2018. június 13.

Pernahajder 62.

Előzmény: Pernahajder 61. - Vegyük úgy, hogy szűz vagyok?

Pernahajder
V.

62. fejezet
Falnak támasztva felgyorsulnak az események




– Mindjárt lezuhanyozok – közölte Réka, átemelve a lábát Pernahajder felett. Otthonosan tájékozódva, elővett egy összehajtogatott törölközőt, de nem a fürdőszoba felé indult, hanem néhány másodpercig leguggolva figyelte Adél mozgását Miska bácsin, majd az ablakba könyökölt, és bámulta a sivár tanyaudvart.
Az öreg hanyatt fekve jobban izzadt és erősebben szuszogott, mint a rajta lovagló lány. Fejét a derékban behajolt Réka felé fordította, és gyöny9rködve vizslatta a formás combok találkozását.
– Petikém! Meg se basztál egy ilyen szépséges pinát? – kérdezte Pernahajdert, aki megborzongott a „Petikémtől”.
– Még nem késő... – pufogott kelletlenül.
– Adj a kis torkosnak!
Adél hátranézett:
– Réka, lenne kedved lovagolni egy kicsit? – nyöszörgött. – Izomláz állt a lábaimba.
A másik lány megvonta a vállát:
– Folytathatom...
És a céklavörös, lucskos, nyögve-lihegős Miska bácsi falloszán helycsere történt.
– Huh, baz’meg! – Adél ült az ágy szélén, és felváltva gyúrogatta-masszírozta a combját és a vádliját. – Még görcsöl is, mint egy vénasszonynak. Majd, csak ha hátulról akarod csinálni, akkor szólj legközelebb! – csapott játékosan az öreg vállára. – Tíz pasi összesen se fűrésszel ennyit, mint te egymagad...
Miska bácsi elégedetten vigyorgott.
Pernahajder nem találta a helyét. Rövid tétovázás után Adél szájához nyomta a farkát, aki felkacagott:
– Mi van veletek? – Megnyalintotta a felkínált testrészt. – Valami gyorsítót ittatok? Búgatót? Hát ez már megint keményedik...
Pernahajder sem értette pontosan, de magában ráfogta Miska bácsi bogyóira, amikből jutott a zsebébe is, egy meg a szájába. – „De az öreg mikor kaphatta be?”
– Kapcsolnátok valami zenét? – kérdezte Réka az öreg tetejéről. – Ott a rádió… mindegy, hogy mi, csak szóljon!
Érzelgősre szerkesztett kívánságműsor szólalt meg, a hallgatók más hallgatóknak küldözgettek csöpögős dalokat – meg mindenkinek, aki szereti –, de Réka legalább melankolikus ütemre tudott mozogni, közben elrendezni a saját gondolatait.
Pernahajder szeretett volna lenyelni egy újabb pirulát, feltűnés nélkül osonva a csupán 3 lépéssel arrébb heverő nadrágjáig, de nem akarta kihúzni félkemény falloszát Adél szájából.
Észre sem vették, hogy Miska bácsi elsápadt, kifordultak a szemei…
–Mi van? – sikoltott fel Réka, amikor az öreg farok minden átmenet nélkül puhán csusszant ki belőle. – Ez elájult? Vagy meg-halt?
Iszonyodva pattant le a falfehér emberről.
Pernahajder kapkodva öltözött:
– Hívjatok mentőt, de számkijelzés nélkül! Aztán futás!
– Uzsgyi! – Adél is megijedt.

– Hány óra van? – kérdezgette percenként Pernahajder, miközben Adél alig bírt vele lépést tartani.
Távolból panaszos szirénahang közeledett, mint valami ijedt kiskutya nyüszítése.
– Ne arra! – szólt a lány lihegve, és mutatta a helyes irányt a kocsma felé.
– El tudod intézni egyedül? – kérdezte a férfi.
– Nem nagyon van hozzá kedvem...
– Miért? – csattant fel Pernahajder. – Ugyanúgy megcsinálod őket, mint ahogy szoktad.
– És ha ismerőssel találkozom?
– Leszopod.
– De nem érted? Ez nem egy nagyváros sok kocsmával, ide bejöhet egy üdítőre bárki... akár a régi tanárom, vagy a szomszéd... Nagyon gáz!
– Itt az ideje, hogy utólag leszopd a tanárodat vagy a szomszédot!
– Hülye vagy!
– Nem fog látni senki, a raktárban szopsz. Ha meg akar valaki valamit, az bemegy, és nem fog utána eldicsekedni vele, hogy te szoptad le.
– De mégis... Ott süllyedek el, ha meglát a tanárom...
– Ennyi kockázatot megér. Ma még nem kerestél semmit, ott meg arathatsz majd.
– Szerinted Réka is bejön... ha elintézte az öreg elszállítását?
– Hm. Már előbb is. Inkább azt választja, hogy megláthatják az ismerősök – gúnyosan hozzátette: –, például a volt tanára, minthogy megvárja a mentősöket és a zsarukat, és feltegyenek egy csomó kellemetlen kérdést.
– Lehet...
A kocsmához értek.
Pernahajder röviden elmagyarázta a kocsmárosnak, hogy "ez a kiscsaj" szeretne bulizni egyet, a síneket és a töltést karbantartó munkásokkal, amitől megnőhet a hely forgalma, főleg, ha "ez a kiscsaj" kettesben lehetne egy-két szimpatikus emberrel... Erre a célra megfelelne az a kis helyiség...
A kocsmáros mindent értett, és körbenyalva a száját, leplezetlenül méregette Adélt. Aztán végigsandított az ürességtől kongó kocsmán, és gyengéden megfogta a lány könyökét:
– Próbáljuk ki, hogy tényleg megfelel-e a raktár!
Adél Pernahajderre pillantott, aki – beleegyezésül – rögtön bólintott, és örült, hogy nem kell tovább magyarázkodni, hanyagul a pultnak támaszkodott.
A lány és a fénylő arcú, 50 év körüli kocsmáros eltűntek az oldalsó ajtó mögött. Pernahajder ettől kezdve nem tudta levenni a tekintetét a falon lévő, megsárgult számlapú óráról.. – Mi lesz már? – kérdezte a cammogó mutatóktól. – Mit csinálnak már? – türelmetlenkedett, amikor nevetgélést hallott. Aztán rájött, hogy csak az utcáról szűrődött be... – Mi lehet ennyi ideig csinálni? – Tudta, hogy nem a helyiséget nézegetik, de mégis…
2 perc sem telt még el.
– Nem érek most rá, sietek a vonathoz... – hallatszott kintről, a kocsma előtti járdáról.
Ez a beszédfoszlány gyors cselekvésre sarkallta Pernahajdert. Kihúzott a pultból egy fiókot, majd válogatás nélkül kiemelt belőle néhány bankjegyet. Aztán nagy léptekkel ment a raktárajtóhoz, benyitott, a csodálkozó, letolt nadrágját a bokájánál viselő kocsmárost vállon veregette, és a falhoz támaszkodó, fenekét hátrafelé toló Adélhez hajolt:
– Még csak itt tartotok?... – Száját elhúzva pislantott a fénylőn ki-bejáró falloszra. – Mindegy! El kell mennem... Ne hívj fel, majd jövök! A pénzt jól tedd el, ne engedd átverni magad, előbb fizet, utána baszik, mindenkire vonatkozik! – Mielőtt amazok megszólalhattak volna, otthagyta őket.
Sietett az állomásra, s bízott benne, hogy nem a lassú szakasz felé indul a vonat, hanem ellenkező irányba. Minél hamarabb, minél messzebb innen!

Folytatás:
Pernahajder 63. - Tizenkettedik menekülés

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: