Őszi erotikusok - erotikus novellák
3. évad
Kaporszakáll szellemes
Becenevei közül legjobban az Uborkát szerette – sokkal kifejezőbb, mint
mondjuk a Kaporszakáll –, és nőtársaságban sosem mulasztotta volna el derék
alatti mozdulatokkal szemléltetni az egészséges méretű és formájú zöldséget,
élvezve a szemlesütős, pironkodós reakciókat.
57 éve élt a falu bikájaként, bár ebből 15-16 évig csupán gyerekként álmodozhatott
a megtisztelő címről, és az első néhány alkalom is döcögősen indult. De
azóta...! Bebizonyította, hogy nappal meg lehet élni a nők körüli sündörgésből,
esténként pedig a férfiakkal sztorizgatásból, amennyiben a nap első felében sikeresen
elkerüli a lebukást, az esti kocsmai beszélgetéskor meg odafigyel a közönség
összetételére. Kínos lehet, ha éppen a gyanútlan férjnek meséli el,
amit délelőtt a feleségével művelt.
– Találomra becsöngettem, és megkérdeztem, hogy van-e a házban műszaki
szaki. Erre beindult a panaszáradat, hogy az ő férje semmihez sem ért, még a
csapot is inkább hagyja csöpögni, minthogy meghúzná vagy tömítené, meg
tehetségtelen, meg minden... Ez a része már nem is érdekelt, mert tavasszal is
végighallgattam nem változott a helyzet.
– Szóval már korábban is megkettyintetted? – A törzsközönség
jelenlévő tagjai vették a lapot.
– Úriember ilyesmiről nem beszél – felelte Uborka, a falu
öregedő, ám aktív bikája. – Meg.
– Mit kellett érte megjavítanod? A csapot?
– Tipikus problémák, minden házban ugyanazok fordulnak elő. A csöpögő
csap általában nálam van, magammal hordom, de van rá megoldás: időben be
kell dugni, ott jó helyen csöpög. – Nem szerette, ha le akarják lőni a poént,
mert csak úgy érdekes egy történet, ha van eleje is, vége is, de ezt a
hallgatóság nehezen akarja megérteni. – Mindjárt rátérek arra is, hogy mit
javítottam meg, de ne várjatok el részletes beszámolót, mert képtelen vagyok
megjegyezni a villáskulcsok számozását!
– Szerintem életedben se javítottál még meg semmit – kockáztatta meg a
bátor kijelentést Béla, nagy egyetértésben a többiekkel.
– Na és? – tárta szét a karjait Uborka. – Mire odáig jutnánk, olyan
apróságokra már nem marad idő, a fő, hogy az én csapom egyelőre nem
csöpög.
Kollektív röhögés.
Ezért szereti mindenki, a humoráért. Ritkásan és bokrokban növögető
szakálla kapkodó benyomást kelt, mintha a természet sietne,
ide-oda szórt volna egy maréknyi magot, vagy izgalmában tépkedné, de a látszat
ezúttal is megtévesztő: Sietni csak akkor szokott, ha bugyit kell lehúzni,
izgulni meg csakis olyankor, ha az ajtóban idő előtt zörög a kulcs, pedig ő még
nem végzett. Ez a kaporra emlékeztető szakáll-szerkezet viszont remekül
kiegészíti az összképet, Uborka, vagy másik nevén Kaporszakáll jellegzetes,
mókás figura.
– Megvártam, hogy a végére érjen, ettől általában megnyugszanak –
folytatta –, aztán felajánlottam, hogy kezdjük az elején. Kit kell tömíteni?
Kit kell meghúzni? Ezek a kedvenceim.
Béla volt az ügyeletes közbeszóló:
– Nem hiszem, hogy a nők ebből sem értenek.
– Hogyne értenének? – fortyant fel Uborka. – Okosabbak azok, mint
némelyik koma közülünk... Ha tömítés kerül szóba, az ő fejükben már az jár,
hogy vajon reggel milyen bugyit húztak fel: otthoni fakultat, vagy amit idegen
is láthat? És a melltartóból kilóg-e még az a cérnaszál, ha csöcsörészésre
kerülne sor? Ilyeneken gondolkodnak, közben meg elfelejtik a lényegtelen
dolgokat, a kiesett csavart, leszakadt karnist, a csöpögő csapot, a...
– Jól van, ezt nem kell részletezni! Ott tartottál, hogy felajánlottad
a bedugást...
– Azt ugyan nem, mert éppen eléggé el volt dugulva a kád lefolyója, ki
kellett dugítani valahogy.
– Benyomtad az uborkádat, és volt dugulás, nincs dugulás!
Uborka nem foglalkozott a beszólással, folytatta:
– Tudok egy jó módszert a lefolyó kidugításához... Na?... Sosem
találnátok ki!... Te már kapiskáltad, mert az asszonyt meg kell hozzá dugni, de
nem csak úgy ukmukfukk ám! Ha azt mondod, hogy hajoljon be és tolja le a
bugyiját, még képes megijedni, és egy zabszem se fog bemenni, nemhogy a farkad.
Meg kell adni a módját, meg kell teremteni a hangulatot, de azt meg tempósan,
hogy ne legyen ideje gondolkozni!
– Akkor megdugtad vagy nem?
– De ha már máskor is megvolt, akkor most minek a kerülgetés? –
okvetetlenkedtek a hallgatók.
– Hát először is: Ami máskor történt, az már elévült, senki sem
emlékszik rá. Kapsz egy alkalmat, az még nem jelent állandó belépőt vagy
bérletet Másodszor: A nők szeretik úgy érezni, hogy nem ők dugatták
meg magukat, hanem csak engedtek a szelíd erőszaknak, ...már ha értitek a
cizellált különbséget. Én meg persze azt szeretem, amikor a nő annyira beindul,
hogy lesi a kívánságaimat, mert dugás előtt jólesik egy kis nyálazás,
szopikálás. Nem elég, ha csak megadja magát, szégyenlősen elfordul, és
dughatod. – Uborka nagyot sóhajtott, mint aki ezzel kimondta élete titkos
arspoetikáját. – Szóval, mondom neki, hogy tele kellene engedni a kádat. Erre
vitatkozni próbál, mert azt gondolja, hogy kételkedem a dugulásban, de azért
behajol, és megengedi a vizet. Én ugyanakkor megengedem magamnak, hogy
figyelmesen megvizsgáljam a popóját, mint a művelet főszereplőjét. Ő úgy
csinál, mintha nem tudná, hogy mit nézek, de közben izgatja a dolog, én meg
kicsit le is guggolok, ha nem nadrágban van, és alá lehet kukkerrolni.
Látszólag ezt sem veszi észre, de ne gondoljátok, hogy nem érzi meg! Ma
zavartalanul végig tudtam tanulmányozni a bő ruha alatt, a bugyi mindent
kihozott, melltartó meg sehol, és a nyakáig is felláttam volna, ha az
érdekelne. Tipikusan az a beállás volt, ami frusztrál, mert úgy érzem, hogy ezt
a csajt akármeddig baszhatom, nem lehet kielégíteni... Tehát folyt a víz, ő a
csobogást nézte, én őt néztem, hátamat a mosógépnek támasztva leültem a
padlóra, így gyűjtöttem ihletet a ruha alatti látványból.
– Azt a'! Mi kell még, ha bedőlt neked? Mire vártál még?
– Arra, hogy ne csak megengedje, hanem akarja... ha érted a
különbséget. Mert ha rögtön beverek neki, akkor bizonyítanom kell, hogy jól
döntött, de ha már remeg az izgalomtól, és úgy dugom meg, akkor simán elélvez,
mert az agya már ráhangolódott.
– Ezért kiérdemelnél egy tudományos fokozatot.
– Naná! – Uborka elégedetten vakargatta kaporszakállát. – Csurig
megtelt a kád, és látom, hogy a nő puncija is levedzik már, átázott a bugyi...
– Én, ha ilyen szakállam lenne, jól megszőrözném a pináját!
– Hohó! Még csak most következett a kidugítás. Elmagyaráztam neki, hogy
kihúzza a dugót, és a kád lefolyóját a tenyerével pumpálja. Nehezen értette
meg, de mire felálltam, csak sikerükt vákuumot produkálnia, úgyhogy semmi más
dolgom sem maradt, mint megmarkolni a derekát, nehogy váratlanul érje a dugás,
aztán kibújtattam a ruhájából és az egyik lábáról lehúztam a bugyiját. Ő a
lefolyót pumpálta, én meg őt, és a lefolyónál lassan örvény alakult, megindult
a víz, és mire az utolsó cseppek is lefolytak volna, én is engedtem hozzá az
enyémből egy kicsit. A nő nyöszörgött, hogy milyen jól csináltuk ketten, de
engedhettem volna a puncijába is, erre javasoltam neki, hogy maradt még a
hegyén valami, azt mentse meg, nyalogassa le...
A sztori egyértelmű sikert aratott, Uborka vagy Kaporszakáll előadása
senkit sem emlékeztetett semmiféle zöldségre és savanyúságra.
– És utána?
Uborka már várta az elmaradhatatlan kérdést.
– Szopogatta a farkam, én meg lazultam a nagy munka után.
– Ez hol történt? – próbálkozott Béla, aki szívesen megnézte volna,
lefolyik-e már rendesen a kád vize.
– Még a fürdőszobában – felelte Kaporszakáll ártatlan képpel.
– De h o l ? Merre? Legalább az utcát áruld el!
– Hi-hi! Végigjárnád a házakat, hogy hol lehet dugni? – viccelődött. –
Beszéljünk inkább rólatok! Rajtam kívül más nem szokott dugni?
– Ha megmondanád... neked úgyis van elég... – tett egy utolsó
kísérletet Béla.
Elhallgatott, mert csöngött a telefonja:
– Az asszony! – figyelmeztette a többieket. – Maradjatok csendben, mert
a háttérzajból kitalálja, hogy hol vagyok!
Élénk bólogatások közepette meghallgatta, hogy mit kell vennie útközben
a boltból, majd gyanakodva pislogott Kaporszakállra, mert az asszony
elújságolta, hogy a kádból megint rendesen lefolyik a víz.
Kaporszakállú uborka valahányadik érzékszervével észrevette a ferde
pillantásokat, és sietve folytatta a történetét, meg sem várva, amíg Béla
leteszi a telefont:
– Olyan jól szopott, hogy nem akartam abbahagyatni.
Kértem, hogy keressünk már valami kényelmesebb helyet, például menjünk ki az
udvarra, a fűbe... – Ez volt az a pont, amikor sikerült összemosnia a
fürdőkádas kalandot egy másikkal, amit még úgysem mesélt el, és elterelni a
gyanút, hiszen a fürdőkád-lefolyós nő házához nem tartozott se kert, se fű. –
Vittünk ki egy pokrócot, kiterítettük a fűre, szép nagy a kert, cserjékkel,
virágokkal, és sok-sok fű, és ott szopott tovább – vigyorgott –, egészen addig,
amíg a hátára fordítottam, felhúztam a lábait, és megint megdugtam, ott, a
fűben. Csakúgy nyögött a fűben a gyönyörűségtől!erotikus novellák - tartalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése