Őszi erotikusok - erotikus novellák
1. évad
Hozzál nekem egy nőt!
1.
Sürgős!
– Hova? – kerekedett ki Levi szeme.
– Ide! – Mutatott Anti a falloszára, közvetlenül a bal lábán combtőig
érő gipsz szomszédságába.
– Elbírja a gipsz?
– Annak semmi köze hozzá, fölötte kell meglovagolni.
– Ja, hogy te komolyan mondtad?
– Ha igazi kolléga lennél, akkor te is komolyan vennéd! – csattant fel
Anti hangja, aztán panaszosra váltott: – Pont kefélni indultam, amikor a
baleset történt, itt maradt az anyag a tökömben...
– Á, ez új infó! Zsülivel...?
– No, mi van abban? Egészséges csaj, legalább fél éve nem kefélte
meg senki, hát megadta magát... Megadta volna a testnek, ami jár, de nem jött
össze.
– Majd bepótoljátok, ha kimész. Meddig tartanak bent?
– Még valami vizsgálatot megismételnek a koponyasérülés miatt, aztán
nyomás haza! De ettől nem változik semmi, otthonra is kell nő. Hozol egyet?
– Milyenre gondolsz?
Anti mindkét kezét magasba emelve, részletesen elmutogatta az összes
domborulatot és a legfontosabb rést:
– Pont ilyenre!
– Haja?
– Legyen az is!
– Látom, a kórházi koszttól nem váltál válogatósabbá, mint eddig
voltál.
– Nincsenek nagy igényeim, csak lovagoljon meg, utána esetleg 2
mondatot lehessen vele beszélni, hogy mikor tartjuk az ismétlést! Érted? Nem
társalkodónőre van szükségem, hanem egy élő, igazi, nedves puncira. Nagy kérés?
– Hirtelen nem is tudom...
– Tíz percre biztos ráér valamelyik csaj, plusz a villamosozás,
összesen fél órát csak megérek tán valakinek? Vagy megtennél annyit, hogy
behozod kocsival?
– Tudsz járni?
– Mankóval, kopogósan, persze. El akarok dőlni, amúgy haladós, 20
méter/óra. De nem mehetek ki innen, meg körülményes is lenne villamosozni.
– Arra gondoltam, hogy Zsülit meglátogatod. Úgyis benne lett volna már
egyszer, hát megdugod. Vagy őt másik kórházba vitték?
– Olyan törései vannak, hogy lehetetlenség, különben meg az ötlet nekem
is eszembe jutott már.
– Mi a tanulság? Na? Ha egy csajt rádumálsz a dugásra, ne halogasd, és
főleg ne ülj motorra, hanem azonnal és helyben dugd meg! – Levi a nyomaték
kedvéért még a mutatóujját is felemelte, és tanítóbácsis arcot vágott.
Közel 10 éve kollégák, de Anti még soha semmire nem reagált ilyen
türelmetlenül:
– Ez nagy okosság volt tőled, de a problémát még nem oldottad meg.
– Annyit tudok tenni, hogy megemlítem pár csajnak a dolgot, és indirekt
módon körülírom, hogy miben is szorulsz segítségre, és amelyik nem sértődik
meg, hogy minek nézem én őt, azt behozom, és majd őrködni fogok az ajtó előtt,
amíg leápol. Megfelel?
– Ha gyorsan csinálod, akkor még talán kihúzom addig.
– Máris megyek, és mozgósítom, akit csak lehet. A másik ágynak nincs
lakója?
– Kiengedték, de nem hinném, hogy egy ágyat sokáig üresen
hagynának... Amúgy meg ez érdekel a legkevésbé, nem szégyen az, ha egy törött
lábú betegen segít egy csaj!... Köszönöm a látogatást! – Anti elfordította a
fejét, akár egy uralkodó, akit lefárasztottak az alattvalók csip-csup ügyei.
– El akartam mesélni, hogy a cégnél...
– Ki nem szarja le, hogy mi van a cégnél? Ha majd hozod a csajt, utána
elmesélheted! – Lehunyta a szemét, és nyögött néhány panaszosat. – Hosszú a
nap, siess!
– Oké, megyek is melózni. Majd felhívlak, hogy mire jutottam.
– Nem fontos! Hozd a csajt, utána majd ráérünk beszélgetni!
Levi először olyan közös ismerősökkel, kolléganőkkel próbálkozott, akik
többnyire sajnálták a kollégát, hallottak a balesetről, jobbulást kívántak, de
más reakciót nem sikerült bennük kiváltani.
Munkaidő vége felé, a folyosón futott össze Noémivel. A lány
emlegette fel Anti balesetét:
– Szegény! Remélem, semmi komoly sérülés, hallom, hogy a fejét is
beütötte.
– Ott semmi – kapott az alkalmon Levi, saját homlokát megkopogtatva –,
kicsit lentebb van a gond.
– A lába tört el, tudom, több helyen is.
– Nem a lábára céloztam, mellette.
– A másik lába?
– Közötte.
– Ugyan már, ti pasik mindig csak arra a testrészetekre gondoltok!
– De ez komoly!
– Megütötte vagy nagyobb a baj?
– Ellenkezőleg: Nem ér hozzá senki, pedig nagyon kellene már neki, aki
megüti, kiveri, vagy hasonló.
– Értem.
– Segíteni kellene rajta.
– Értem. Kirázni?
– Ő speciel lovaglásra gyúr, de szerintem minden megoldás érdekli.
– Hm.
– Meló után bemegyek hozzá. Elkísérsz?
Noémi 5 másodperc szünet után válaszolt:
– Rendben van.
Levi szándékosan nem vette fel a telefont, amikor látta, hogy Anti
hívogatja. – Nyugi – gondolta – viszem a csajt, bírd ki még egy kicsit!
Noémi a kocsi mellett várta, fiatalabb volt az autónál:
– Vigyünk neki valamit?
– Sört? Virágnak nem hiszem, hogy örülne. Különben meg viszünk. Téged!
– Na-gyon vic-ces! Ha-ha-ha!
– Igazán rendes tőled, kezdem is irigyelni Antit.
– Szegény! Te is szeretnél egy motorbelesetet? Netán lábtörést?
– Azt a részét kihagynám, de utána... – Levi nagyot nyelt – csupa
élvezet!
– A gipszelésre gondolsz? Képzeld el, milyen kemény lenne teljes 6
hétig, ha begipszelnék!
– A gipszelést is kihagynám, kemény az gipsz nélkül is. Megmutassam?
– Elhiszem – felelte a lány, és megérintette a férfi agresszíven
dudorodó nadrágját. – Ééés valóban! Ezt mind nekem szántad?
– Ha érdekel a projekt.
– Érdekeljen? Amúgy is furcsán adja ki magát, ha beviszel a haverodhoz
a kórházba... – a 23 éves lány kissé előrehajolt, hogy bele tudjon nézni a
vezetésre koncentráló, 39 éves pasi szemébe. – hm... Neked meg semmi?
– Milyen igazad van!
– Itt... következőn jobbra.. le tudsz kanyarodni.
– Arra laksz?
– Nem, hozzánk nem mehetünk, hanem arra lehet leggyorsabban kijutni a
városból. Te hova szoktad vinni a csajokat?
– Sehova – vallotta be Levi, és enyhe kárörömmel látta, hogy már megint
Anti próbál telefonálni. Még szerencse, hogy lenémította a készüléket, így a
lány nem vett észre semmit.
– De azért nem baj, hogy elcsábítottalak?... Itt megint jobbra! És
ahogy az út kanyarodik, igen, le a felüljáró tövébe, lassíts, itt tudunk
bemenni a fák mellé. Meg is állhatsz, ha már úgyis állsz!.. Kiszállsz?
Levi megkerülte az autót, azon töprengve, hogy hogyan is fogjon hozzá.
Rádöntse a csajt a motorháztetőre? Vagy ez a korosztály cumizni szeret?
Mire körülért, óvatosan ide-oda tekintgetve, Noémi kinyitotta az ajtót,
lehúzta a bugyiját, végigfeküdt az ülésen úgy, hogy a válla elfért a sebváltó
mellett, a feneke pedig éppen az ülés oldaláig ért, majd feltette az egyik
lábát az ajtóra, a másikat meg feltámasztotta az anyósülés támlájára.
– Így szoktuk – jelentette ki, és felkacagott, amilyen szemekkel Levi a
kitárt punciját leste. – Fölém hajolsz... Itt be tudsz nyúlni a cicimhez, vagy
felhúzod, ha látni akarod... Nyomd be, elég keménynek tűnik, én meg elég nedves
vagyok! Dugd be!
Levi nem kérette magát – abbahagyta Noémi
nemiszervének tanulmányozását, térde jól megtámaszkodott a küszöbön – és a
lányra ereszkedett. Alig kellett igazítania a farkán, könnyedén megtalálta az
utat. Nem találkozott eddig a Noémiéhez hasonló, tojásalakú puncival, mindegyik
inkább csúcsára állított rombusz vagy deltoid, de ez a típus egyből a
kedvencévé vált.
Fejük felett a közeli úton gyorsultak fel az autók, az utasok
egyikének sem jutott eszébe lenézni. Miért is tették volna, amikor siettek,
talán éppen szexelni egy jóízűt.
– Hova mehet? – kérdezte Levi az utolsó pillanatban.
– Ahová akarod... vagy ahová sikerül – mosolygott a lány, amikor
megérezte a befolyó forróságot.
– Meddig van látogatási idő? – érdeklődött Noémi, miközben a bugyiját
húzta fel.
– Majd bekönyörögjük magunkat valahogy – felelte Levi szórakozottan, és
elképzelte Anti arcát, amikor meglátja a lányt. Szegény, biztos türelmetlen
már, hányszor próbált telefonálni!
A portán senki sem állította meg őket, de a kétszemélyes kórterem
ajtajánál egy ápolónő toppant eléjük:
– Ma már nem mehetnek be!
– De hisz' vár bennünket, a legjobb kollégánk! – értetlenkedett Levi.
– Még rokonok is az úrral – mutatott Noémi Levire. Később
megmagyarázta, hogy "luk-rokonra" gondolt, náluk otthon így nevezik,
ha több pasi ugyanoda "jár".
– A beteg kifejezett kérése volt, hogy ma már senki ne látogassa. .. De
jól van, próbálják meg, és ne zavarják sokáig! – Az ápolónő kinyitotta előttük
az ajtót, és megvárta, hogy minden rendben van-e, majd ment a dolgára.
Anti magára rántotta a takarót, amikor Noémit megpillantotta. Levi
láttán pedig felmordult:
– Miért nem veszed fel azt a rohadék telefont?
– Te mondtad, hogy nem telefonálgatni akarsz, hanem...
Noémi leült az ágy szélére, és gügyögve közbeszólt:
– Hogy van a kis beteg? – Lehúzta a törött lábú kolléga derekáról
a sebtében felkapott takarót, de nem a gipszet nézte, ami anélkül is
kilátszott, hanem a meztelen falloszt. – Oh, nem is olyan kicsi ez a beteg!
Anti segélykérő tekintettel fordult Levihez:
– Szólni akartam, hogy ma már ne küldj több... csajt...
– Láthatod, hogy személyesen hoztam, nehogy eltévedjen, mert ilyen
egy jó kolléga!
– De kettőt már küldtél!
Közben Noémi ujjai féltő gonddal becézgették Anti farkát, mintha az
lenne eltörve. A másik kezét készenlétben tartotta a takarón, hátha hirtelen
vissza kell húzni, vagy nehogy a pasas elkezdje megint rejtegetni a farkát,
amikor az érzékenyen reagál minden mozdulatra.
Az összes tekintet ugyanarra a pontra szegeződött, köztük egy
gyanakvó szempár, Antié.
– Azt mondta a kedves kis ápolónő, hogy gyorsan gyógyulok, csak tartsam
már csukva az ajtót, mert nem lehet tőlem és a látogatóimtól a folyosón
se közlekedni. – Anti nem reklamált már, hangja megenyhült, és szelíden
magához húzta Noémi fejét. – Nem értem különben, hogy ki bóklászna errefelé,
amikor ez a legutolsó szoba a folyosón... hm... – Elégedetten morgott, mert a
fallosz becsusszant a lány ajkai közé.
(Folyt.köv.)
Folytatás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése