2018. július 18.

Pernahajder 66.

Előzmény: Pernahajder V. rész - Pernahajder 65. - Pernahajder megfürdött

Pernahajder
VI.

66. fejezet
Címről címre


Egyik szemével hunyorogva, mutatóujjával gondterhelten vakargatta a homlokát. A kaparászás áthaladt a halántékán, majd megállapodott a jobb orrcimpa tájékán, jelezve Pernahajder izgalmi állapotát.
– Már másfél órája...! – dörmögte magában.
Percenként kiszállt a kocsiból, megrugdosta a köveket, aztán újra visszaült. Égette az anyósülés, szorította a hófehér karosszéria, mégis várakozott.
Tehetetlen dühében már minden megfordult a fejében, még a képtelen és lehetetlen dolgok, köztük a legkegyetlenebb variáció is: Elrabolták a csajt!
Lerázta magáról a gondolatot, és megint kiszállt a kocsiból toporogni. Úgy érezte, minden idegszála azt jelezte, hogy menekülni kellene, beáldozni a csajt, és elszáguldani a kocsival. Az nem is tartotta volna vissza, hogy bevonták a jogosítványát, az meg még kevésbé, hogy az autó éppen azé a lányé, akit cserbenhagyni készül. Ha másról lenne szó, talán könnyebb a döntés, de... De éppen őt?!
– Nem! Nóra a legjobb csaj! – rázta meg a fejét Pernahajder.
Természetesen a "legjobb" az ő értelmezésében a "leghatékonyabb", vagy inkább a "legtöbb hasznot hozó" szinonimájaként használatos.
Nóra legjobbságát mi sem bizonyítja jobban, mint a kevés kilométert futott, mindenféle extrákkal felszerelt autó, amit nem egészen 2 havi keresetéből vásárolt magának, miközben a munkája során termelt pénz nagyobb hányadát le kellett adnia a futtatónak, Pernahajdernek.
Beült a sofőrülésbe, dobolt a kormányon, és sikeresen elkapta az összesen 2 arrafelé közlekedő gyalogos irigy pillantását, ami persze a kocsinak szólt, mégis feldobta egy pillanatra. Aztán újabb zavaros rémképek törtek rá.
Szerencsére nyílt a megfigyelt ház robusztus kapuja, és kilépett rajta Nóra. Még visszafordult, és a néptelen, külvárosi utcán szemérmetlen összetapadással búcsúzkodott az őt kikísérő 55-60 év körüli, testes komától.
Pernahajder hangosat sóhajtva átkecmergett a helyére, az anyósülésre, onnan leste megvető arccal a lányt és alkalmi partnerét. – Mit csináltak másfél óráig? – Nóra a leghétköznapibb farmerben és a dísztelen pólóban is úgy mutatott, hogy sokan szeretnének hasonlóan kinézni, és úgy gömbölyödött elől-hátul a megfelelő területeken, hogy nem csoda, ha az ősz kuncsaft búcsúzóul még belemarkolt a fenekébe.
– Mi a bajod van? – Nóra indítás előtt a tükörben nézegette az arcát, s kis híján elkezdett sminkelni.
– Menjünk már – mordult rá Pernahajder –, késésben vagyunk!
– Valóban? Hogy elrohan az idő jó társaságban!
– Hö-hö-hö! Nem akart engedelmeskedni a kukac? – A férfit valójában nem érdekelte, hogy a lányok hogyan keresik meg a pénzt, hiszen voltak sejtései, és véges a lehetséges változatok száma, de tudta, hogy Nóra szívesen elmesél minden részletet, utólag talán jobban át tudja élni, mint közben. – Remélem, kifizettetted a túlórát!
– A lány felé fordulva körmét végighúzta a cipzáron.
– Ne csináld ezt, mert mindig azt hiszem, hogy vetkőztetsz! – nyafogott Nóra.
– És? Félsz, hogy meglátom a pinádat?
– Megnézheted, használhatod is...
Pernahajder nem hagyta elterelni a figyelmét:
– Remélem, kifizettetted a túlórát is!
– Nyugi már! Ismerhetsz. Minden percet és minden lukat.. Merre kell fordulni? – A hófehér kocsi lassított, és elegáns menyasszonyi autó módjára, hangtalanul osont.
– Te vezetsz!
– Te meg olvasd le az utcatáblákat, mert nincs más dolgod! ...és ne a nadrágomat buzeráld, mert zavar menet közben!
– Bedugom az ujjam.
– Elmész te a francba! Ha arra vagy kíváncsi, nem engedtem befolyni…
– Bedugom az ujjam.
– Nem az ujjadat kell dugdosni, és véletlenül sem menet közben...
– Álljunk meg!
Nóra gondolkodás nélkül az útpadkához kormányozott, megállította az autót, majd egy-két mozdulat eredményeként kibújt egyszerre a farmerból és a bugyiból.
Az utcán alig-alig közlekedett valaki, még a falevelek se moccantak.
A lány átemelve a lábait, az anyósülésben terpeszkedő Pernahajder fölé kuporodott, és kíváncsian lefelé nézve leste, hogy a férfi fallosza előkerüljön.
– Sose volt még ilyen jó dolgod – jegyezte meg –, hogy csak egy szavadba kerül, és felhúzhatsz egy jó puncust.
– Másfél órát vártam – dohogott Pernahajder.
Ebből Nóra azonnal kiérezte a magyarázkodást, még mielőtt a csigaként visszahúzódott farok megjelent volna.
– Gondolom, nem az állítod, hogy másfél órát állt a faszod, amíg bent voltam! – kacagott fel gúnyosan. – No, most mutasd meg, mit tudsz! – Leereszkedett a férfi térdére, és hátranyúlva tapintással is leellenőrizte a reménytelen puhaságot. – Próbálkozzunk, vagy inkább majd egy mások alkalommal...?
– Szopjál! – parancsolta Pernahajder, két ujjal megcsippentve a löttyedt kis szerszámot.
– Tudod, hogy késésben vagyunk? – A lány kelletlenül mászott vissza a vezetőülésbe. – Egy gyors menetben bármikkor benne lennék, de sietni kell. – Lassan hajolt át a falloszhoz, jelezve az engedelmességet, de azért bármelyik pillanatban megtorpanhasson. – Menni kell, mert vár egy jól fizető ügyfél... és annak biztosan áll már a fasza...
Pernahajder szívesen belevágott volna az öklével, de türtőztette az indulatait: Szüksége van Nórára, a legjobb csajra! Mégsem rongálhatja a legfontosabb bevételi forrását. Akár egy zsákot, visszahúzta a nadrágját.
– A következő utcán fordulj balra! – röffentette oda, mintha a "merre kell fordulni?" kérdés óta nem is történt volna semmi.
Nóra elnyomott egy mosolyt és indított, még a bokájánál lifegő farmert és bugyit sem vette fel.

Folytatás:
Pernahajder 67. - A másfél-órás lány pihenésre vágyik

Pernahajder VI. rész tartalom 

Nincsenek megjegyzések: