2018. május 9.

Pernahajder 57.

Előzmény: Pernahajder 56. - Mi volt még? Mi van már?


Pernahajder
V.

57. fejezet
Veszteglő vonat




Talpuk alól százfelé menekültek a töltés alaktalan kövei. Elöl lépkedett meg-megtántorodva Pernahajder, őt egyre jobban lemaradva követte a lány, miközben a vonat ablakaiból kíváncsi tekintetek lesték minden mozdulatukat.
– Azt hiszik, hogy baszni viszlek – vigyorgott a férfi –, kihasználjuk az alkalmat és a helyet…Nem is tévednek nagyot – Lihegett, és egyenesen a pályamunkások felé tartott.
Adél nem szándékozott odamenni, és már meg sem kísérelte a magyarázkodást: Nem azért akart ő leszállni, amire Pernahajder gondolt, eszében sincs ötven embert leszopni. Pillanatnyilag egy is nehezére esne. Megállt, bosszúsan egyensúlyozott az amorf köveken. Legfeljebb Pernahajdert rendezné le – mert rá van szorulva a gyámolítására –, ha a férfi egyáltalán képes lenne felállni és elélvezni, hiszen semmi értelme sincs a szájzsibbadásig szopásnak, ha végül nem elégül ki a pasas…
Kárörömmel nézte, ahogy a pályamunkások durván kiröhögik Pernahajdert, és néhányan fenyegető mozdulatokkal közelebb lépnek hozzá. Azonban olyanok is akadtak, akik – elnézve a férfi mellett – a szexre felajánlott lányt méregették, ezek páran – Adél szerint – képesek lennének a többi munkás és a teljes vonatszerelvény utazóközönsége szemeláttára, a töltés oldalában megszopatni őt.
– Nyolc – számolta össze önkéntelenül a vállalkozó kedvűeket, és nyelt egy nagyot izgalmában. – Tapasztalatból tudta, hogy amint beindul az eleje, és az első falloszt a szájába kapja, a többi sem akar majd kimaradni, és pillanatok alatt kinövik az orális kielégítést, bár ezt a lehetőséget bizonyára Pernahajder ugyancsak felvázolta számukra. – Szét fognak kúrni! – állapította meg rémülten, amikor már 10 munkáson figyelhette meg az érdeklődés jeleit.
Távolabbi cserzett arcú pasasok is előrébb jöttek, akik fenyegetően, felszegett állal léptek Pernahajder elé.
– Lehet, hogy megverik? – Adél nem féltette a férfit, inkább érdeklődéssel és türelmetlenül várta a fejleményeket.
A vasúti töltés egyhangú kövei felforrósodtak, és tolakodóan, meleg levegőt lövelltek Adél miniszoknyája alám mintha száz éhes ujj tapogatná.  A veszteglő vonat minden ablaka megtelt, az utasok reménykedve várták, hogy végre történjen valami. Csalódtak, mert Pernahajder úgy nézett ki a munkások között, mint egy brigádvezető, akit meghallgatnak ugyan, de nem vesznek túlságosan komolyan. A errébb, egyensúlyozva ácsorgó  fiatal lány zavarát külső szemlélőként úgy lehetett értékelni, hogy nincs hozzászokva a közönséghez, s miközben tisztes távolban várakozik – vélhetően az apjára –, zavarják a kandi tekintetek.
– Mit csinál már? – fortyogott magában Adél. – Vernék meg, vagy hagyná a francba őket! Mit alkudozik már? Téved, ha azt hiszi, hogy ennyi pasit leszopok a kedvéért, nagyot téved! – Kissé megkönnyebbült, amikor a vonat óvatosan nekiindult, és Pernahajder kedélyesen búcsúzkodott a pályamunkásoktól. – Nem sikerült! – sóhajtott fel. – Nagyot tévedsz – fogadta morogva a tenyereit elégedetten összedörzsölő férfit –, nem fogsz ezekkel szétkúratni...!
– Nyugi, elintéztem neked, hogy beinduljon az üzlet!
– Itt, a sínek mellett?
– Akár... De sajnálnám, ha feltörnék a kövek a térded meg a popsikádat, ezért keresünk egy helyet a közelben, mondjuk egy kocsmát, ahol megtartjuk a bulit. Mondták is, hogy nem messze van a törzshelyük, ahol esténként  punnyadnak, nem ártana belevinni egy kis életet.
– Rám ne számíts! – emelte fel a tenyerét Adél, bár tudta jól, hogy Pernahajder nem ismeri az ellentmondást.
– Van is egy kis helyiség, ami a kocsmából nyílik – folytatta a férfi zavartalanul –, elvileg raktár, de úgysem használják semmire, abban fogsz rendelni, majd terítünk valamit a földre, vagy a falnak támaszkodsz...
– Nagyon kicsi a kocsma.
– Elég, ha rajtad kívül még egy-két ember befér, és meg tudsz támaszkodni… De honnan veszed, hogy kicsi?
– Mondtam már, hogy errefelé születtem, csak nem figyeltél.
– Ja, akkor keress magad mellé egy barátnőd – dörzsölgette tovább a tenyerét Pernahajder –, az lesz csak a pörgés! Milyen jó, hogy idetaláltunk!
– Te tudtad, hogy hova jövünk?
Pernahajdert lekötötték a saját gondolatai:
– Egyedül kevés leszel…
– Majd beszállsz te is – nevetett Adél. – Szeretsz szopni? – A meghökkent arcot látva, vállával a férfinek dőlt, és titokzatosan súgta: – Egyik se fogja megkérdezni, hogy szeretsz-e szopni…
– Ja, hogy ez vicc volt? He-he.
– Amúgy meg lehet, hogy ismerek valakit, akinek lenne kedve, csak nem tudja magától, hogy kell elkezdeni…
– Ez az! – kiáltott fel Pernahajder, és már látta maga előtt, ahogy hosszú sorok állnak a falusi kocsma bejárata előtt, az apró helyiségben meg két lány, hátát a falnak vetve dolgozik.
A következő 2 órában minden ígéretesen alakult. Adél észrevétlenül besétált a településre, csak messziről látott embereket, de azok sem figyeltek fel rá. Otthon találta az ismerősét, akit viszonylag egyszerűen rábeszélt, hogy hagyja a hűvös szobát, jöjjön vele…
Pernahajder árnyékban várakozott, de folyt róla a víz, és fájt az éhség. Már messziről észrevette, hogy a visszatérő Adél sikerrel járt, és nem tudta eltitkolni, hogy az új lány – Réka – elnyerte a tetszését,
– Mehetünk is! – lépkedett a lányok elé. – Hol az a kocsma?
– Várj még! – állította le Adél. – Először megbeszélünk mindent, mert én még nem mondtam…
– Tehát még nem tudsz semmit… – Pernahajder tekintete az új lányt fogdosta. – Élvezni fogod, abban biztos lehetsz! Szereted a szexet?
– Ki nem?
– És a sok szexet?
Réka tetőtől talpig végigmérte Pernahajdert, és az előbbinél kevésbé magabiztosan válaszolt:
– Jöhet!

Folytatás:
Pernahajder 58. - Bútorozott szoba sürgős esetekre

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: