Előzmény: Arctalan 1.
Téli erotikusok - erotikus novellák
második évad
ARCTALAN
2.
Lali akkor toppant a partra, amikor Noémi és Gyuri éppen elköszöntek
egymástól. Irigyen bámult a lány után, majd gyanakodva tekintett a haverjára:
– Nem jött össze?
– Túl vagyunk rajta – válaszolt a legpimaszabb lazasággal Gyuri.
– Te… megdugtad… Noémit?
– Kicsit előbb kezdtük, mert mindkettőnknek sürgős volt…
– Ne etess!
– Meg akarod nézni a fotókat? – Gyuri vállat vont, és könnyed
mozdulattal átnyújtotta a fényképezőgépet. – Nyíllal tudsz lapozni, vagy
áthúzod a kijelzőn…
Lajos ámulva mustrálta a legalább 50 Noémi-arcot, aztán a távolabbról,
változó szögből rögzített mosolygást…
– Mennyit bír el a memória? – kérdezte.
– Majd kiderül. Nem jelezte, hogy megtelt volna.
Egy hirtelen váltás után olyan képek következtek, melyeken a lány már
nem viselt felsőt. Lali hangosan szuszogott, de igyekezett közömbösnek
látszani, mintha naponta láthatná ismerős csajok fedetlen melleit:
– Mért van ilyen sok egyforma?
– Mind más. Figyeld, ahogy a bimbók megkeményednek és árnyékot vetnek…!
– sorolta Gyuri, oda se nézve.
– Te, ez sokkal izgalmasabb, mint egy pornó!
– Azért, mert ismered a csajt ruhában…
Azok a képek következtek, amikor Noémi levetkőzött, és nagy gonddal
elhelyezte a ruháit a bokor tetején. Lajos nem bírt megszólalni, csak sebesen
lapozott.
– Lassabban! Figyeld meg a fény-árnyékviszonyokat! – kuncogott Gyuri.
Kíváncsi volt, mit szól majd a haverja, ha meglátja azokat a fotókat,
amiket a lány készített a csöpögő farokról. Na, most!
– Ez meg mi? – hördült fel Lajos. – A legjobb résznél lett vége?
– Nyugi, mindjárt jön a folytatás, csak engednem kellett a csajszi
kérésének, hogy ő is kiélhesse magát!
– Fújj!... Hm... Na végre! Micsoda beállás!
Gyuri nem tudta tovább játszani az érzéketlen fotós, odadugta a fejét:
– Punci minden szögből… Szólj, ha unod!
*
Július közepétől november végéig Gyurinál több mint húsz lány arctalan
fotói gyűltek össze. Lali is hasonló mennyiséggel büszkélkedhetett, és egy idő
után, ha már amúgy is nagy igyekezettel ismerték meg egymás munkásságát, felvetődött a gyűjtemények egyesítésének ötlete.
– Írjunk mindegyikhez nevet, mert majd nem fogjuk tudni, hogy melyik
punci melyik csajé!
– Nem tehetjük meg, mert ha egyetlen egy is kiderül, többé nem fog
nekünk levetkőzni senki sem!
A portrékat – amivel minden fotózás indult – és azokat a meztelen
képeket, amelyeken látszik a modell arca, már gondosan kitörölgették, vagy a
lányoknak ajándékozták közösségi oldalak számára. A maradék, arctalan fotók egy
közös mappába kerültek, s ezeket mindennap szakértően nézegették.
– Kevés az olyan, akit mind a ketten lefotóztunk – állapította meg
Gyuri.
– Baj?
– Nem, mert így szélesebb a választék. De majd azokat én is
kipróbálnám, akiket megdugtál…! Modellcsere.
– Ha te is átadod a tieidet!
– Oké. Zita érdekel?
Lajos összehúzta a szemét:
– Ne hülyíts! Azt mondtad, hogy nem engedte magát fényképezni!
– Nem is, de megbaszni igen!
– Hogy mondjam neki, hogy én is fotózni akarom, de nem baj, ha csak
dugunk?
– Így ne!
– De miért adnád át? – gyanakodott Lajos.
– Cserebere.
– Noémit kérem!
Gyuri a legelső fotózás óta többször is találkozott már az első
modelljével ugyanott, és már fényképezőgépet sem vitt magával. Noémi már a második
alkalommal mindent megengedett, és később előfordult, hogy ő javasolta a
fiúnak, hogy szökjenek ki a partra:
„Gyere, szűzikém, bepucsítok neked!”
Gyurit ilyenkor nem zavarta a „szűzikém” és a többi, hasonlóan
lekezelőnek ható beszólás sem, mert tudta, hogy a lány tényleg lehajol, és ő
kedvére „virgonckodhat” a puncijában.
– Noémit csak akkor adom, ha az összest elcseréljük – válaszolta rövid
gondolkodás után.
(Folyt.köv)
Folytatás: Arctalan 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése