2018. május 16.

Pernahajder 58.

Előzmény: Pernahajder 57. - Veszteglő vonat


Pernahajder
V.

58. fejezet
Bútorozott szoba sürgős esetekre



Adél felnevetett, majd a szája elé kapta a kezét, és a szeme sarkából ő is végigmérte a férfit.
Hiába ismert tucatnyi, új lányok beszervezésére alkalmas szöveget, Pernahajder szótlanul gyűrögette a sovány utazótáska fülét. Érezte, hogy Rékával óvatosnak kell lennie, hiszen a lány túlságosan is gyorsan reagált a két rutinjellegű kérdésre, ami jelenthet naivságot is, de akár hétpróbás dörzsöltséget is. Adélre hagyta a beszélgetést, ő csak a fülét hegyezte, és türelmetlenül várta a végkifejletet.
Adél ravaszul a közepébe vágott:
– Holnap veszünk neked egy-két szexis cuccot.
– Nem nagyon vagyok kitömve pénzzel – húzta el a száját Réka, de érdeklődéssel várta, hogy mit fog erre mondani a másik lány.
– Holnapra ki leszel tömve... Veszünk szexis bugyikat, melltartókat, és valami menő cuccokat e helyett is, hogy mindenki utánad forogjon az utcán.
– Az jó. De úgy értsem, hogy – fejével Pernahajder felé bökött – fizetni fog?
Adél felkacagott:
– Hát azt lesheted, hogy fizessen. De lesznek olyanok, akiknek megér egy kis aprót, és sok kicsi...
Réka csodálkozó szemeket meresztett:
– Akkor én lehet, hogy valamit félreértettem, de ebből a nagy titokzatosságból, meg, hogy jöjjek ide ezzel a pasival talizni, nekem az jött le, hogy ő szeretne valamit tőlem, vagy azért vagy te is belekeveredve, mert hármasban akarjátok, még gondolkoztam is, hogy ennél jobb helyet is lehetett volna találni...
– Milyen jobb helyet? – vágott közbe Pernahajder, aki szálláslehetőséget sejtett a félmondat mögött.
Réka egy kicsit húzódozott, egyik lábáról a másikra állt, aztán kibökte:
– Nem messze van egy tanya, oda lehet... oda szoktam járni a pasikkal.
– Lakatlan? – kérdezte Adél.
– Dehogyis. Egy idős bácsi lakja, túl a 60-on... – Pernahajder felé fordult: – Kedves, segítőkész, ilyesmi típusú, mint te vagy, csak pocakos.
Pernahajdert 60 évesnek, sőt annál öregebbnek sosem nézték még – eddig az 50 volt a maximum, ami így is jóval meghaladja a valóságot –, de kivételesen nem sértődött meg.
– Mekkora a ház? – tudakolta.
– Két szoba, fürdőszoba, konyha, és az egyik szobát és a kényelmes ágyat lehet használni, meg persze a fürdőt is, ha szükséges lemosni a dolgokat.
– Kié a ház? – szólt közbe Adél. – Ismerem?
– Valamilyen Miska bácsi.
– Azt hiszem, tudom, elég nyomulós a bácsika.
– Esetleg nyomulós volt, de nehéz elképzelni róla, hogy valaha is nyomult, mint a mai fiúk, akik megállnak veled beszélgetni, és már alád is nyúlnak...
– Mennyit kér? – kanyarodott vissza Pernahajder a potenciális szálláslehetőséghez.
– Miért?
– A szobáért.
– A pasik szoktak vinni neki 1-2 üveg piát, vagy a markába nyomnak egy kis kápét... A csajokat meg elkapja, ha tudja, és megcsöcsörészi, vagy ha valaki túl sokat jár oda, annak megsúgja, hogy a következő eset előtt jöjjön el pasi nélkül, "szőni a barátságot", így mondja, és ő szövi a farkával...
– A kocsmát úgysem tartottam túl jó ötletnek – morogta Pernahajder. – Nézzük meg azt a tanyát!
– Te milyen gyakran jársz oda? – kérdezte Adél.
– Heti kétszer... A szüleim azt hiszik, hogy takarítok az öregnél, én meg meghagytam őket ebben a tudatban – mosolygott Réka.
– És hány pasi... pasival? Csak azért kérdezem, hogy zavarja-e az öreget, ha sok a látogató?
– Néha visszajár még a régebbi barátom, az a mostanival együtt kettő, meg, ha adódik valaki új, azt is csak oda tudom elvinni, ha nem akarjuk kocsiban... De Miska bácsi nagyon diszkrét. Kiül a ház elé, mintha napozna, és vigyáz, hogy senki se zavarjon meg.
– A kocsmában lehet még enni?
Pernahajder türelmetlenül lépett egyet. Kezdte zavarni, hogy Adél teljesen átvette az irányítást, miközben nem jutott semmire.
– Ez most miről jutott eszedbe? – kérdezte Réka.
– Éhes vagyok – simogatta a hasát Adél.
– Régebben főztek, ha emlékszel, de nem nagyon volt rá igény, mert mindenki otthon eszik, idegenek meg nem járkálnak errefelé... A kocsma melletti boltban vehettek valami felvágottat meg zsemlét, Miska bácsinál aztán iszunk rá egy kis savanyú bort.
– Jobb is lesz így, mert nem szeretnék túl sok emberrel találkozni.
– Mehetünk – jelentette ki Pernahajder.
– És elárulnátok végre, hogy miről lenne szó? – Réka egyik kezét csípőre téve állt előttük. – Csak egyenesen a lényeget, nagylány vagyok már, meg fogom érteni! Ha nem azért hívtatok ide, hogy a régi barátság kedvéért csatlakozzak egy hármasba, akkor miért? És ki fog fizetni, ha nem te?
A sporttáskás férfi hunyorgott, nem volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne mindent kiteríteni.
– Először nézzük meg azt a kocsmát kívülről, a boltban vegyünk valamit, aztán beszéljünk a te Miska bácsiddal, mert az sok mindent befolyásolhat, és mindezek után eláruljuk a részleteket.

Folytatás:
Pernahajder 59. - Öt perc járásra

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: