2018. május 27.

Vihar az erdőben 1.

Nyári erotikusok
erotikus novellák
4. évad

Vihar az erdőben
1. epizód




Homokot hozott a szél. A sivatag üzenete súlytalanul lebegte át a fél világot, hogy végül vízszintesen elterülhessen az Alföld közepén, hiszen itt meg sem kottyan már a többlet, és amott sem hiányzik, ahonnan jött.
Róbert kikapcsolta az automata klímát, nehogy a levegőszűrőt teletömje a sárga lisztszerű por, és az ablakot sem eresztette le. A homok így is utat talált a kocsi belsejébe, és pillanatokon belül elviselhetetlenné változtatta a fojtogató hőséget.
Gréta ledobta az átizzadt felsőt, és melltartóban ülve kémlelte az utat.
– Rosszabb, mint a köd – jegyezte meg óvatosan.
– Nekem mondod? – préselte ki a fiú a szavakat, majd felszisszent, amikor ismét veszélyesen megközelítették az előttük haladó furgont. – Még rendesen fékezni se merek, mert hátulról belénk jönnek.
– Ne csak magadra gondolj – próbálta a lány oldani a feszültséget –, én szeretem hátulról!
– Mindjárt megkaphatod! Mit szólsz, ha félreállunk valahol? – Oldalra pillantott, mintha a rózsaszín, egészkosaras melltartóba bújtatott ciciktől kérdezné.
– Neked most is a dugáson jár az eszed?
– Te kezdted, különben meg persze. Hol járna?
– No, én minden jóban benne vagyok, megállhatunk. Dugunk egyet, amíg tovább száguld ez a porvihar. – Gréta megemelte a fenekét, és kibújt a fehér, rövid farmerjából. – Besül a punim...
– Várjál már addig, a legelső alkalmas helyen megállunk!
– Úgysem lát senki!
– Tényleg nem, de belénk jönnek, ha nem figyelek, vagy mi hajtunk bele... A faszba! Ez már megint itt cammog előttünk! – Feszült figyelme ellenére sikerült 1-2 méterre felzárkózni a furgon mögé. – Ezek szórakoznak? Vagy téged kukkolnak? – pillantott oldalra gyanakodva Róbert.
A lány éppen benyúlt az egyik kezével a melltartó kosarába, és simogatta a cicijét. Szórakozottan válaszolt:
– Nem látnak semmit, ha mi sem látjuk őket... Úgy megduzzadtak a bimbóim, mintha fáznának.
– Dugnának?
– Szereted, ha a bimbóimmal simogatom a farkad?
– Nem csináltad még, de biztosan jó.
– Cickóimat dugni?
– Olyan se volt még.
– Előre nézz! Annyira azért még nem sürgős, hogy...
Puff!
Az autó eleje alig érintette a furgon hátulját, de akkorát szólt, mintha szembetalálkoztak volna. Haladtak tovább, mert nem volt lehetőség a megállásra.
Ekkor felhők borították be a vidéket, és óriáscseppek változtatták sárrá a mindent eltakaró, szemcsenélküli homokot.
A furgon lámpái elmosódottan világítottak, a féké szakaszosan felfénylett, a jobboldali indexlámpa pedig kitartóan jelezte, hogy a sofőr félrehúzódást javasol. Hosszasan gurultak így, miközben a hirtelen jött zivatar – amennyire tőle tellett – megjavította a látásukat, és a furgon már kanyarodott is le egy bokrokkal szegélyezett, elhagyatottnak tűnő útra, miközben sofőrje a tükörből ellenőrizte, hogy a személyautó követi-e.
Az eső ugyanúgy vízszintesen támadt, mint addig a por, és ugyanolyan intenzitással zuhogott a kocsi oldalára. Lökdöste, mintha fel akarná borítani!
– Próbáld meg erről kinyitni! – kérte a lány, és a mellette lévő ablakra mutatva jelezte, hogy azt alig éri a víz.
A friss, esőszagú levegő másodpercek alatt kiszorította a sűrű, porral dúsított maszlagot, ami idáig a kasznit uralta.
A kátyús út párhuzamosan haladt amazzal, ahol továbbra is totyogós volt a forgalom, és a föléje hajló fák recsegve fenyegetőztek, amikor megállt a furgon.
– Nem is látszik rajta semmi! – meresztgette a fiú a szemeit.
– Én el sem látok addig – fintorgott a lány –, de valami horpadás csak történhetett, ha már ekkorát puffant.
– Ennek az eleje... Csak nehogy úgy legyen, mert egyben van a lökhárító, nem fogják javítgatni, cserélni kell! A nővérem mindig mondja, hogy azért kaptam a jogsit, hogy figyelmesebb gyalogos legyek, hát most majd hallgathatom a hülyeségeit.
– Ne fesd az ördögöt! Majd kiderül.
– Megvárjuk, amíg esik. Amaz se fog kiszállni addig...
Mire kimondta, a furgonból kiugrott egy pasas, és a feje fölé törölköző-félét tartva, egy pillanatra megtorpant a kocsi hátuljánál, majd egyből a leeresztett ablakhoz szaladt, és Grétánál túlkiabálta a zivatart:
– Várjatok egy kicsit, amíg elvonul...! – Visszafutott az autóba, pólója és nadrágja csurom víz lett.
– Egyáltalán  nem tűnt dühösnek a koccanás miatt – jegyezte meg a lány.
– Én sem lennék az a helyében, ha meg se látszana a kocsin. Meg a cicid is hatással lehetett rá. – Róbert gyorsan felhúzta a Gréta melletti ablakot, mert arról is támadt a vihar.
– Nyugi, minden rendben lesz! – A lány keze vigasztalóan simult a fiú közelebbi combjára, és futólag megérintette a nadrágja elejét. – Hol is tartottunk? Nem valami dugást emlegettél? Mit dugunk hová? – Mintha születésnapi ajándékot bontogatna, kerekre nyitott szemmel vette elő a falloszt. – No? – Finoman húzogatta. – Átmásszak az öledbe?
A fiú zavartan nézett körbe. A vihar, minden irányból tombolt, és gyakori, jégszínű villámok törték szét a szokatlan sötétséget, ám a kocsi ablakait belepte a pára, annál tovább nem látott. Az előttük veszteglő furgon is csak egy elmosódott, fel-felvillanó paca maradt.
Gréta lehámozta magáról az apró virág-díszítésű bugyit, majd hátrahagyva az ülésen, ügyesen átlépett a sofőroldalra. Egy pillanatig akkora terpeszben állt Róbert felett, amilyet a fiúnak még sosem mutatott.
– Egyik lábam itt, a másik meg ott – nevetett magán –, a kis Robit meg ide kérem középre! – Amennyire a szűkös hely ezt lehetővé tette, a kormány felett előrehajolt, a műszerfalra könyökölve, a szélvédőt elhomályosító párába lyukat rajzolva, szemérmetlenül mutatta a diétás hamburgerre emlékeztető, ám mohón megnyíló punciját a fiú felé. – Akarod?... Majd én! – figyelmeztette Róbertet, aki megemelkedett. – Majd én dugom magam, te csak maradj nyugton! – Ügyesen bevezette a résen az ágaskodó falloszt, és kéjesen csúszkált rajta. – Szeretem a karóba húzást... – nyöszörgött.
A fiú kikapcsolta, majd félredobta a rózsaszínű melltartót, és buzgón markolászta az omlós ciciket.
– Nem húztuk fel a gumit! – szólalt meg hirtelen észbe kapva.
– Jó helyen van az a tasakjában! – kacagott a lány. – Ne gondold, hogy leszállok rólad, amíg el nem élvezel! Még utána sem! Amíg csak ki nem csúszik belőlem a farkad... Majd készítünk zsebkendőt, nehogy visszafolyjon az ülésre, mert még mit gondolna az apukád…Vagy a nővéred…
– De máskor azt mondtad, hogy csak gumival...
– A máskor az máskor volt. Vagy dugtál másvalakit mostanában?
– Neeem!
– No, akkor most engem dugj, és maradj csendben! – A szélvédőre rajzolt kör alá került egy nagyobb is, de közben abba nem hagyta volna a falloszon csúszkálást.

Folytatás:
Vihar az erdőben 2.

Nyári erotikusok 4. évad - tartalom

Nincsenek megjegyzések: