2018. június 27.

Pernahajder 64.

Előzmény: Pernahajder 63. - Tizenkettedik menekülés

Pernahajder
V.

64. fejezet
Nem annyira öreg, de mégis



– Mit sikerült venni? – érdeklődött Elvira hátra se nézve.
– A boltban? Kongott az ürességtől, de kaptam női dolgokat: Kolbászt, tojást...
– Haha! Ezek mitől nőik? Magának is van kolbásza és tojása, mégsem nő!
– Látom, azért megértetted. Nekem van, de neked is lehet!
– Hol jár az esze? – kérdezte meg Elvira hangosan is.
– A legjobb helyeken, elhiheted. Dugtad már be az ujjadat?
A lány nem tudta komolyan venni Peti bácsit, és jólesett, hogy végre nem csak némán ücsörög, hanem beszélgetni próbál még ha pajzán dolgokat mond is.
– Elég volt a létrázásból – terelte el a szót. – Még a függönyöket felteszem, aztán stabil talajt akarok érezni a talpam alatt.
– Megszáradtak már?
– Nem gond, ha nem. Majd kirúgják magukat, legalább nem kell vasalni... Behozná egyenként a függönyöket, ha szépen megkérem?
– Neked mindent megtennék. – Pernahajder nehézkesen emelkedett fel, és mindkét lábával csíkot húzva rugaszkodott neki.
Elvira a létra tetejétől számított második fokon, térdével kitámaszkodva várta az első függönyt.
– Engedj oda, majd én felakasztom! – Pernahajder olyan bizonytalan léptekkel érkezett, mintha mázsás súlyt cipelne, ami ráadásul még ki is akar csúszni a kezéből.
– Inkább én. Elég, ha feladja.
– Nem vagyok én annyira öreg – morgott a férfi, és egyik kézzel kapaszkodva 4 fokot araszolt felfelé, majd úgy nyújtotta a lánynak a nedves függönyt, hogy közben térdtől derékig végigtörölte vele. – Le ne ess nekem! – Kísértésbe esett, hogy a felszabaduló kezével megtámassza Elvira fenekét, ám nem tudta, milyen reakciót váltana ki, ezért inkább csak még egyet lépett, és feltűnés nélkül az arcát érintette oda.
A lány megérezhetett valamit, mert lenézett, és meglepődve tapasztalta, hogy a férfi közvetlenül alatta tartózkodik.
– Jöhet a következő!
Megborzongott, mert számításai szerint abból a pozícióból "Peti bácsi" nemcsak a laza póló alá láthatott be, de kis ügyeskedéssel akár a bő nadrág kurta szárán is. – Na és? – húzta el a száját, s maga sem értette, hogy miért nem zavarja, ha meg lehet lesni a cicijeit melltartó nélkül, és esetleg látni lehet az apró, fehér tangát. A borzongást hamar átértékelte bizsergéssé, és hangtalanul kuncogott az illatos függöny takarásában. – Lehet, hogy fel sem állna már neki… – gondolta, aztán még murisabb jutott eszébe: – Lehet, hogy felállt neki?
– Jöhet a következő! – ismételte meg kissé fátyolos gangon. Várta, hogy a férfi tétova léptei nyomán újra megremegjen a létra, de az még mindig nem mozdult. Ehelyett meleget érzett a combjai tövénél... Majdnem megkérdezte: "Kaptam egy puszit?" Aztán inkább úgy tett, mintha észre sem vette volna, hiszen érzéki csalódás is lehetett.
A következő függönyt ugyanabból a létraállásból kellett feltenni, közben szinte ugyanaz az eseménysor ismétlődött, leheletnyi puszival a végén.
– Jöhet a következő!
Erre kapott egy újabb puszit – egy összetéveszthetetlent, ami cuppant is –, és egy kéz felkúszott a combja belső felén, egészen a zöld nadrág széléig, vagy talán azon túl is – Elvira nem merte megnézni –, mert végtelenül egyszerű bejutni a harangszerű ruhadarab rejtekébe.
– Hálás vagyok a segítségért – jelentette ki zavartan. Nem tudta, hogy minek örülne jobban: Ha a férfi elindulna a következő függönyért, vagy ha maradna még egy kicsit.
A kéz ott várakozott, szerencsére nem mozdult, mert egy hajszálnyival arrébb már az intim zónát érintené. Az egyik ujj simán telibe kaphatná a puncit, s ha csak tangán keresztül, akkor is punci.
– Fincsi – állapította meg Pernahajder, ezzel a véletlenség látszatának utolsó esélyét is eloszlatva.
De nem nyúlt hozzá!
– Nem tetszik a popsim? – csúszott ki Elvira száján, és rögtön belevörösödött. – "Most már mindegy, nem tudom visszaszívni." – Folytatta a függönycsipeszek etetését. – Azt mondta, hogy túl kicsi.
– Egy falatnyi. – A férfi olyan finoman harapott bele, mintha fagyi gombócát kóstolná.
– Na, most már menjen a következő csomagért! – Elvira hangja sokat mélyült az elmúlt néhány perc alatt, mintha nem is az övé lenne, hanem szerelmes gerle búgna az ablakon túl.
El sem tudta képzelni, hogy mi lesz, ha majd lekeveredik a létráról. Mert valamilyen formában jeleznie kellett volna már, hogy nem tart igényt a puszilgatásra, Peti bácsi még azt hiheti, hogy másra is kapható. Mi következik akkor?
Még hosszú másodpercekig érezte a férfi mozdulatlan tenyerét és forró szuszogását – továbbra sem kísérelt meg lenézni, mert úgy gondolta, egyből leszédülne –, s hangosan felsóhajtott, amikor a létra kilengése jelezte "Peti bácsi" lefelé küszködését.
Nem tudta mire vélni a viselkedést, pontosabban, amit a szituációról gondolt, abba megint belepirult. A férfi, akit szótlannak és visszahúzódónak ismert meg, s aki jóval idősebbnek tűnt a koránál, bár a szeme melegséget árasztott és gyermeki élénkséggel szemlélte a világot, most egyértelműen nyomult... – Belém zúgott? – kérdezte magától ijedten, ugyanakkor minden porcikáját jóleső érzés járta át.
Amíg "Peti bácsi" becipelte a soron következő függönyt, Elvira arrébb vonszolta a létrát, és hamarjában a csúcsára menekülve várta a szállítmányt, és remegve várakozott az érintésre. – Most fog benyúlni a bugyimba!
Mintha egy marék jégkockát öntöttek volna a pólója alá, annyira megdöbbent, amikor a férfi az eddigieknél 1 fokkal lentebbről nyújtotta fel a nedves függönyt, és feltűnően kerülte a testi érintkezést. Se mozdulatlan tenyér a combok között, pont a bejárat peremén, se halvány puszi!
A további karnisok így teltek meg: gyorsan és némán.
– Elszégyellte magát – vélekedett Elvira, és dacosan hátat fordított, amikor a férfi lefektette a létrát. – Hadd erőlködjön! – Szerette volna tudni, hogy "Peti bácsi" álló farokkal hagyta-e abba a közeledést, vagy még azelőtt. – Az ő baja – vonta meg a vállát –, most megnézhette volna a puncimat... – Senkit nem ismert eddig, aki kihagyna ilyen alkalmat. – Az ő baja! – Sokadszorra is elpirult, amikor arra gondolt: már kezdte beleélni magát, és azt tervezgette, hogy mit fog megengedni a férfinek, mit tesz meg neki, ha szépen kéri... – Nem akar ez semmit! Csak felcukkolt... – Érezte saját nedvessége illatát.
Dúlt-fúlt, miközben megkönnyebbülés árasztotta el. Mégis jobb, hogy nem bonyolódott bele semmibe sem "Peti bácsival", amikor alig-alig van efféle tapasztalata, és a férfi még kinevetné az ügyetlenkedését. – Vagy ráhagyhatnám, hogy csinálja, ami neki jólesik... de az is milyen béna dolog már! – Egyik elvörösödésből esett a másikba, amiért még mindig ilyesmin agyalódik.
A lányokkal más lenne a helyzet! Elvira csekély számú erotikus élményeinek többsége lányokhoz köthető. – Mennyivel egyszerűbb egy csajszival, hogy mi a jó nekünk... De Peti bácsi pasi! Mit csináljak az álló farkával? Már, amennyiben áll egyáltalán... – mosolygott gúnyosan magában. – Ugyanazt, mint a srácokkal? – Elvira szerint a fiúk kizárólag a sperma ürítésére törekszenek, és teljesen mindegy, hogy ez milyen formában, vagy hová történik meg.
Mielőtt végiggondolta volna, hogy mire készül, ledobta a kezéből az aktuális tisztítószert, és táskájából előhalászta a telefont.
– Szia, anya! Nem lenne gond, ha itt aludnék?... Semmi extra... Holnap, ha erre jöttök értünk, együtt bemehetünk a kórházba... Jó, persze, puszi!
Kinyomta a telefont, közben elkapta a férfi riadtnak tűnő tekintetét. Majdnem felkacagott: – Ne izgulj, nem akarok tőled semmit! – gondolta csúfolódva. Mintha bizonytalan lenne a továbbiakban, szórakozottan forgatta az ujjai között a készüléket, majd újra a füléhez emelte:
– Hali! Nem akarsz meglátogatni?... Nagymamám házában... Félóránként indul errefelé... ha van kedved... Hozhatsz... meg fogkefét és alvósbugyit... meg magadat... Puszi... oda!
Pernahajderre nézett:
– Elhívtam a barátnőmet. Baj? – Nem várakozott a válaszra, eltette a telefont és folytatta az alapos takarítást. – Lehet, hogy Mamit hazaengedik – jegyezte meg később hangosan, mintegy mellékesen –, jókor találtam el a suvickolást. – Még hozzátett volna valami gúnyos célzást arra, ahogy a férfinek nem kell majd magányosan aludni, de inkább nem szólalt meg. Valahonnan egy széles ecsetet kerített elő, és azzal kezdte el portalanítani a polcokon sorakozó könyvek tetejét és gerincét.
Pernahajdert ez a mozdulat az egykor patronált lányokra emlékeztette, ahogy azok a levegőből képesek voltak óvszert elővarázsolni.
Egyúttal gyanakodni kezdett: Elvira mindent tud a házban, még lapos ecsetet is kerít pillanatokon belül, ha szükséges... Miért ne tudhatná, hogy Margit néni hol tartja a pénzét? Nem is akarta a lányt szem elől téveszteni, leste minden mozdulatát, hátha fény derül a rejtekhelyre. Sajnálta már, hogy abbahagyta Elvira izgatását a létra tetején, hiszen közelebb kerülhettek volna egymáshoz... és esetleg a pénzhez, még akkor is, ha belőle semmit sem váltott ki az a kis játék. A lényeg, hogy a csajnak tetszett! – okoskodott magában. –"Felnyomom az ujjam a pinájába, ha azt várja."
Feltápászkodott, megtornáztatta elgémberedett lábait, és látszólag céltalanul kifelé indult, miközben megtorpant Elvira mögött, és szórakozottan megsimogatva a vállát, belesett a cicijei közé. Feltűnően felmordult, mintha a látvány váltana ki ilyen vadállati hatást.
– Hozzak még a boltból valamit? – ácsorgott a fedetlen melleket nézegetve. – Ha a barátnőd is eljön...
– Nem szükséges – felelte foghegyről a lány. Érzékelte, hogy a férfi belát a pólója alá, de nem jött zavarba, inkább kárörvendően mosolygott a próbálkozáson. – "Az előbb még nem kellettem – gondolta –, pedig a bugyimat is lehúzhatta volna, most meg kukucskál." – Hangosan csak annyit mondott: – Van rizs, paprika, paradicsom, ezek szerint kolbász is, gyorsan készítek egy lecsót, ha megfelel...
– Az finom! Nem is sejtettem, hogy ilyen ügyes vagy. – "Peti bácsi" nem tudta eldönteni, hogy benyúljon-e a hamvas, félmaréknyi cicikhez, vagy várjon még. – De szívesen átmegyek, úgysem tudok mit csinálni... csak nincs nálam pénz...
– Legfeljebb egy üveg vodka... jól jöhet – kapott az alkalmon Elvira –, az elfogy még az este folyamán... és esetleg valami süteményféle, ha Mamit tényleg hazaengednék. – Felállt és két határozott lépést tett a fürdőszoba felé.
Pernahajder szóhoz sem jutott örömében: Tehát a rejtekhely ott keresendő!
– Mennyit adjak? – kérdezte a lány.
– Nem kell, ezt még ki bírom fizetni! – "Peti bácsi" komoly erőfeszítéssel fogta vissza magát, legszívesebben rögtön indult volna a fürdőszobát felforgatni. – "A sok bizbasz tégely meg tubus között lehet!"
Elvira megint leguggolt a könyvekhez, és megbánta már a hirtelen felugrását, hiszen "Peti bácsi" éppen akcióra készült, legalábbis cicimarkolásra. Elégedetten tapasztalta, hogy a férfi újra mögé áll, és lassú mozdulatokkal masszírozni kezdi a vállát, miközben egy-egy ujja előretolja a póló bő nyakkivágását, ezzel megfelelő belátást biztosítva. –"Cicimániás? Ledobjam a pólót portörléshez? Csak egy szavába kerül!" – Kezében megremegett az ecset, és vontatottá váltak a mozdulatai. Ha most benyúlna a két férfikéz, ő csak lehunyná a szemét, hátradőlne "Peti bácsi" fájós lábaihoz, úgy élvezné a simogatást... Sajnos a mai fiúk nem szeretik az ilyesmit, átugorják az előjátékot, a lényegre törekszenek. Csak a lányoktól kaphat simogatást, puszilgatást, bimbóbekapást, nyalakodást... de ez a férfi biztosan értékelné a fiatal női testet, és gyönyörűséggel kényeztetné...

Folytatás:
Pernahajder 65. - Pernahajder megfürdött

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: