Téli panzió

Ha a panzió...

A panzió erotikus meséi (második évad)

Téli panzió

– Te, itt hidegebb van, mint kint!

– Ne beszéltess, mert csak vac-vac…!

Figyelmeztette ugyan őket a pincér, hogy a lakatlan faházakban le van hajtva a fűtés 1-esre, hogy ne legyen banánérlelő kánikula, de mégse fagyjon szét minden, de nem vették komolyan. Andor, a pincér azt javasolta, hogy először igyanak valamit, addig majd ő felcsavarja a radiátorokat…

– Majd iszunk utána! – válaszolta a férfi.

Hogy minek kell előbb történnie, ami után inni fognak, az egyértelmű volt. Andor, a pincér lopva végigmérte a nőt, és megállapította, hogy süvítsen a szél, potyogjanak a hóemberek, ő se nagyon halogatná a dolgot.

„Nem lehet ezzel tavaszig várni, minél előbb be kell jutni!” – gondolta. Meg lehetett érteni a férfi-vendég álláspontját..

Andor, a pincér hosszan nézett a pár után.

„Ha ez a csaj azt mondaná, hogy a hó tetején akar dugni, már vetkőznék is a hó tetején!”

A pultoslány, mintha gondolatolvasó lenne, megszólalt:

– A pasik fázósabbak, kényesek! Vetkőzzön le a csajszi a hó tetején, ők meg csak kidugják és bedugják a farkukat…

– Honnan tudsz te ilyeneket? Láttál már egyáltalán… havat? – nevetett Andor.

– Azt hittem, azt kérdezed, hogy láttam-e már farkat.

– Nem akartam ennyire tolakodó lenni.

– Mármint nyomulós? Tudom, hogy az vagy. Amúgy még azt is tízszer meggondoltam, hogy pisiljek-e a havon, vagy inkább hadd folyjon bele a sígatyámba!

– Az tud még hideg lenni, ha beereszted!

– És te honnét tudsz ilyeneket? – A pultoslány kávéspoharakat készített a gép mellé.

– Voltam egyszer ilyen téli, sátras kitelepülésen, sokan álltak sorba, és már annyira nem bírtam visszatartani a sárgát, hogy mire elértem a mobil-budiig, és mire lehúztam a cipzárt, egyetlen csepp beszaladt. Aztán ezt kínlódtam legalább egy órán át, szörnyű volt. – Mintegy mellékesen megkérdezte: – Dugtak már meg hóban?

– Erre nincs válasz… De tudom, hogy csak szélcsendben lehet. Le kell teríteni a kabátokat, és annak a tetején. Le is égne a segged a hegytetőn!

– Hol egy hegy? Kipróbáljuk?

A főnök közeledett andalogva, ezért nem mentek bele a részletekbe.

„Különben sem lehet ezzel komolyan beszélni!” – gondolta a pincér.

Végigmérte a pultoslányt, akár az imént a vendégcsajt, s megállapította, hogy ma is csak 1 centi pluszt tartalmaz a ruhája hossza, az pedig könnyedén eltűnik egy-két mozdulat után, és műszak közepére megint ki lesz téve közszemlére a feneke.

– Meg kéne dugni a pulton! – ötletelt magában. Attól tartott, hogy be kell érnie az eddigi két akcióval, amit nemcsak nem sikerült azóta megismételni, de a lány még emlékezni se hajlandó rá. – Bár az is lehet, hogy tényleg nem tudja, hogy én voltam. Hihi!

Angéla, a pincérnő sok cédulával jött vissza a kistermet elfoglaló társaságtól:

– Nyolc kávé, két hosszú, három cappuccino… – sorolta –, itt vannak a rövidek leírva… Mi van?... Fogadni mernék, hogy kefélésről volt szó, akkor szokott ilyen csend lenni utána. Mért nem mentek ki a raktárba lenyugtatni egymást?

– Andor van beindulva attól a csajszitól, akit a faházba vittek megdugni és megfagyasztani, vagy fordított sorrendben: lefagyasztani és annyira kiolvasztani, hogy használható legyen – vonta meg a vállát a pultoslány.

Odakinn, a parkolóra hatalmas pelyhek kezdtek libegni.

– Esik a hó! Készülődj! – súgta Andor a pultoslánynak. – Nem fontos hegyre mászni!

A pár egymást átölelve állt a dermesztő faház közepén. Maximumra hajtották már a radiátorokat, de az odavezető csövek el sem kezdtek még langyosodni.

– Kérjünk inkább egy emeleti szobát! – javasolta a férfi.

– Tudod, hogy nem lehet…

– Akkor kérek valami hősugárzót, biztos van ilyen egy ekkora panzióban.

– Érzem már, hogy kezd melegedni – didergett a nő –, várjunk egy kicsit!

Mindketten a hóesést nézték. Az ablakra tévedt pelyhek azonnal gombostűfejnyi cseppekké változtak.

– Szerintem a radiátoron nem olvadnának el! – nevetett a férfi.

– Gondolj arra, hogy jön a sok ünnep, és nem fogunk tudni találkozni!

– Éppen azért nem kellene fagyoskodással vesztegetni az időt.

– Csináljunk valamit felöltözve? – A nő egyik keze a férfi nadrágján játszadozott. – Ideadod? A számban meleg van…

– Aranyos vagy.

– Tudom. Odamegyünk, a radiátornak támaszkodhatsz. Úgysem szeretem, ha te lökdösöd, inkább hagyjál engem mozogni!

– Sosem mondtad még.

– Nem lényeg… Gyere velem! A zacskódat nem veszem ki, nehogy megfázzon.

– Olyan hideg a kezed, mint a… – kereste a megfelelő kifejezést.

– Mint a béka segge… Ezt akartad mondani? Miért nem valami gyönyörű jégvirághoz hasonlítgatsz?

– A szád tényleg meleg.

– Ühüm…

– Mibe’ fogadjunk, hogy mindjárt jönnek? – Andor a faház felé biccentett a fejével.

Angéla, kezében egy hatalmas tálcával, felkacagott:

– Álmodik a nyomor! Azt hiszed, hogy mindenkinek csak kétperces?  Vagy azt álmodod, hogy idejönnek, és a főnököt keresik, mert a vendég-pasi beállna addig pincérkedni, amíg az a kedves, sármos, Andor nevű pincér vissza nem megy a faházba egy menetre a csajjal?... – Nem várta meg Andor hápogását és a pultoslány kuncogását, a tálcával egyensúlyozva becélozta a kistermet. Így azt sem hallotta, amit a lány félhangosan megjegyzett:

– Kíváncsi volnék egy ilyen cserére…

– Neked meg miért nem a kezed jár inkább? – morgott a pincér.

A lány oldalt sandított:

– Kézzel szereted?

Andor úgy tett, mintha nem hallaná.

A faház ideiglenes lakói érzékeltek némi melegedést, a radiátor teteje és egyik oldala határozott javulást mutatott. A nő papírzsebkendőbe törölte a száját, és bekukkantott a fürdőszobába:

– Szerinted van meleg víz?

– Jégkockák potyognak a zuhanyrózsából…

– Arra gondoltam… – Megnyitotta a csapot. – Egyenesen for-róóó! – Elzárta a mosdó csapját, megnyitotta a tusolóét. Gőzölögve ömlött a víz, a forró pára pillanatok alatt telehömpölyögte a helyiséget.– Gyorsan, vetkőzni!

Mire a férfi elkezdett kigombolkozni, a nő ledobált magáról mindent, és már a zuhany alól integetett:

– Siess, nagyon jó!

Becsukták maguk után a fürdő ajtaját, és feneküket összetolva, hátukra folyatták a sugarat. A helyiség hamar átmelegedett, és már nem igyekeztek egyenlően osztozkodni a megváltó melegvízen. Egymás felé fordultak, és simogatták, rajzolgatták a másik testén keletkező patakokat.

– Sosem volt még ilyen… – sóhajtott a nő. Tekintete a vízcseppeket kísérte, de valahol a távolban járt,

– Sosem voltál még ilyen szép!

– Mert tegnap még ocsmány voltam, és holnap is az leszek?

– Tudod, hogy nem így értettem!

– Nem lehet másképp érteni: Ha most végre szép vagyok, akkor máskor nem vagyok az neked. Ijesztő vagyok? Nem kell nézned, fordulj meg bátran, fordíts hátat! – Sürgető, parancsoló hangon mondta.

A férfi – bár ebben bizonyos sosem lehet – úgy gondolta, hogy játék készülődik, amit illik komolyan venni. Megfordult. Érezte, hogy az egyszerre feszes és puha női test hátulról rásimul, és két magabiztos kar kapaszkodik belé.  A tenyerek céltudatosan tapogatták végig a mellkasát, felnyúlva a széles vállakig, majd irányt változtattak, és gyengéden megmarkolták a falloszát.

– Szoktál pisilni zuhany alatt? – hangzott mögüle, s a nő arca a hátához lapult, mintha a vízsugarak tobzódását szabályozná.

– Ha csak egyetlen csöppet is, de mindig.

– Akkor, nosza!

– És te?

– Én állva nem tudok… Le kell guggolni még a zuhany alatt is, de most nem kell… Masztizni szoltál zuhany alatt?... Na, tessék bevallani!

– Szoktam. És te?

– Nem kell mindent visszakérdezni!

– Ne mondd, hogy állva nem tudsz!

– De, igenis tudok, de most először rólad van szó. Mutasd meg úgy, ahogy szoktad, irányítsd a kezem!... A másikat hova tegyem?... Így jó?... Meg ne szólalj! Ne mondj semmit, érzem! Csak élvezz!... Gondolj valami jó csajra! Kire szoktál masztizni?

– Akkor most mégis megszólalhatok?

– Csak röviden…

– Rád…

– Aztán meg csak úgy leereszted a lefolyón? Ejnye! Micsoda pazarlás! – A női kezek mozgása egyáltalán nem tükrözte a neheztelést, inkább még lelkesebbé vált. Az egyik benyúlt a zacskó alá, s azt előrehúzva, tenyerén tartva, négy ujjal nyomkodta-simogatta a kényeztetésből gyakran kimaradó területet. A másik kéz finoman, ám tempósan húzogatta le-fel a bőrt. – Milyen figyelmesek! Készítettek nekünk tusfürdőt… – Jókora adagot nyomott a markába, majd a kezek visszakerültek az iménti helyükre, és elképesztő, víg csúszkálásba kezdtek.

– Én biztos, hogy beállnék a zuhany alá! – kapott a homlokához a pultoslány.

– Eszedbe se jusson, amikor teltház van! – mordult rá a pincérnő.

– Nem én… azaz nem most… a faházi vendégek helyében…

– Azóta már felmelegedett a kulipintyó, de ez jó ötlet, a zuhany alatt! – jegyezte meg Andor, a pincér. – Lemosni a tusfürdőt, és…

– Ne ábrándozzatok már! Mint két éhes disznó… Gyere, hozzad a sülteket!

Angéla elindult a balkarján sorakozó ételekkel, Andor is felpakolt, csak még odasúgta a pultoslánynak:

– Mindjárt jövök hozzád a zuhany alá… cumizol egyet?

– Azon már túlvannak, a csaj nekitámaszkodik a falnak, és folyik a hátára meg a popójára a jó, meleg víz és… – A pincér már nem hallotta a végét, de el tudta képzelni a pultoslánnyal is, a faházban tartózkodó vendégnővel is…

– Hogy állsz? – kérdezte a nő a zuhany alatt.

Ez a kérdés gyakorta ismétlődik együttléteik során,

– Előrehaladottan… És te?

– Ha gyorsan megtörölközünk és beszaladunk az ágyikóba? Paplan alá! Mit szólsz?

– Tetszik, de először egy kicsit most te fordulj meg!