2018. május 23.

Pernahajder 59.

Előzmény: Pernahajder 58. - Bútorozott szoba sürgős esetekre


Pernahajder
V.

59. fejezet
Öt perc járásra




Pernahajder ment elől, arrafelé tartott, árkon-bokron át, amerre a lányok mutattak. Az utat nem ismerte ugyan, de éhség és szomjúság gyötörte, ezért igyekezett, miközben nem akarta, hogy amazok néhány lépésnél jobban lemaradjanak, hiszen kíváncsian hallgatta a csivitelésüket.
– Együtt kavartok? – kérdezte meg Réka végre direktben, amire addig csak célozgatott, bizonyára hitetlenkedve bökve a férfi háta felé.
– Á, dehogyis! – nevetett Adél.
– Pedig úgy tűnik... Nekem elárulhatod, ismerhetsz, minden titkot megtartok...
– Akkor sem.
– Nekem is akadnak apakomplexusos pillanataim – próbálkozott az új lány rendíthetetlenül –, sőt az ember kíváncsinak született...
Pernahajder ezt örömmel hallotta, mert egyszer sem fordult még elő, hogy valamelyik, általa patronált csaj húzódozzon, ha ő is ki akarja próbálni, de mennyivel jobb, ha Réka önként jelentkezik.
– Jól van, persze dugtunk egy párszor, de csak baráti alapon – ismerte el Adél.
– Azért szálltatok le, vagy nosztalgiázni akartál?
– Mért is? Dugni a vonaton is lehetett volna, de... nem mindig van rá igény... Hanem rájöttem, hogy úgysincs különösebb célunk, kicsit leszállhatunk. Csak valahogy láthatatlanná válva kellene, ha nem nőttem volna ki a mesékből.
– Gondolod, hogy nem örülnének neked a régi barátok?
– Annak, hogy mivel foglalkozom? Hát nem tudom...
– Mert mivel? – csodálkozott Réka.
Adél visszafogta a hangerőt:
– Kurválkodom...
– Gondoltam, pedig nincs rád írva, és én sem tudtam ám! Sokan dugnak?
– Napi 24 órában lehetne pörögni, jelentkező akad bőven.
– Ugyanazok? Vagy mindig újabbakkal dugsz?
– Is-is. Sok a visszatérő, már ha hosszabb ideig tartózkodom egyhelyben, és mindig jönnek újak is.
– Sok álló faszt... láthattál már.
– Még ha csak láttam volna! Nincs okom panaszra. Kicsit túl sokat is.
– És jó? Úgy értem: Jó, hogy annyit dugsz, amennyit csak akarsz?
Adél hangosan vette a levegőt, mintha oktondi kisgyereknek magyarázna:
– Nem mindig jó ám, ne képzeld! Inkább maradjunk abban, hogy ritkán jó. Amúgy te is annyiszor dugatod meg magad, ahányszor akarod...
– De hol? És mikor? Nincs hely, nincs alkalom.
– Ha nagyon akarnád, találnál rá lehetőséget, például miből tart kisétálni ide? Vagy kocsiban? Vagy simán a ház mögött? Vagy sűrűbben mennél Miska bácsihoz.
– Ja, az öreg szeretné! Azt mondta, hogy túl sok faszt leszoptam már nála, most ő következik. Be is akar jönni, megnézni, már annyira nem bír magával.
– De miért nem engeded, hogy lássa? Kiverné magának, mire végzel, és megnyugodna.
Pernahajder, két lépéssel előttük, kárörvendően vigyorgott az ismeretlen Miska bácsin.
– Lehet, hogy az következik...
– Amúgy, azt hittem, rá célzol az apakomplexussal...
Ekkor értek a bolt közelébe.
Pernahajder megállt, tisztes távolban várakozva hagyta, hogy Adél menjen be szendvicsért, és persze fizesse is ki. Ő csak szorongatta a kopott utazótáska feslett fülét, és figyelte a gondolatait elnyomó, belülről jövő, hangos korgást.
A lányok vígan pörgették a levegőben a félbevágott zsemléket, bennük 2-2 szelet szalámit, csak Adélnek húzódott félre egy pillanatig a szája, amikor a bolti eladóra megjegyezte:
– Nem nagyon akart megismerni.
Réka csak megvonta a vállát.
– Ott a kocsma – mutatta Pernahajdernek.
– Láttam közben. Most merre megyünk?
– 5 perc séta arrafelé!
Ezúttal a férfi kullogott hátul, magába tömte a szendvicseket, és szándékosan lemaradozott, nem akarta hallani a céltalan fecsegést. Szórakozottan bámulta a lányok ringó fenekét, az ismerőst és az ismeretlent. Adél kitárulkozó – kis túlzással káposztalevélként lapozható – puncija, amint megtelik vérrel, húsevő növényre emlékeztető, "torkos kis darab", Pernahajder bármikor el tudta képzelni. Rékának mindenből bővebben jutott, ezért bizonyára eleve duzzadtabb és zártabb, amit a lábai között tart, a lépéseiből is láthatja, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Márpedig Pernahajder csak ritkán tévedett, és még a délután folyamán be is tervezett egy próbát az új lánnyal.

Miska bácsi a tanyája előtt, a gangról a napra húzott széken ücsörgött, néha lehajolt, feltört egy-egy tavalyi diót, és komótosan eszegette. Hitt a dió agy- és potenciál-karbantartó erejében. Hunyorogva leste a növekvő jövevényeket, és megnyugodott, hogy egyet ismer közülük, egy pedig ismerősnek tűnik.
– Mit akar ez a leroggyant koma két ilyen csajjal? Még gyalog sem bírja a tempót tartani, hát még az ágyban...  – somolygott magában. – No, majd mindjárt kiderül! – Biztos volt benne, hogy azok hárman együtt szeretnének szexelni. – Hm, amint felszabadul a szoba.

Folytatás:
Pernahajder 60. - Előjáték a tanya udvarán

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: