Tanyamesék - erotikus novellák
második évad
Erdő mellett
1.
Két év alatt olyan szélessávú emberismeretre tett szert, hogy az ország legtúlsó csücskéből érkező átutazónak
is kitalálta minden kívánságát, mielőtt az letekerte a kocsi ablakát, vagy
megszólalhatott volna. Ez még semmi! Előre tudta, hogy milyen zene szól a kocsiban, s milyen illat van, ha van. A legperverzebb igényeket már arctípushoz és
szemálláshoz kötötte, és a kuncsaft fogairól olvasta le, hogy mennyit szán a
szexért fizetni. Külön figyelmet fordított a szem külső sarkát és a száj ellenkező csücskét összekötő egyenesek által bezárt szögnek, és még számtalan fontos jelnek, mert ezek elengedhetetlen információkat hordoznak a pasik jelleméről.
Tökélyre fejlesztette az
időzítést is, így a férfiak – 2-től 20 percig – éppen annyit szexelhettek,
amennyit ő megszabott számukra, vagy amennyit megérdemeltek. A legtöbbjük a
skála elején – a minimumnál – élvezett el, mielőtt észbe kaphatott volna.
Martina az erdő mellett
dolgozott, ott, ahol az országút balra kanyarodik. Arról a pontról mindkét
irányban éppen akkora szakasz látható be – se több, se kevesebb –, amennyi elég
az autósoknak az észleléshez, az impulzív ingerhez, és a biztonságos megálláshoz. Nem
jártak arrafelé sokan, és ez így volt jó, mert Martinának nem lehetett olyan
érzése, hogy sok más kuncsaftot elszalaszt addig, amíg az egyikkel az erdőben
tartózkodik. Általában mire végzett, akkor bukkant fel a következő, mintha előzetes bejelentkezés alapján működnének.
Két évvel ezelőttre tehető a nyitás, amikor
felfedezte, hogy jól kamatoztathatja azt a rést, amit a lába között visel. Két éve...
Így kezdődött:
Egy
iszonyúan szűk és vékony legging, meg egy derékig érő, bő póló volt rajta,
amikor az egyik szomszéd diszkrét kopogására kinyitotta az ajtót. A kopaszodó férfi abban a pillanatban el is felejtette, hogy miért jött,
egy kicsit morgott és dadogott, majd összeszedve magát, bátran megtette az ajánlatát:
– Sokat megérne nekem, ha
még többet láthatnék belőled – közölte kertelés nélkül.
– Mennyit? – vonta fel a
szemöldökét a lány.
A férfit váratlanul érhette
a kérdés, mert megint csak dünnyögni tudott, de nem akarta húzni az időt,
előkapttott a zsebéből néhány bankjegyet, és egyet átnyújtott Martinának.
– Okés – mondta a lány.
Először a melltartójába akarta rejteni a pénzt, de rájött, hogy ilyesmi nincs
rajta, úgyhogy a legging derekához csíptette, bár rádöbbent, hogy azt meg
valószínűleg hamarosan le kell vetnie. – Nincs még rutinom – kuncogott magán. – Gyere be,
mert nem akarok a fél városnak vetkőzni! – Ez erős túlzás volt, mert a város 6
kilométerre fekszik Martináék tanyájától, a legközelebbi lakott ház pedig 60
méterre, és annak a gazdája éppen itt csorgatja a nyálát.
A férfi belülről az ajtónak
vetette a hátát, mintha meg akarná akadályozni, hogy más is meglesse a
hátközépig hullámzó, barnahajú, nőiesen gömbölyödő, 20 éves leányzót.
– Nem akarsz leülni? –
kérdezte Martina, és előrement a nappaliba. – Helyezd magad kényelembe!
Kapcsoljak zenét?
A férfi élénken rázta a
fejét. Nem szerette volna, ha a ricsajtól nem hallaná meg, amikor a lány szülei
megérkeznek az ütött-kopott, szerencsére meglehetősen hangos autójukkal.
Martina egy pillanatra a
mellei fölé rántotta a tágas pólót, majd visszahúzta:
– Mééég?
A férfi nyelt egy nagyot.
A lány megint felemelte a pólót, ezúttal lassan, milliméterről-milliméterre, majd kibújt belőle. Szabadon remegett a
sötétudvaros két halom.
– Ilyennek képzelted? –
nézett a férfire, megcsípve a saját bimbóit. Megelégedett egy bólintással. –
Elég ennyi? – Tudta, hogy nem.
– Még…
– Jól van.
Mintha egyedül lenne, gépiesen térdig
lefejtette a következő, feszülő ruhadarabot, megigazította a lecsúszni készülő,
apró tangát, majd az egyik fotel támlájához hátrálva, lesodorta a legging
mindkét szárát, és kilépett belőle. Ezután fordult csak ismét az egyszemélyes
közönséghez:
– Kövér vagyok?
– Dehogyis!
Martina hitte is, nem is, de
jólesett a testét pásztázó, mohó tekintet.
Néhány hete, egy házibuliban
az egyik srác megjegyezte, hogy sportolnia kellene valamit, mert vastagnak
találta a combját és nagynak a fenekét, amikor négykézlábra ereszkedett. Persze
a kifogások ellenére rámarkolt a cicijeire és megdugta hátulról, de Martinában
megmaradt a rosszmájú tanács keserű emléke. Még attól sem tudta magát túltenni a dolgon,
amikor a srác lihegve és nyögve erőlködött – „De jó segged van!” felkiáltással
– a hátsó bejáraton betuszkolni a falloszát, majd kipirulva ismerte el: „De jó
szűk vagy!”
– Leveszed a bugyit? –
rebbentette fel a férfi az emlékezésből.
– Ha akarod… De ne vedd elő
a farkad!
– Miért? Fizetek még.
– Akkor jó. – Félredobta a
fehér tangát, lassan forgott a szomszéd előtt, közben egy fiókból egy maréknyi
illatosított papírzsebkendőt vett elő. – Adok zsepit, hogy abba élvezz. –
Figyelte, ahogy a férfi húzogatja a bőrt. – Be akarsz kukucskálni a puncimba?
Előrehajolt. Felszisszent,
mert egy ujj határozottan befúródott a hüvelyébe:
– Vá-várj! Nem volt szó
róla, hogy dugni is akarsz!
– Lehet?
– Előbb izgasd a puncim egy kicsit!
A férfi térdre huppant, és
nyalogatni, vagy inkább habzsolni kezdte a lányt, abban a helyzetben, ahogy
találta.
– Szeretsz szopni? –
kérdezte egy perc múlva.
– Ha akarod…– Most Martina
térdelt le, és a szájába eresztette a feszülő falloszt. Tudta, hogy sokkal rövidebb
ideig fog tartani, mint ameddig a férfi őt nyalta.
Alig fél perc elteltével
elsült a farok.
– Szeretem a sperma ízét –
pillantott fel a lány.
– Átjöhetnél hozzám… mondjuk
8 óra körül.
– Cumizni? Dugni? Fizetsz érte?
– Aha.
– Találkozzunk inkább a
kanyarnál, az erdőben!
– Ott leszek.
(Folyt.köv.)
Folytatás: Erdő mellett 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése