2018. szeptember 30.

Kaporszakáll szellemes

Őszi erotikusok - erotikus novellák
3. évad

Kaporszakáll szellemes




Becenevei közül legjobban az Uborkát szerette – sokkal kifejezőbb, mint mondjuk a Kaporszakáll –, és nőtársaságban sosem mulasztotta volna el derék alatti mozdulatokkal szemléltetni az egészséges méretű és formájú zöldséget, élvezve a szemlesütős, pironkodós reakciókat.
57 éve élt a falu bikájaként, bár ebből 15-16 évig csupán gyerekként álmodozhatott a megtisztelő címről, és az első néhány alkalom is döcögősen indult. De azóta...! Bebizonyította, hogy nappal meg lehet élni a nők körüli sündörgésből, esténként pedig a férfiakkal sztorizgatásból, amennyiben a nap első felében sikeresen elkerüli a lebukást, az esti kocsmai beszélgetéskor meg odafigyel a közönség összetételére. Kínos lehet, ha éppen a gyanútlan férjnek meséli el, amit délelőtt a feleségével művelt.
– Találomra becsöngettem, és megkérdeztem, hogy van-e a házban műszaki szaki. Erre beindult a panaszáradat, hogy az ő férje semmihez sem ért, még a csapot is inkább hagyja csöpögni, minthogy meghúzná vagy tömítené, meg tehetségtelen, meg minden... Ez a része már nem is érdekelt, mert tavasszal is végighallgattam nem változott a helyzet.
– Szóval már korábban is megkettyintetted? – A törzsközönség jelenlévő tagjai vették a lapot.
– Úriember ilyesmiről nem beszél – felelte Uborka, a falu öregedő, ám aktív bikája. – Meg.
– Mit kellett érte megjavítanod? A csapot?
– Tipikus problémák, minden házban ugyanazok fordulnak elő. A csöpögő csap általában nálam van, magammal hordom, de van rá megoldás: időben be kell dugni, ott jó helyen csöpög. – Nem szerette, ha le akarják lőni a poént, mert csak úgy érdekes egy történet, ha van eleje is, vége is, de ezt a hallgatóság nehezen akarja megérteni. – Mindjárt rátérek arra is, hogy mit javítottam meg, de ne várjatok el részletes beszámolót, mert képtelen vagyok megjegyezni a villáskulcsok számozását!
– Szerintem életedben se javítottál még meg semmit – kockáztatta meg a bátor kijelentést Béla, nagy egyetértésben a többiekkel.
– Na és? – tárta szét a karjait Uborka. – Mire odáig jutnánk, olyan apróságokra már nem marad idő, a fő, hogy az én csapom egyelőre nem csöpög.
Kollektív röhögés.
Ezért szereti mindenki, a humoráért. Ritkásan és bokrokban növögető szakálla kapkodó benyomást kelt, mintha a természet sietne, ide-oda szórt volna egy maréknyi magot, vagy izgalmában tépkedné, de a látszat ezúttal is megtévesztő: Sietni csak akkor szokott, ha bugyit kell lehúzni, izgulni meg csakis olyankor, ha az ajtóban idő előtt zörög a kulcs, pedig ő még nem végzett. Ez a kaporra emlékeztető szakáll-szerkezet viszont remekül kiegészíti az összképet, Uborka, vagy másik nevén Kaporszakáll jellegzetes, mókás figura.
– Megvártam, hogy a végére érjen, ettől általában megnyugszanak – folytatta –, aztán felajánlottam, hogy kezdjük az elején. Kit kell tömíteni? Kit kell meghúzni? Ezek a kedvenceim.
Béla volt az ügyeletes közbeszóló:
– Nem hiszem, hogy a nők ebből sem értenek.
– Hogyne értenének? – fortyant fel Uborka. – Okosabbak azok, mint némelyik koma közülünk... Ha tömítés kerül szóba, az ő fejükben már az jár, hogy vajon reggel milyen bugyit húztak fel: otthoni fakultat, vagy amit idegen is láthat? És a melltartóból kilóg-e még az a cérnaszál, ha csöcsörészésre kerülne sor?  Ilyeneken gondolkodnak, közben meg elfelejtik a lényegtelen dolgokat, a kiesett csavart, leszakadt karnist, a csöpögő csapot, a...
– Jól van, ezt nem kell részletezni! Ott tartottál, hogy felajánlottad a bedugást...
– Azt ugyan nem, mert éppen eléggé el volt dugulva a kád lefolyója, ki kellett dugítani valahogy.
– Benyomtad az uborkádat, és volt dugulás, nincs dugulás!
Uborka nem foglalkozott a beszólással, folytatta:
– Tudok egy jó módszert a lefolyó kidugításához... Na?... Sosem találnátok ki!... Te már kapiskáltad, mert az asszonyt meg kell hozzá dugni, de nem csak úgy ukmukfukk ám! Ha azt mondod, hogy hajoljon be és tolja le a bugyiját, még képes megijedni, és egy zabszem se fog bemenni, nemhogy a farkad. Meg kell adni a módját, meg kell teremteni a hangulatot, de azt meg tempósan, hogy ne legyen ideje gondolkozni!
– Akkor megdugtad vagy nem?
– De ha már máskor is megvolt, akkor most minek a kerülgetés? – okvetetlenkedtek a hallgatók.
– Hát először is: Ami máskor történt, az már elévült, senki sem emlékszik rá. Kapsz egy alkalmat, az még nem jelent állandó belépőt vagy bérletet  Másodszor: A nők szeretik úgy érezni, hogy nem ők dugatták meg magukat, hanem csak engedtek a szelíd erőszaknak, ...már ha értitek a cizellált különbséget. Én meg persze azt szeretem, amikor a nő annyira beindul, hogy lesi a kívánságaimat, mert dugás előtt jólesik egy kis nyálazás, szopikálás. Nem elég, ha csak megadja magát, szégyenlősen elfordul, és dughatod. – Uborka nagyot sóhajtott, mint aki ezzel kimondta élete titkos arspoetikáját. – Szóval, mondom neki, hogy tele kellene engedni a kádat. Erre vitatkozni próbál, mert azt gondolja, hogy kételkedem a dugulásban, de azért behajol, és megengedi a vizet. Én ugyanakkor megengedem magamnak, hogy figyelmesen megvizsgáljam a popóját, mint a művelet főszereplőjét. Ő úgy csinál, mintha nem tudná, hogy mit nézek, de közben izgatja a dolog, én meg kicsit le is guggolok, ha nem nadrágban van, és alá lehet kukkerrolni. Látszólag ezt sem veszi észre, de ne gondoljátok, hogy nem érzi meg!  Ma zavartalanul végig tudtam tanulmányozni a bő ruha alatt, a bugyi mindent kihozott, melltartó meg sehol, és a nyakáig is felláttam volna, ha az érdekelne. Tipikusan az a beállás volt, ami frusztrál, mert úgy érzem, hogy ezt a csajt akármeddig baszhatom, nem lehet kielégíteni... Tehát folyt a víz, ő a csobogást nézte, én őt néztem, hátamat a mosógépnek támasztva leültem a padlóra, így gyűjtöttem ihletet a ruha alatti látványból.
– Azt a'! Mi kell még, ha bedőlt neked? Mire vártál még?
– Arra, hogy ne csak megengedje, hanem akarja... ha érted a különbséget. Mert ha rögtön beverek neki, akkor bizonyítanom kell, hogy jól döntött, de ha már remeg az izgalomtól, és úgy dugom meg, akkor simán elélvez, mert az agya már ráhangolódott.
– Ezért kiérdemelnél egy tudományos fokozatot.
– Naná! – Uborka elégedetten vakargatta kaporszakállát. – Csurig megtelt a kád, és látom, hogy a nő puncija is levedzik már, átázott a bugyi...
– Én, ha ilyen szakállam lenne, jól megszőrözném a pináját!
– Hohó! Még csak most következett a kidugítás. Elmagyaráztam neki, hogy kihúzza a dugót, és a kád lefolyóját a tenyerével pumpálja. Nehezen értette meg, de mire felálltam, csak sikerükt vákuumot produkálnia, úgyhogy semmi más dolgom sem maradt, mint megmarkolni a derekát, nehogy váratlanul érje a dugás, aztán kibújtattam a ruhájából és az egyik lábáról lehúztam a bugyiját. Ő a lefolyót pumpálta, én meg őt, és a lefolyónál lassan örvény alakult, megindult a víz, és mire az utolsó cseppek is lefolytak volna, én is engedtem hozzá az enyémből egy kicsit. A nő nyöszörgött, hogy milyen jól csináltuk ketten, de engedhettem volna a puncijába is, erre javasoltam neki, hogy maradt még a hegyén valami, azt mentse meg, nyalogassa le...
A sztori egyértelmű sikert aratott, Uborka vagy Kaporszakáll előadása senkit sem emlékeztetett semmiféle zöldségre és savanyúságra.
– És utána?
Uborka már várta az elmaradhatatlan kérdést.
– Szopogatta a farkam, én meg lazultam a nagy munka után.
– Ez hol történt? – próbálkozott Béla, aki szívesen megnézte volna, lefolyik-e már rendesen a kád vize.
– Még a fürdőszobában – felelte Kaporszakáll ártatlan képpel.
– De h o l ? Merre? Legalább az utcát áruld el!
– Hi-hi! Végigjárnád a házakat, hogy hol lehet dugni? – viccelődött. – Beszéljünk inkább rólatok! Rajtam kívül más nem szokott dugni?
– Ha megmondanád... neked úgyis van elég... – tett egy utolsó kísérletet Béla.
Elhallgatott, mert csöngött a telefonja:
– Az asszony! – figyelmeztette a többieket. – Maradjatok csendben, mert a háttérzajból kitalálja, hogy hol vagyok!
Élénk bólogatások közepette meghallgatta, hogy mit kell vennie útközben a boltból, majd gyanakodva pislogott Kaporszakállra, mert az asszony elújságolta, hogy a kádból megint rendesen lefolyik a víz.
Kaporszakállú uborka valahányadik érzékszervével észrevette a ferde pillantásokat, és sietve folytatta a történetét, meg sem várva, amíg Béla leteszi a telefont:
– Olyan jól szopott, hogy nem akartam abbahagyatni. Kértem, hogy keressünk már valami kényelmesebb helyet, például menjünk ki az udvarra, a fűbe... – Ez volt az a pont, amikor sikerült összemosnia a fürdőkádas kalandot egy másikkal, amit még úgysem mesélt el, és elterelni a gyanút, hiszen a fürdőkád-lefolyós nő házához nem tartozott se kert, se fű. – Vittünk ki egy pokrócot, kiterítettük a fűre, szép nagy a kert, cserjékkel, virágokkal, és sok-sok fű, és ott szopott tovább – vigyorgott –, egészen addig, amíg a hátára fordítottam, felhúztam a lábait, és megint megdugtam, ott, a fűben. Csakúgy nyögött a fűben a gyönyörűségtől!

erotikus novellák - tartalom

Nincsenek megjegyzések: