hogy szóljon.

Lerepült a citromsárga póló, alatta semmi, és a lány beállt a zuhany alá, annak az ajtaját is nyitva hagyva, ha volt olyan egyáltalán. Elég kisméretű mellekkel szerelték fel – bár Pongi mindent úgy értékelt: “Pont jó!” –, a csípője meg egy hajszállal szélesebbre sikerült, mint elvárható, de nincs is semmi érdekes a túlságosan szabályos nőkben. (A srác mindezt akkor még nem, csak évek múltán fogalmazta meg, ám abban a szállodai szobában már megérzett belőle valamit.)

A világos, selymes bőrt egy még világosabb folt törte meg, árulkodva, hogy nem sok ideje jut napozásra, de olyankor nem visel melltartót, csak egy bikinialsót. Gondosan behabozta magát és hosszasan öblített, a puncijára és környékére kétszer annyi időt szánva, mint a további részekre.

Pongi feszengett, sosem látott még ilyet élőben. – Már megérte! – Jólesett volna elővennie a farkát, oldalra dőlni, és úgy folytatni a mozizást. De micsoda égés lenne, ha szép csendesen kiverné magának, mire a prosti előkeveredik a fürdőből!

– Úgysem értek semmit – morogta, amikor a lány először csak néhány szót hadart, majd hosszas magyarázkodásba kezdett. Velence környékéről jött, és van egy kisfia, vagy az is lehet, hogy szeretne majd egy kisfiút...

A fiú már azt hitte, hogy vége a rituális tisztálkodásnak, amikor megint hab került a puncira.

– Sokat használhatta ma... – gondolta izgatottan.

Különös érzés volt várakozni egy lányra, aki az ő kedvéért mosogatja magát, s akivel majd azt tehet, amit csak akar – hiszen megfizeti --, és mindkettőjüknek egyetlen célja lesz: Pongi szórakoztatása és kielégülése.

– Ilyet soruk lehetett a szultánoknak, amikor a sok háremlány igyekezett megdugatni magát. – Félkönyékre támaszkodva élvezte a műsort. – Csak nem mossa meg mégegyszer? – ámuldozott.

De nem, a lány csak azt nézegette, hogy szükség van-e egy futamra a borotvával a dombocskáján. Végre törölközni kezdett, a már megszokott alapossággal dörzsölte pirosra minden porcikáját, kivéve a puncija környékét, ahol ujjnyi területeket meghódítva, aprólékosan itatta fel a nedvességet.

Krémet kent aztán magára – érezni lehetett a gyümölcsillatot --, és hajszárításba kezdett...

Pongi tenyere izzadtságban úszott, s már nem feszengett, minden idegszálát megfeszítve próbálta kiélvezni a látványt, ha ez egyre nehezebben sikerül is. Elkésve jutott eszébe, hogy oda kellett volna menni, s már a legelső pillanattól résztvenni a fürdésben, a lány biztos nem tiltakozott volna, sőt, talán még...

Nadrágja elején óriási folt terjengett, ennyi várakozás közben sem tétlenkedett a fallosza...

Végre befejeződött a hajszárítás, és a lány, mintha a tükörből lépett volna elő, mosolyogva állt az ágyon elterülő fiú előtt. Pongi  nadrágját tartó gombbal játszadozott, és hajlott afelé, hogy előveszi a farkát, ő is hadd mutasson valamit, ha már ott áll előtte a meztelen lány.

Ekkor kopogtatás zavarta meg az egymásra-hangolódást.

A kedvesen kíváncsi mosoly eltűnt, és helyébe egy másik lépett, egy udvarias-üzleties. A prosti az ajtóhoz sietett, és résnyire megnyitotta. Valakinek megörült, de látszott, hogy nem fogja beengedni, széles mozdulatokkal magyarázott – amit az ajtó úgyis eltakart, és térdével kitámasztott, nehogy tovább nyíljon.

– Ez eltart egy darabig – állapította meg a hosszú mondatokból a fiú, miközben ő olyan stabilan állt, mintha betonba öntötték volna használni tervezett, kritikus testrészét.

Gondolt egy merészet, és zsibbadásra ítélt karjának segítségével feltápászkodott. Odament az ajtóhoz, szorosan a lány mögé, és a pucér popsihoz nyomta a falloszát nadrágostól. Éppen oda, ahol egy világosabb háromszög díszelgett.

Most hallotta csak meg, hogy a kinti, visszafogott hangú látogató egy pasi, aki valószínűleg sejti, hogy a lány miért nem engedi be, de a beszélgetés befejezésére semmi hajlandóságot sem mutatott.

Pongi folytatta a kigombolkozást, majd kilépett a nadrágjából. Rövid tétovázás után félredobta az alsóját is, és előnedveivel zavartalanul kenegette a világosabb háromszöget, míg az csillogóssá nem vált. Ha félrehajolva megcsodálta a művét, a lány egyből reagált: megmozgatta vagy hátratolta a fenekét. A kenegetés kiterjedt a félgömbökre is, és új játék kezdett kialakulni: ha bedugta a farkát a combok közötti kétujjnyi résen, és lassan, a puncit simogatva visszahúzta, újabb nedvességhez jutott, amivel tovább kenegethette a selymes dombokat.

Évekkel később, amikor sok olyan lánnyal akadt dolga, akik lassan kezdtek el nedvesedni, türelmetlenül emlegette magában az olasz hotelszobában történteket és a prostit, és megesküdött volna bárkinek, hogy az ajtónyíláson át beszélgető lány teste – síkosító meg hasonló felesleges hókuszpókusz nélkül -- jobban reagált, mint azoké, akik állítólag még nem sok farkat éreztek a fenekükhöz nyomva.

Leguggolt, s igyekezett bekukucskálni a lány lába közé, majd – amikor sürgető kézmozdulatok jelezték, hogy térjen vissza a keménységgel – megint felállt, és folytatta a húzogatós játékot. A prosti mindkét keze hátul volt, irányítgatta és vissza-visszahúzta a srác faltörésre is alkalmas falloszát.

A beszélgetés hirtelen, minden előzetes jel nélkül ért véget, az ajtó becsukódott, és ugyanebben a vontatós helyzetben csoszogtak az ágyhoz. A lány feltérdelt, de a fejét letette, és Pongi zavartalanul nézegette a nedvességtől fénylő, keskeny rést. Mint mellúszó a víztükört, kétfelé húzta a lány combjait, a nagyajkakat, a popsi félgömbjeit, és bámulta a látványt.

A prosti előrenyúlva kotorászott a párna mögött, és előhúzott egy szalagszerűen feltekert óvszerköteget, és szigorúan rámutatott:

–... molto importante noi...

Pongi engedelmesen nyúlt a tekercsért, és égő arccal találgatta magában, hogy vajon hány ilyen kis zacskót fognak kibontani...

A lány megfordult, hogy segítsen, s miközben a keze ügyesen kiszabadított egy gyümölcsillatot árasztó, fekete gumikarikát, bekapta az arca előtt beszülő farok leghegyét. Anélkül, hogy kiengedte volna a szájából, nyelvével körbetapogatta, majd a srácot fenekénél fogva magába tolta a teljes hosszúságot.

A fiú attól tartott, hogy a vizuális élmény hatására egyszerűen az őt befogadó mélytorokba ürít mindent, ám a prosti megkegyelmezett neki: Síkosan-nyálasan eleresztette, és a kibontott óvszerre mutatva, majd egyértelmű kézmozdulatokkal az orális szexet jelezve kérdezte, hogy melyik legyen. Egyikhez kell gumi, a másikhoz nem.

– Sorban, minden... – motyogta a srác.

Először a feszítéstől akart megszabadulni,és végre belülről megtapasztalni egy puncit, ezért a feketén felsodort óvszert tartó lánykéz felé tolta a farkát.

“Vetkőzz le!” – mutogatta a lány, és várta, hogy Pongi felsőtestéről is letegye a ruháját. A fiú ezután egyszál gumiruhát kapott, és mielőtt elkezdett volna tanakodni, hogyan is fogjon hozzá, a prosti betérdelt az iménti pózba, arcát a párnára hajtva...

Vége