Előzmények:
Őszi erotikusok - erotikus novellák - 1. évad
PIROSPONT
5.
A megállíthatatlan legvégső művelet után a csaj nyelt egy nagyot.
– Dugni nem akartál volna? – kérdezte.
– Majd később... Telefonálni sem volt erőm közben, olyan jól csináltad! – vallotta be Peti. Rosszul tette! Elkönyvelt ugyan egy villanásnyi hálát a bókért, de a következő pillanatban a lány dühös szeme szikrázott rá közvetlen közelről. – Bocs, mindjárt bepótolom! Megérdeklődöm a tarifákat...
– Ezt mondtad már, de nem léptél semmit! Én teljesítettem, amit megígértem, te meg elfelejtetted a te részedet! – A lány a mosogatóba köpött, nyilván mindig így tesz, amikor mérges, vagy a megbánt szopás után.
– Most hazaszaladok a telómért, és máris...
– Szóval pénz sincs nálad?
– Azt is hozom! Máris, csak átszaladok és vissza! – Peti teljesen komolyan gondolta, hiszen ahhoz, hogy még legalább néhány alkalommal meg lehessen ismételni az akciót, legalább az első ígéreteket muszáj betartani. Sőt célszerű hosszabb távra berendezni ezt a jószomszédi viszonyt, mert a lehető legpraktikusabb dolog lehet, ha még az emeletet sem kell elhagyni egy jó csajért és egy jó pináért.
Néhány másodpercnyi vészjósló csend alatt úgy tűnt, hogy a lány inkább hagyja veszni az ismeretlen összegű tiszteletdíjat, mintsem megenyhüljön.
– Megint átbaszol! – szólalt meg mégis, és vastag sugárban folyatta a mosogató vizét. – Átjössz, ha megint feláll a faszod, aztán megint nem fizetsz!
Peti erőt merítve tiltakozott:
– Nem verlek át! Gyere velem, nézd meg, ahogy magamhoz veszem a telót és a pénzt, együtt visszajövünk, kifizetem az előző szopást és a következőt is, ha akarod. Meg a hajvágást is, ha akarod... – folytatta viccnek szánva.
A lány lehajolt a köntösért, magára kapta, szégyenlősen összehúzta a testén, utána megvonta a vállát, bár ez a mozdulat itt semmiféle jelentőséggel sem bírt:
– Itt várlak – mondta, majd hátat fordított. – Tudod, mit? Inkább ne is kerülj többé a szemem elé!
Peti, érezve a helyzet súlyát, vállával ajtófélfákhoz és egy gipszfalnak ütközve rohant. Ja igen, ebben a lakásban minden pontosan tükörképe a sajátjának, ezért akart megint rossz irányba kanyarodni! – Vigyázat! Nem szabad beengedni az ősz hangulatát, amikor eddig olyan sikeresen távol tartotta, először a pirospontos ötlettel, utána meg a szomszédlány közreműködésével! Kell ez a lány! – Résnyire nyitva hagyta az ajtókat, a lányét is, a sajátját is. Sietett.
A telefonja számtalan üzenetet és nem fogadott hívást jelzett, ezekbe belepillantott. Észrevette, hogy az aksi lemerülőben van, ezért előkotorta a töltők közül a használhatót.
– Majd a csajnál lesz idő feltölteni, amíg a pináját tömöm!
Hirtelen ötlettel kicserélte az alsónadrágját, újabb sugallatra hallgatva nem vett fölé semmit, és magabiztosságot gyűjtve nézegette magát a tükörben. Éppen így illik átszaladni egy megdugni készülő szomszédlányhoz!
–...Mi kell még? Na persze, a zseton. – Annyira kevés készpénzt talált, hogy az apróval együtt is nevetséges összeget felajánlani még humornak is gyenge. – Kártyát biztos nem fogad el, még kezdő... – vigyorgott kínjában. – Nincs más megoldás, irány a bankautomata!
Szerencsére egy épületnyit kell kocogni, tehát le a lifttel...! A liftajtóban jutott eszébe, hogy az alsónadrág – bármennyire is trendi – nem lenne megfelelő viselet az utcán, különösen nem ebben az évszakban.
Vissza a lakásba!
Bokáig érő, vízlepergetős kabátot akasztott ki a gardróbból, amit ugyan már többször lekörözött a divat, de most, készpénzfelvétel céljára a legideálisabb viseletnek tűnt.
A liftet közben elhalászták, de jön már...
Az idő meg csak telik, de mindjárt minden meglesz!
Megérkezett a lift. Peti félreállva engedett utat a kiszállónak, majd bosszúsan nézett utána; Nem elég, hogy a rikítóan sárga sapkát viselő, szabadnapos bohócnak tűnő koma a szomszédlány résnyire nyitva hagyott ajtaját vette célba, de kiszállás előtt rendkívül idióta viccként minden emelet gombját megnyomkodta!
Csukódott az ajtó, a lift felfelé indult és minden lehetséges helyen megállt, akár a pók, amelyik eltévedt saját hálójában. Egyenként aludtak ki az emeleteket jelző gombok, közben legalább újabb 2 perc eltelt.
A bankautomatáig az út elhanyagolható, de a fél perc is idő, ha oda-vissza előfordul. Csak egy embert kellett kivárni. 1 perc, aztán megint 1 perc, mire megkaparinthatta a saját pénzét, a szomszédlány árát.
Visszafelé már minden simán ment, még felesleges megállók sem voltak útközben.
– Mindjárt minden rendben lesz! – biztatta magát, s ezalatt a szomszédlányról szóló terveinek megvalósulását értette. – Szép nap ez a mai!
A liftajtóban megint egymást váltották a sárga sapkással, ezúttal Peti szállt ki, a koma be, úgyhogy Peti vigyorgósan durva elégtételt véve gyorsan visszahajolt, és minden gombot megnyomkodva kívánt a másiknak "kellemes utat". Még annyi időt feláldozott az ügy érdekében, hogy megvárja, amíg a lift természetesen felfelé indult el.
Kigombolta hosszú kabátját – ezzel mindjobban hasonlatossá válva a városi legenda szerint a környéken ólálkodó cukros- és mutogatós bácsihoz –, kicsit meghökkent, hogy csukva találja a szomszéd ajtót, de feltartóztathatatlanul és határozottan kopogtatott.
Ezúton is igazolva látta saját álláspontját: Hiába dugott meg kb. 60 csajt, a duplája is kevés volna, hogy felkészülten érje mindenfélefajta női szeszély, és a 61. ne okozzon meglepetést.
– Na ugye?! – rikkantott egy visszhangosat.
Hát igen, végtelenül unalmas lenne az élet, ha mindent előre tudnánk, s főleg, ha az összes csaj egyforma volna. Amikor nyomulsz rájuk, akkor vagy engednek, vagy elutasítanak, ám amikor valami miatt nem nyomulsz, akkor még szeszélyesebbek: örökre megsértődnek, vagy ők kezdenek el nyomulni. Mi más ez, mint kiszámíthatatlanság?
*
Peti fülledt álmaiban leggyakrabban megismétlődő – legalábbis az eset után 10-12 évig majdnem minden éjjel újra átélt – történet női főszereplője Zsani. Ő kapná a második legtöbb pirospontot, ha egyszer sor kerül az elosztásra, pedig a mosolyán kívül más nem is ragadta meg rajta az emberek figyelmét. Átlagos testalkat, átlagos cicik... minden átlagos, még egy kamaszfiú kutató, ám megalkuvó szemével végigmérve is.
De szeszélyességben, kiszámíthatatlanságban és női praktikákban Zsani mindenképpen dobogós helyezett lehetne!
A történet azon a napon vette kezdetét, amikor Peti 10 évvel idősebb bátyja, Pali, és annak menyasszonya, Zsófi, összeköltöztek egy panelház egyszobás albérletében, végre éjjel-nappal zavartalanul élvezve a kivirágzó kapcsolatot. Másnap, amikor már vendégként jöttek ebédelni, mindkettőjük szeme tele volt fáradtsággal.
– Talán túl zajosak a szomszédok? – érdeklődött kedvesen az anyósjelölt, ám senki sem tartotta szükségesnek ezt megválaszolni.
Inkább más problémára kerestek megoldást: Palinak 2 napra el kell utaznia, Zsófi meg nem szívesen maradna egyedül az idegen lakásban.
Peti, a fiatalabb testvér nem értette ugyan, hogy miért számít még mindig idegennek egy lakás, amikor egyszer már benne aludtak – ha aludtak egyáltalán – és amikor biztosan kipróbálták már minden egyes szegletét... de jelentkezett, hogy bátyja távollétében odaköltözik ő 2 napra, nehogy Zsófi magányos legyen.
Peti ötletét mindenki díjazta, sőt Zsófi kijelentette, hogy "nagyon kedves", és ő már megkérte a húgát, Zsanit, hogy aludjon nála, s a legjobb lesz, ha Zsani is, Peti is jön. Majd megnéznek együtt pár filmet, és valahogy eltelik az idő Pali távollétében.
Peti másnap izgatottan csomagolt – 2 alsót, 2 pár zoknit, 2 pólót, törölközőt, tusfürdőt, fogkefét –, s elképzelte, hogy valahol távolabb Zsani is így tesz, csak az sokkal izgalmasabb lehet, már a bugyi miatt is. Szorongó várakozással tekintett a két lánnyal eltöltendő éjszaka elé, még úgy is, ha emlékezete szerint az egyetlen alkalommal látott Zsani nem éppen bombázó, legjobb indulattal is inkább felejthető kategória.
A két ideiglenes testőr majdnem egyszerre ért Pali és Zsófi közösen bérelt lakásához.
– Ez jó jel! – vigyorgott a fiú a lányra, és magában még hozzátette? – Úgysem sok időnk lesz összejönni! Remélem, jó pinája van!
Ha tárgyilagos akar lenni, akkor megjegyezte volna, hogy el sem tud képzelni rossz pinát, sőt meg sem tudná fogalmazni, hogy a "rossz" az milyen, azonban efféle bonyolult gondolatmenetre nem szánt egy pillanatot sem.
A délután hátralévő része unalmasan telt, s attól kezdve, hogy Palit elszólította a kötelesség és hármasban maradtak, a bágyadtság szinte elviselhetetlenné vált. Peti majdnem elaludt az első videón, aztán társasjátékoztak, és hiába próbálta Zsanit itt-ott barátilag megérinteni, a lány mindig időben elhúzódott.
Zsani 2 évvel volt fiatalabb a nővérénél és 2-vel idősebb Petinél. Következetesen tartotta a távolságot, s mind kevesebbet mosolygott.
– Ő is unatkozik – vélekedett Peti, de ezzel a megállapítással nem jutott előrébb.
Ásítoztak, pedig még messze az este. Félretolták a társasjátékot, amiben már össze-vissza keveredtek a szerepek, annyira nem koncentráltak.
– Mit nézzünk? – vetette fel Zsófi, kezét tanácstalanul tárta szét.
– Már megint? – húzta el a száját Zsani.
Miért érezte azt Peti, hogy a lányok szavak nélkül is értik egymást?
– Akciót? –Zsófi nem adta fel, hiszen egyebet nemigen csinálhatnának az apró lakásban.
– Uncsi! – felelte Zsani.
– Pornót?
Peti hegyezte a fülét, közben igyekezett közömbös képet vágni. Azta! Micsoda buli lenne, két csajjal nézni pornót! Persze ő ülne középen...
Zsani válasza egyből lehűtötte:
– Uncsi! – Hibát hibára halmozva, a fiatalabb lány még el is húzódott Petitől.
A fiú szemében ezzel az "uncsi"-val elásta magát.
Végül a lányok teljes egyetértésben – mintha eredetileg is ezt tervezték volna és a többit csak színjátéknak szánták – rajzfilmet választották.
118 perc - olvasta Peti rémülten a borítóról. A másik vágya azért mégis teljesült: Őt ültették középre.
Míg a rajzfigurák hol erre, hol arra futottak, s csak énekelni álltak meg néha, Peti mélyeket bólintott. Kicsit felélénkült ugyan, amikor Zsófi elővett egy puha plédet, és ezt hosszában az ölükbe terítette.
Aztán megint bóbiskolt, s félálomban érzékelte, mintha a fészkelődő Zsani az ő combján támaszkodna... bár ez tévedés is lehetett, mert közben távolabb araszolt. A jelenet még legalább négyszer megismétlődött: Zsani még négyszer fogta meg Peti combját, majd egyre jobban eltávolodott.
Zavarta a figurák nyervogó hangja, és félig kómában azt tervezgette, hogy a két kihúzható kanapé közül ő a másikat fogja választani, ott fognak aludni Zsófival. Vagy Zsanival.
Harmadik verzió meg sem fordult a fejében – sajnálatos módon a lányoknak ez tűnt természetesnek – a végtelen hosszúságú film után Zsófi és Zsani közösen ágyaztak meg az egyik kanapén, majd Petit a másikhoz irányították.
Ekkora lebőgést!?
Hát hiába számolta ki unalmában már jó előre, hogy hány percet "kell" eltöltenie vagy az egyik, vagy a másik lánnyal közös ágyban?!
Villanyoltás. A sötétből egyenként osontak ki a fürdőbe, majd minél kisebb ajtónyílással vissza. Peti emlékezetében a lányok meztelensége a majdnem vaksötétben messze felülmúlta bármilyen más csaj pucérságát. Később állhatott bármely bombázólány akár reflektorfényben is, meg sem közelítette ennek a két lánynak a meztelenségét. Aki még megőrzött valamit kamaszkori énjéből, az megérti Petit!
Ezután – megkínozva, kerékbe törve, fortyogó üstbe dobva – már csak arra volt kíváncsi, hogy amikor harmadikként ő jött befelé a bódítóan illatos fürdőszobából, a csajok meglátták-e égnekálló farokkal? Talán igen, s akkor nem hiába hagyta égve a kinti villanyt.
Hason fekve igyekezett elaludni, de amikor eszébe jutott, hogy majd reggel, világosnál mégis megpillanthatja a lányok meztelenségét – hiszen egészen más lesz a helyzet, mint este –, csak fészkelődött.
Észre sem vette, hogy a páros-ággyá alakított heverőről némán leszáll az egyik lány, így azt sem tudta, hogy valamelyikük árnya lábujjhegyen éppen hozzá közeledik... Akkor dobbant egy hatalmasat a szíve, amikor a sötétségnél is sötétebb alak megállt a feje magasságában.
Ha ez nem álom, akkor megérinthetem a pináját! – Ez volt az első értelmes gondolata hosszú idő óta.
Egy pillanatig sem tétovázott, felfedezőútra indította a közelebbi kezét.
Mi minden fér egy pillanatba? Amit csak beletuszkolunk: Peti testét elárasztotta a veríték, ugyanakkor vacogott. Kit érdekel?! Úgy kell intézni a pinafogást – legyen az bármelyik csajé is a kettő közül –, mintha véletlen volna, bár ez lehet felesleges óvatosság, mert miért áll ilyen közel, ha nem akar semmit?... Egy csalódás: A csajon bugyi van! Nem baj! Le lehet azt húzni, tán éppen ezt szeretné... És a tovatűnő pillanatba még belefért az is, hogy a lány mérgesen felmordult – a morgásból Peti számára már egyértelműen kiderült, hogy Zsani a látogató –, és azzal záródott, hogy a pillanattal együtt Zsani is elmenekült.
Petit felforralták és jeges vízbe dobták. Érezte, hogy átázott alatta a lepedő, és orrát megcsapta saját izzadságszaga.
Nem tudott róla, hogy amíg ő a saját pillanatával – és Zsani bugyiba csomagolt puncijával – volt elfoglalva, a másik lány álmában fordult egyet az ágyon, megállapodott a szabályos átlónál, ezzel elfoglalta egyszerre az egész fekhelyet. Peti már csak arra figyelt fel, hogy a visszatérő Zsani hiába kerülgeti a Zsófival megtelt ágyat.
Sötét volt, az éjszakák legsötétebb fajtáinak egyike, amikor még a csillagok is elfelejtik a dolgukat. Peti akkor vette észre, hogy Zsani megint felé közeledik, amikor már ott volt a lábánál. A lány fürgén bemászott a fiú mögé, óvatosan elkerülve, hogy megérintse.
– Azt hiszi, hogy alszom? Vagy inkább megint szívatni akar? – találgatta Peti. A második variációt találta hihetőbbnek, ezért bosszúsan szembefordult a lánnyal. Megfogta a derekánál, gyorsan végigfuttatta a tenyerét a meztelen lánytesten, s mielőtt annak ideje lett volna felmordulni vagy elszaladni, a lába közé nyúlt és magához húzta.
– Itt maradhatok veled? – súgta tiltakozás helyett Zsani. – Zsófi uuúgy elterült...
Peti már a bugyijában járt, mintha be akarná magát biztosítani arra az esetre, amikor Zsani menekülőre fogja a látogatást. Gondolatban hálás volt Zsófinak, amiért kiszorította a húgát az ágyból, s csak évek múlva merültek fel kétségei: Lehet, hogy Zsani anélkül is odaosont volna, s a nővére elterülését csak hirtelen jó ürügyként hasznosította? Mindegy is! A lényeg, hogy azon az éjszakán Zsani visszafogottan dorombolós, ám annál odaadóbb cicalánynak bizonyult.
Peti tobzódva forgatta, majd végtelenül kimerülve rogyott a lányra, s addig is simogatta, nyomkodta, amíg megint erőre kapott és újra belekezdhettek. Újra és újra ismételgették a bevált pózokat, s halványan ugyan, de odakint derengeni kezdett a következő nap.
Zsani nesztelenül osont vissza nővére mellé, és a kíméletlenül beköszönő reggel első perceiben így magyarázta az arcára kiülő éjszakai nyomokat:
– Sokat forgolódtam és hánykolódtam, mintha csak teve púpjai között aludtam volna.
...valahány éve történt. Azóta nem sikerült megismételni, még egy apró darabkáját sem feleleveníteni, legfeljebb Peti emlékezetében.
Maradtak az emlékek, a sok-sok pirospontot érő emlékek.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Pirospont 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése