2018. június 20.

Pernahajder 63.

Előzmény: Pernahajder 62. - Falnak támasztva felgyorsulnak az események

Pernahajder
V.

63. fejezet
Tizenkettedik menekülés


A vonaton végtelenül bezártnak és kiszolgáltatottnak érezte magát, ráadásul könnyedén kiszámíthatónak tartotta a menekülési útvonalát.
A következő nagyobbnak tűnő állomáson azzal a szándékkal szállt le, hogy irányt változtat, ezzel is megzavarva az üldözőket. Mert biztos volt benne, hogy a rendőrök Rékából mindent kiszedtek, és most őt keresik. Egyszerűen eljuthattak Adélhez is a kocsmába – ezzel fuccs a szép bevételnek –, és nem elégszenek meg a két lánnyal, az már tuti.
Nem gondolkodni, nem várakozni, csak le az egyik vonatról, és fel egy másikra!
Látott közben olyan lányokat – messziről ki tudta szúrni az erre alkalmasakat –, akikkel újra be lehetne indítani az üzletet, de most semmi más nem érdekelte, csakis a menekülés.
Újabb állomás következett.
Elszörnyedve ismerte fel, hogy éppen innen indult. Megvonta a vállár: Az érkezők nem lehetne gyanúsak… Újra elindul, de majd figyelmesebben követi az útirányt, hogy azért távolodjon is…
Alig ugrott le a megállni készülő, csikorgó vonatról a levegős peronra, két rendőr fogta közre.
A kapitányságon tiltott és hamis piruláknak nevezték a zsebéből előkerült, Miska bácsinál szerzett bogyókat, majd megtalálták a sporttáska mélyén rejtőző pénzköteget is. Nem kis derültséget keltve pár darab, a zacskó alján lapuló, néhány éve forgalomból kivont bankjegy, amik legfeljebb könyvjelzőnek alkalmasak. De ilyenből kevés akadt, és az összkép egyértelművé tette számukra, hogy a lefülelt gyanúsított kamu potencianövelővel gyűjtötte a bezacskózott vagyonát.
Később, egy mosolygós nyomozó tanácsára meg is hagyta a rendőröket ebben a hitben, mintsem azt feltételezzék, hogy megmérgezte és kirabolta az öreget.
– Mi lehet a lányokkal? – fordult meg a fejében. Egy pillanatig látta maga előtt Adélt, ahogy a kocsma raktárában összesöpri a rengeteg pénzt, és Rékát, aki Miska bácsi megürült tanyáján egyik pasiról a másikra ül át… de nem foglalkozott tovább ilyen hiábavalóságokkal.
Bambán bámult maga elé.
A rendőrök már rég rájöttek, hogy kicsit nehézfejű, gyámoltalan fickó, aki érthetetlen módon mégis szép summát összekereskedett a bogyókkal, el-elfojtottak egy mosolyt.

5 évvel később...

– Hogy lehet téged...? – motyogta Pernahajder.
Elvira nem értette tisztán a fogatlan szájból jövő kérdést, de kedvesen odamosolygott, ha már végre megszólalt az öreg. A negyedik szó "e-a-i" magánhangzóihoz megpróbált oda illő kifejezést keresni, de hamar feladta, inkább tette tovább a dolgát.
A lány szokott alaposságával látott neki az esedékes takarításnak, körömkefével lesúrolta még az ablakpárkányokat is, futtában kiteregette az illatossá mosott függönyöket, kihordta a szőnyegeket, felforgatta a házat, miközben az öreg csak csendben ücsörgött. Úgy tervezte, hogy a nagyját estig elvégzi, másnapra csak a rutinfeladatok maradnak, mint a porszívózás és a bútorok áttörölgetése...
– Hogy lehet téged megbaszni? – kérdezte Pernahajder.
Elvira most tisztán értette a mondat végét is. Felkacagott. Arra gondolhat az öreg, hogy túl sokat cikázik a házban és utol sem lehetne érni? Talán kicsit vaskosan fogalmaz, de van benne némi igazság...
– Nem éhes? – fordult az öreghez. – Teljesen kiment a fejemből, hogy főzzek valamit, de megígérem, hogy bőséges és ízletes vacsorával fogom kárpótolni.
Pernahajder egykedvűen, de ragadozókat meghazudtoló, élénk tekintettel követte a lány minden mozgását.
– Hozok valamit a boltból – felelte – kettőnknek. Nehezen állt fel, járás közben meg alig hajlottak a térdei.
A lány szánakozva nézett utána, majd sietve felmászott a szobalétra legfelső fokára, és gondosan letörölgette a függönykarnisokat. Ezt a műveletet ilyen alkalomra hagyta, amikor nem érzi a férfi virgonc nézését a lába között.

Pernahajder néhány hónappal ezelőtt jelent meg, segített elvégezni a ház körül felgyülemlett férfimunkákat, és valahogy itt is ragadt. Talán a magányosan élő Margit nénit – Elvira nagymamáját – az idő előtt eltávozott férjére emlékeztette, mert azonnal kialakult a szimpátia, és már a legelső este eldőlt, hogy a férfi vacsora után itt marad. Költözködésre nem volt szükség, hiszen minden holmiját magával cipelte egy kopott utazótáskában, ami pedig hiányzott a készletből, azt Margit néni örömmel pótolta.
Senki nem firtatta, hogy honnan jött és merre tart, az özvegyasszony havonta látogatóba érkező lánya és családja megnyugodva fogadta, hogy véget ért Margit néni magánya. Elvira az első pillanattól fogva, mint nagyapjára tekintett a férfire – hiszen az igazit nem ismerhette –, és túláradó szeretetből még az ölébe is beleült volna, ha illene ilyen viselkedés egy majdnem 18 éves lány részéről, s ha Pernahajder nem ontott volna a környezetébe kellemetlen szagot...
Az új családtagként kezelt férfit Margit néni lépésről lépésre nevelgette – "fejlődési pályára állította" –, rászoktatta a rendszeres evésre és tisztálkodásra, mosott rá, zsebpénzt és szabadidőt biztosított számára, és talán – Elvira szerint egészen biztosan – még az ágyába is beengedte.
– Nekem is van plüssmacim – védte meg Elvira a nagymamáját, amikor az anyja tiltakozott a közös ágyba bújás feltételezése ellen. – Valakivel össze kell simulni!
– Abban a korban már... másként működnek a dolgok – csóválta a fejét Margit néni lánya – nem forog minden gondolat a szex körül.
– Nem is azt mondtam, hogy dugunk a plüssmacival, csak együtt alszunk! Maminak sem kell azért még dugni, ha együtt alszanak, bár... Miért is ne?
– Tudod te, hány évesek?
– Na és? Bezár a mulató? Peti bácsi felsőteste nagyon is erős, láttam favágás közben a vállát és a hátát, csak a lábai akadoznak, ami meg a felső és alsó között van, az akár működhet is... A nőknek meg nincs ilyen gondja, mindig nyitva...  Azt még nem is említettem, hogy mosakszik is már, nem büdös, Mami bátran hozzábújhat.
– Menj már a hülyeségeiddel!
Elvira nem hagyta magát:
– Igenis jól teszik, ha dugnak, Mami megérdemli, és Peti bácsi sokat kupálódott, egész jó pasi lenne, ha a fogait megcsináltatná – mondta ki cégre, amire egy ideje gondol. – Mint egy elvarázsolt királyfi, akit Mami megtalált és megcsókolt… egyebekről nem is beszélve, és…
– Mami azt mesélte, hogy jó úton járnak, már találtak fogorvost, és Peti bácsi kezdi meghallani, hogy oda el kell menni... De ettől függetlenül sem akarok erről beszélgetni!
– De anya, az élet természetes velejárója a szex is, ahogy az evés és ivás! Ne legyél már prűd!
– Akkor sem beszélhetsz így Mamiról.
– Ő nem haragudna érte.
– Tudom, hogy bizonyos tekintetben elnézőbb az egyetlen unokájával, de akkor tárgyald ki ezeket vele!
Amikor Margit néni kórházba került, mindenki természetesnek vette, hogy "Peti bácsi" attól még marad a házban, sőt gyakran még is fel is keresték és magukkal vitték beteglátogatóba. Elvira megígérte, hogy mielőtt Mami hazajön, olyan alaposan kitakarít, amilyen precízséget "Peti bácsi" már egyszer tapasztalhatott.
Pernahajder élvezte a ház nyugalmát, megszerette a kedves családot, de feszítette az unalom, és egyre inkább hiányzott a pörgés, hiányolta a lányokat... A lányokat, akiket lehetett adni-venni, akik pénzt kerestek neki, sok pénzt, és akikkel el tudott szórakozni, éppen olyan szinten kielégíttetni magát, amennyire igénye támadt... Sajnálta, hogy nem ment bele időben a fogorvosos projektbe, mert akkor a zsebében lehetne már a pénz, és fogná az utazótáskáját... Vagy legalább tudná, hogy az özvegy honnan venné elő a pénzt! Mert abban biztos volt, hogy valahol a házban rejtegeti.
Egyik oka éppen a pénz volt, amiért reggel óra rendíthetetlenül bámulta Elvirát, s minden percben remélte, hogy a lány valamelyik négyzetcentiméter takarítása közben megtalál egy borítékot vagy dobozkát sok-sok pénzzel. – A szokásos helyeken hiába kereste. – Jólesett nézni a lányt...
Szótlanul letette a konyhaasztalra a vásárolt dolgokat, aztán megint elfoglalta a helyét Elvira mögött.
A lány – aki időközben megtisztogatta a karnisokat, a karikákat és a csipeszeket –, megigazította lötyögős, élénkzöld rövidnadrágját, és máris a fenekén érezte a férfi csiklandós tekintetét. Ha nem lenne bő rajta bármilyen nadrág, elképzelte, hogy Peti bácsi milyen guvadt szemekkel nézne egy feszülőt. De neki fenékből csak ekkora jutott... – Csak nem ezért kérdezte, hogy… Mit is? Hogy lehet engem megbaszni? – Majdnem felkacagott. – Hol jár az esze az öregnek? – Most először nevezte "öregnek" Peti bácsit, és elszégyellte magát. Jó, a mozgása öreges, de a vékony test elég izmos, és ahogy bambul a fotelbe süllyedve, az is öreges, de a szemei nagyon is fiatalok!
Önkéntelenül megsimította magán azt a részt, ahol a férfi tekintete kalandozott.

Folytatás:
Pernahajder 64. - Nem annyira öreg, de mégis

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: