2018. június 3.

Vihar az erdőben 2.

Előzmény: Vihar az erdőben 1.


Nyári erotikusok
erotikus novellák
4. évad

Vihar az erdőben
2. epizód




Hullámzott a lány teste, még a vállai is besegítettek a függőleges lendületbe, miközben derekától lefelé kisebb-nagyobb köröket írt le.
Róbert sejtette, hogy Gréta nem először csinál ilyet. Amellett, hogy mindenütt egyszerre akarta látni és érezni a lány testét, mégsem tudott csak az élvezetre koncentrálni. Az autók összekoccanása már rég kiment a fejéből, de megtelepedett helyette egy másik gondolat: a féltékenység. Irigyen lihegett mindenkire, aki eddig megismerhette a lány testét, és megborzongott attól, hogy más is megdughatja ugyanígy, még mozognia sem kell.
Gréta, ahogy érzékletesen ki is fejezte, dugta magát. Homlokát a szélvédőre tapadt pára hűsítette, és feszes tempóban mozgott.
– Nem először csinálja! – ismételgette Róbert.

Tudta, hogy a lánynak sok barátja volt már, mindig mással, újabbal látta, és éppen ezért is merte megszólítani, hiszen bőven megért egy próbát. Nem kell túlságosan bátornak lenni, ha úgy látta, hogy beférne a sorba. Hirtelen, amikor egymásmellé kerültek, meghívta moziba.
– Mit játszanak? – kérdezte Gréta, ami máris felért egy „igennel”.
Róbert a második mondatra még fel sem készült, és zavarba jött a hatalmas, barna szemektől.
– Valami… jót.
– Értem, ha meg nem lesz jó, majd mi csinálunk valami jót – kacagott a lány. – Mikor talizunk?
– Ötkor – vágta rá a fiú, és már abban a pillanatban meg is bánta, hogy nem valami közelebbi időpontot mondott, hiszen addigra elfelejtheti a lány, vagy meggondolhatja magát.
– Gyere el értem!
Már fél 4-től a ház körül ólálkodott. Többen gyanúsan méregették, amikor leült az egyik játszótéri padra, s amikor arrébb sétált, a kismamák összesúgtak a háta mögött.
Tett egy nagy kört, de negyed 5-jor megint a játszótérnél találta magát. Az egyik kismama felállt a társaságból, és a babakocsit hátrahagyva, odalépett hozzá:
– Keresel valakit?
– Nem. Azazhogy igen, de korán van még, mert 5 órára beszéltük meg…
– Gondoltam. Grétával?... Ne csodálkozz, a nővére vagyok!
Róbert egyik lábáról a másikra állt, és próbált visszamosolyogni:
– Tényleg hasonlítotok… mind a ketten… nagyon szépek…
– Köszönöm. Szerintem, ha javasolhatom – mondta Gréta nővére –, ne várj ötig, mert akkor már mi is felmegyünk… Gréta egyedül van most otthon, nem fog megharagudni, ha előbb érkezel…– Titokzatos mosollyal, bátorítólag még hozzátette: – Legalább nem zavar benneteket senki.
A fiú megörült az ötletnek, és már futtában szólt hátra:
– Köszi, szia!
Az ajtó szinte magától nyílt, és ott állt Gréta egy csillogós mintákkal díszített, vékony, fehér, combig érő köntösben.
– Szólt a tesóm, hogy jössz, még felöltözni sem maradt időm. Kocsival vagy?
– Gyalog… Nekem nincs kocsim, de el tudom kérni a szüleimtől…
– Majd legközelebb! Csak azt hittem, hogy most elmegyünk valamerre, mert ez a lakás nem éppen a nyugalom szigete, itt aztán egy pillanatra sem lehetünk kettesben… Ritka az ilyen alkalom, amikor 5 óráig mindent szabad.
Róbert izgalmában zajosan nyelt.
– Mit csináljunk fél óra szabadidőnkkel? – kérdezte a lány. – Felöltözzek, vagy maradjak meztelen? – Látva a fiú meghökkenését, kioldotta a szorosra kötött övet, és egy pillanatra széttárta karcsú testét takaró köntösét. – Vetkőzz le te is, mert utána nem lesz alkalmunk semmire! – Két kézzel megmarkolva a fiú vállát, egy közeli, tágas fotelbe tolta, és eléje térdelt: – Mindig tudtam, hogy van ilyened! – bontogatta a meglepett Róbert nadrágját. – Megcumizhatlak?
Mit lehet egy ilyen kérdésre válaszolni, amikor már előkerült a merev fallosz? Csak nyögni lehet. Esetleg még gyengéden megsimogatni a felcopfolt hajat, és csak bámulni, ahogy a jólismert farok eltűnik egy alig ismert lány szájában.
A köntös a padlóra csúszott, így a fiú jobbra-balra hajlongva, és a tenyerével könnyedén felfedezhette a lánytest nagy részét.
Észrevétlenül száguldott az idő.
Gréta benyúlt a lába közé önmagát is kényeztetve, miközben szopta, és a tövétől a hegyéig nyalogatta a fiú falloszát, és a végén az utolsó fehér cseppet is eltüntette.
– Remélem, jó volt – nyalta körbe az ajkát. – Ne haragudj, de most másra nincs időnk…
Mintegy végszóra, megérkezett a nővére a nyöszörgő kicsivel. Róbert alig csomagolta vissza a falloszát, ugyanabban a fotelben máris a kisbaba feküdt, várva a pelenkázást.
Gréta nem vette vissza a köntöst, nővére kíváncsi pillantásától kísérve, egy hosszú pólót kapott elő, s abba bújt bele.
– Akarsz moziba menni, vagy legközelebbre halasztjuk? – kérdezte a fiútól, aki ebből megértette, hogy mára ennyi jutott számára, bár ez is jóval több, mint amire az első randin számított.
A második találkozáshoz kölcsönkérte otthonról a kocsit, „elmenni valamerre”. Ekkor kapta telibe őket a vihar.

Gréta lekászálódott Róbert farkáról, átmászott a másik ülésre, majd visszahajolva, erősen szívta, aztán nyelvével tisztogatta le a falloszt.
– Kezdésnek jó is volt – jelentette ki. Húzogatta, hátha maradt még benne valami. – Így szoktak fejni! Komolyan! Nagyapáméknál régen volt tehén, és láttam, ahogy fejik… Jól van, tudom, hogy a tehén nőstény, te meg bika vagy, de a mozdulatra mondom… Nem is kellett zsepi, mégsem lett foltos az ülés…
Ilyen csevegős hangulata támadt, a fiú meg alig tért még magához.
A vihar mintha kicsit alábbhagyott volna, csökkent a kopogás, távolodott a dörgés, és nem recsegtek már annyira fenyegetően az ágak.
Az előttük veszteglő furgon többször felvillantotta a féklámpáját, mintha üzenne.
– Kiszállok megnézni… – sóhajtott Róbert.
– Majd először én! – vállalkozott Gréta. – Értek hozzá.
A fiú ráhagyta, bár tudta, hogy sokáig nem halogathatja, szembe kell néznie az autó sérülésével is és a furgon sofőrjével is.
– Megtanulmányozom és visszajövök. – A lány belebújt a felsőjébe és a nadrágjába, melltartó és bugyi nélkül. – Addig fűts egy kicsit!
Róbert beindította az autót, beállította a fűtést, jólesett a meleg levegő. Amíg Gréta a két kocsi között hajlongott, látta, hogy a furgon kipufogója is füstöl. A lány mutogatta, hogy ökölnyi cseppek hullnak a hátára, és kár volt felöltöznie, aztán nem tért vissza, hanem a furgon oldalához került.
Beszállt a sofőr mellé, hogy ne ázzon.
– Mit csinálsz? Erről nem volt szó! – Róbert dühös lett, mert a lány intézkedéséből úgy tűnt, mintha ő tehetetlen lenne.
Görcsösen szorította a kormányt.
– Mit csinálsz már? – csikorgatta a fogait a furgon felé. – Na, végre!
Gréta könnyed léptekkel jött vissza, de ezen a néhány lépésen is teljesen átázott a ruhája.
– Didergek – mondta, a felsőjét átszúrni készülő mellbimbóira pillantva. – Viszont jó hírem van. – Rövid gondolkodás után a melltartót és a bugyit is eltette. – Alig látszik meg a koccanás, amazon szinte semmi, a tiéden meg nehéz észrevenni. Icipici horpadás, mint egy fázós farok – mutatta az ujjával. – Azt mondta a két srác, egyébként végtelenül megértőek és segítőkészek, hogy írni kell egy olyan biztosítós papírt, hogy váratlanul fékeztek a furgonnal, mert eléjük esett egy ág, erre te beléjük koccantál, és ezért az ő biztosítójuk kifizeti a te károdat… Mit szólsz?
– Tényleg rendesek… – felelte Róbert, ám valamiért gyanúsan pislogott a lányra.
– Akkor meg is mondom nekik, hogy rendben! – Gréta fogta a cuccait, nyitotta az ajtót, és mire tiltakozni, vagy valamit reagálni lehetett volna a váratlan fordulatra, már be is pattant a másik kocsiba.
Róbert tátogva, kormányt szorítva bámult a furgon távolodó lámpái után, amikor az elindult.


Nyári erotikusok 4. évad - tartalom

Nincsenek megjegyzések: