Tengerpart éjjel 2.

Előzmény: Tengerpart éjjel 1. A királylány

Nyári erotikusok - novellák

Tengerpart éjjel

2.

Holdfényes romantika

A mosdók előtti széles folyosón is tömeg hömpölygött, a biliző kiscsajjal jelzett női szakasz előtt hosszú sor alakult ki. Pongi és újdonsült táncpartnere – akinek a kinti fényben minden foga egyforma fehérnek látszott –, elengedték egymást, mielőtt fellöknék őket a tolakodók.

– A benti préselődés ehhez képest a nyugalom szigete – jegyezte meg a fiú.

A lány csak mosolygott, és vékony csíkban tetovált szemöldöke felhúzásával, cinkos mosollyal és biccentéssel jelezte, hogy a férfiak mosdójába egy-két csaj is besurran.

– Jó ötlet! – Pongi megragadva a lány könyökét, határozottan az ajtóhoz vezette.

Mégsem tűnt annyira jó ötletnek, hogy belemerüljenek a félrészeg srácok sokaságába, akik közül többen az arcukat vagy a farkukat mosták, mások alkarjukat a fejük fölé emelve, a csempézett falnak támaszkodva, kerti slag módjára eresztették ki végnélküli folyadékmennyiségüket, megint mások a fülkék előtt várakoztak vagy ütemesen dörömböltek.

A lánynak szemmel láthatólag tetszett a nyüzsgés. Ponginak a legkevésbé sem, miközben azért izgatta a helyzet: bezárkózni a csajjal egy fülkébe.

– Nem tudjuk itt kivárni, míg felszabadul egy kupé – morogta –, aztán meg folytonosan dörömböl valaki... – Remélte azért, hogy mégis ki lehet várni.

Egy srác éppen hasznosan akarta eltölteni a várakozás hosszú perceit – ki tudja, meddig marad foglalt –, felhúzódzkodott a fülke ajtajára, úgy szemlélte a szűk kutricában zajló eseményeket. Érdeklődése és vigyorgása elárulta, hogy a bentiek azt teszik, amit elvárt tőlük. Mielőtt elengedte volna a felső peremet, hogy visszahuppanjon a kövezetre, még valami biztatásfélét bekurjantott, s amikor visszaért  földre, a körülötte állóknak kezdte mesélni, mit látott.

Pongi táncpartnere felkacagott, és érdeklődéssel szemlélte, ahogy két újabb srác egymás vállára ülve, minden fülkébe bekukucskál. A felüllévő valamennyi kukucskálás után hűvelykujjával jelezte a lelkes publikumnak, hogy elégedett a fülkében történtekkel, és az utolsó-előttihez újra visszasarkantyúzta a vigyorogva cipekedő havert, s ott felkönyökölve, hosszasan gyönyörködött a látványban.

További alkalmi artista-párok is alakultak, és összeütközve, egymást kerülgetve ellenőrizték, hol is tartanak az egyenként nagyjából 1,5 négyzetméternyi területen zsúfolódók. Olyan is akadt, aki az ajtó alatti keskeny résen keresztül tervezett mozizni, ám közben rátapostak a kezére, és élénk gesztikulálással, hadarva, érthetetlenül magyarázta, hogy csak a bokáig lehúzott bugyit sikerült meglesnie.

Pongi elhúzta a száját, és még a vállát is megvonta volna – ha ennyire könnyedén venné a várakozást –, amikor észrevette, hogy alkalmi táncpartnere azért nem moccan, mert hol a farkukat a mosdónál leöblítőket figyeli árgus szemekkel, hol pedig a leskelődőket. Amikor pedig az egyik fenti srác leugrott egy széles vállról, és hívón intett a lány felé, Pongi egykori táncpartnere azonnal odasietett, és csillogó rövidnadrágjában felhelyezkedett a kínálkozó nyakba. A következő pillanatban már a legnépszerűbb fülke felett könyökölt a magasban.

Pongi mérhetetlen csalódást és űrt érzett. Elveszítette, akit megtalált a tömegben, s akivel – úgy tűnt – jót szórakozhattak volna együtt, egymással. Állt magányosan a harsányan röhögők között, és elkullogásnak nevezte azt a mozdulatsort, amellyel elhagyta a mosdót.

Az ajtóból visszanézve még tanúja lehetett, ahogy az egyik fülke kinyílt, s öltözéküket igazgató pár lépett ki rajta, ugyanakkor az iménti, integető-csábító srác és a nyakában ülő, csillogónadrágos utasa, így, feltornyozva elfoglalták a felszabadult 1,5 négyzetmétert.

A terembe nem akart visszamenni, a folyosón vidámkodó emberekre ránézni is rossz volt.

Tudta, hogy a ligeten túl, alig néhány lépésnyire található a tenger.

– Még az hiányzik! Romantikázni egyedül... – morgott magában, de arrafelé vette az útját.

A hűs levegő és a tenger illata nyomtalanul eltörölték a mosdóban érzett elhagyatottságot és keserűséget. Amikor pedig néhány meztelen lány futott el mellette a víz felé, már nem is gondolt többé az alkalmi táncpartnerére, annak koronás fogára, de még a csillogós nadrágjára sem. “Hm, a nadrágra, ami már régen nincs rajta... Hát ezt elbénáztam. Könnyen megdughattam volna, és most más szerezte meg még könnyedébben... Hogy csinálhatják? A srác megszopatja, vagy rádönti a kagylóra? Mindegy!”

A hosszan elterülő, ám viszonylag keskeny liget fái és bokrai susogtak, nyöszörögtek, nyögtek és nevetgéltek. Az éjszakára szándékosan tárva-nyitva hagyott kapu láncokkal, lakatokkal bezárva sem állta volna útját azoknak, akik éjjel vágynak egy kis tengerszagra, vagy egyéb élvezetre: a nyitott kaputól néhány méterre éppen akkor mászott át két sötét alak a kerítése, amikor Pongi odaért.

A kerítés tengerfelőli oldalának támaszkodva tíz-lépésenként csókolózott egy-egy pár, mások a vízben csapkodták egymást, vagy – kissé arrébb húzódva a strandkapu és a tenger közötti legrövidebb útvonaltól – a homokon hevertek összekapaszkodva. A telihold elégedetten ezüstözte be a meztelen testeket.

Pongi úgy tett, mintha óvatosan lépkedne, valójában azért meresztgette lefelé a szemét, hogy minél többet láthasson a parti szexből. Tudta ugyan, hogy megint csak felhúzza magát, akár tánc közben, aztán meg...

– Legfeljebb beállok a tengerbe és jól megdugom... a tengert! – Elmosolyodott. – Nem is olyan rossz ötlet – állapította meg, amikor a parthoz érve egy fiút látott a közelben, akit először lánynak vélt, s aki zavartalanul verte a saját farkát, térdig vízben, háttal a partnak. Felette reflektorként a Hold, mögötte a parton egy kisvárosnyi embersereg. Előkerült egy lány valahonnan, ledobta a cipőjét és buggyos miniszoknyáját, majd besietett a vízbe, és odasimult a sráchoz. Azt ugyan nem lehetett élesen kivenni, hogy mit csinál, de a könyöke szorgosan mozgott a ringatózó holdfényben.

– Ilyen is jó lenne nekem! – sóhajtott Pongi.

Nemcsak ezen a másfél napon szenvedett nőhiányban, mióta anyját elkísérve megérkeztek az üdülőhelyre. Otthon sem bővelkedett csajokban. Pedig jóképűnek tartják, elhülyéskednek vele, még azt sem bánják, ha néhány ruhadarab lekerül róluk, ám a bugyinál tovább nem lehet eljutni. Az egyik haverja szerint, akinek kiöntötte a keserűségét:

– Az a te bajod, hogy jól nézel ki. A csajok elkezdenek politizálni a pinájukkal, és csakis hosszú távra akarnak megszerezni. Azt hiszik, ha futnak még egy-két kört előtte, akkor jobban ragaszkodsz hozzájuk. Képzeld el, tök gáz lehet, amikor valamelyik bige eldicsekszik a barátnőinek, hogy megkapott egy jó pasit, aztán csak megdugod és kész, és a következő nap mesélheti, hogy már nincs meg a pasi. Akkor inkább kéreti magát, nem tartja oda a pináját, és akkor hosszan mesélheti mindennap, hogy egy jó pasi lohol-liheg a nyomában.

– Lehet benne valami – legyintett Pongi, mert alig 10 perce szaladt el fejvesztve, bugyit felrángatva a legújabb lány, akivel már-már összejött valami a park kevésbé forgalmas padján.

A tenger az más! A tengerszag felszabadítja a gátlásokat, és egymástól is megkívánják a szexet – gondolta, amikor az iménti páros lánytagja leöblítette a kezét a vízben. Pongi elképedve látta, ahogy otthagyja, térdig a tengerben, a még mindig meredező srácot, és visszasiet – szoknyáját és cipőjét felnyalábolva – a nem is olyan távol, a homokban félkönyékre támaszkodó komához.

-- Ez meg végignézte, ahogy a csaja kiveri egy idegennek? Őrület.

Már csak arra lett volna kíváncsi, hogy megismétlődne-e a jelenet, ha most meg ő sétálna be a vízbe, farkat húzogatni. Az a készséges leányzó rajta is segítene?
Hirtelen kényelmetlenül kezdte magát érezni, mert egyedül ő magasodott ki a parton szerteszét heverő emberek közül. Leült a homokba. (Folyt.köv.)

Folytatás:

Tengerpart éjjel 3. Életmentő apró ceruza