LÉPCSŐHÁZI HÍREK
- erotikus történetek az alagsortól a legfelső emeletig -
Új csaj a másodikon
Délutántól folyt a találgatás. Reggel még arra ébredt a kíváncsi lakóközösség, hogy vasmarkú költöztetők néhány bútort hoztak, és percek alatt feltermelték a második emeleten régóta üresen álló lakásba. Délelőtt többen észrevették, hogy a földszinti levélszekrényre és arra az ajtóra kikerült egy-egy névtábla.
– Szóval Gabriella! – Kimondhatatlan vezetéknevével nem bajlódtak.
Akkor kezdődött a találgatás, amikor valaki a liftben megjegyezte, hogy még nem is látta az új csajt. Ezt az információt aztán igyekezett mindenki tovább is adni.
Az elsőről Marika néni, aki helyzeti előnyéből adódóan – hiszen a nap 24 órájából legalább 18-at az ablakban tölthetett – mindent tudott, amit meg mégsem, azt könnyedén kitalálta, délután többeknek kifejtette a véleményét:
– El van átkozva az a lakás!
Később az érdeklődőknek hajlandó volt bizalmasan megsúgni, hogy egy strici is jelentkezett vevőnek, aki „ilyen-olyan lányokat” szállásolt volna el a kétszobás lakásban. Szerencsére valamiért visszalépett – „biztos nagyobbat szeretett volna, mert a pénz az ilyeneknél nem számít, csakis az, hogy minél jobban menjen az üzlet” –, és akadt helyette más. Marika néni azt is tudni vélte, hogy az igazi vevő nem akar beköltözni, hanem helyette jött „ez a Gabriella”.
Másnaptól az asszonyok kikísérték a férjeiket, és az ajtóban állva megvárták, amíg a lift kijelzője földszintet mutat. Nehogy valamelyik tévedésből a másodikra menjen!
A 10 emeletre bezsúfolt emberek együtt öregedtek a házzal, néha cserélődtek, de az újak arcán is egyből megjelent a panelszürke szín. Nem csoda, hogy többségük megörült a vérfrissítésnek, és legalább valami kizökkentette őket az unalmas épület társas magányából.
Harmadik napra már ketten is beszámolhattak róla, hogy látták! Látták Gabriellát!
– Hogy mikor hozta fel, vagy egyáltalán, hogy mikor közlekedik, azt nem tudom – mesélte Attila, akit idő előtt nyugdíjaztak, így korán hozzá kellett szoknia a tétlenséghez –, de azt láttam, hogy kétszatyornyi üres üveget vitt le a szelektívbe.
– Milyen?
– Olyan, amit nem lehet visszaváltani.
– A csaj milyen?
– Hosszú haja van lófarokban, feszes nadrágja, és olyan póló vagy mifene, ami csak az egyik vállán csúszkál…
– Milyen a melle?
– Azt akartam pont mondani: Abban a bő micsodában is látszik, hogy feszeske.
– A popója?
– Az meg nekem való. Ilyeneket hajkurásznék még most is, ha el nem küldtek volna idő előtt nyugdíjba.
Egy másik szerencsés lakó kétszer is látta hazajönni.
– Kiszállt a kocsiból, egy pillanatra kivillant a bugyija, amikor még csak az egyik lábát tette ki: megnyaltam a szám szélét. A sofőr meg elhajtott. Aztán megint megérkezni láttam…
– Biztos, hogy ugyanaz a csaj volt?
– Naná, ugyanabban a ruhában… Akkor meg egy középkorú pasas tolta mellette a biciklit.
– Az lehetett az apja, a másik meg, aki kocsival hozta, az a dugója.
– Vagy fordítva! A középkorúak kedveltek az ilyen kiscsajok körében, mert minőségi munkát végeznek.
– No, ne reklámozd már magad! És a fiatal is meg a középkorú is az apja? Vagy aki autóval hozta, az szerinted dugja?
– Azt nem láttam… meg nem is azt néztem… nem tudom, hogy ki ült a kocsiban, tőlem akár másik csaj is lehetett.
– Leszbi?
– Majd kiderül…
Marika néni örült a friss információknak, de sajnálta, hogy éppen ezt a két fontos momentumot mulasztotta el észrevenni:
– Biztos elbóbiskoltam.
A következő nap viszont büszkén mesélte, még élénken pislogott is hozzá:
– Gabriella kérte, hogy segítsek már valami szakembert keresni, aki befúrna neki egy-két szöget.
– Befúrna neki bárki…
– Ahhoz szerszám is kell!
– Kit ajánlott, Marika néni?
– Felküldtem a kis Gáborkát.
Többen felhördültek, mégis egyetértettek a választással. A 30 év körüli férfi a kora miatt kissé kilógott a lakóközösségből. Gabriellát a többség még nem is látta, ám Gáborra irigykedtek.
– Ha valaki bever neki, hát a Gáborka lesz az! Mit mesélt?
– Még nem végzett.
– Jól bírja.
– Kettőkor szaladt fel, és kértem, hogy majd utána jöjjön be… mesélni.– Az már több mint 2 és fél óra!
– Én is elbíbelődnék vele egy darabig – jegyezte meg valaki szerényen.
– Csakhogy te fordítva: Két és fél óra az állítgatás, egy perc a lényeg!
…Gábor az egész délutánt az új csajnál töltötte. Aztán kötelességszerűen beszámolt Marika néninek:
– Nem csak szögeket kellett beverni, hanem egy-két dolgot helyretenni…
Megtudta, hogy a lány egy tanyáról költözött be a városba, és a tanyaszomszédok megígérték, hogy sűrűn meglátogatják. Az egyik már járt is itt, saját termésű bort hozott ajándékba.
– Ez az – dicsekedett Gábor a különleges címkéjű itallal –, Gabika nekem adta a segítségért.
____________________________
Miska Leve
asztali- és barátságbor
eszmei értéke: megfizethetetlen
0013.
____________________________
Marika néni megnyugodott, és még sokan mások is elfelejtették, hogy kezdetben ok nélkül gyanakodtak az új lányra.
Csak a férfiak nem nyugodtak. Úgy érezték, hogy még nem tudnak mindent. Nagy szemeket meresztgettek, és alig várták az alkalmat, hogy valamiben ők is segíthessenek az új csajnak a másodikon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése