2018. május 2.

Pernahajder 56.

Előzmény: Pernahajder 55. - Rossz mosógépen is lehet


Pernahajder
V.

56. fejezet
Mi volt még? Mi van már?



Rezső minduntalan a felemelkedő Meli után ugrott, ami egykori, fekete-fehér némafilmekre emlékeztette Adélt, amikből egész sorozatot nézett kedvtelésből. Pernahajder kitartó puhaságát is murisnak tartotta, de nem mert nevetni, inkább abbahagyta a szopást, és szórakozott kézimunkára váltott, közben amazokat leste.
Pernahajdert semmi sem érdekelte. Nekifeszülve gondolkozott. Szokatlan volt számára, hogy stratégiát, vagy legalább rövidtávú tervet kelljen készíteni, amikor jobban szerette az azonnali döntéseket, ami nem terheli meg az agyat. Menekülni kell, az már biztos!
Valamelyik lány meglopott egy ügyfelet. Ez tény. Nem tudni, hogy ki és kit, de az ügyfél nagyon bedurrant, ez is tény. Elégtételt akar, és nem fog megelégedni a bűnössel. Bosszút akar... Meg lehetne próbálkozni egy bizalmas beszélgetéssel, és legalább megismerni a kuncsaft szándékait, de úgy tűnik, nem ismerkedni és nem cseverészni akar, a figyelmeztetés megtörtént, előbb-utóbb idetalálnak az emberei...
– Elmegyünk! – mondta ki hangosan a végkövetkeztetést.
Meli mozgása Rezső ölében megtorpant, mintha vészféket húztak volna.
– Mikor?
– Most... de te maradsz!
– Akkor jó... – mosolygott Meli, és hátranézett Rezsőre: – Bírod még, vagy lefeküdjünk?
A férfi elégedetten morgott valamit, ő csak annyit fogott fel, hogy nem érinti haverja értelmetlen ötlete. Még az sem zavarta, hogy Adél esetleg Pernahajderrel megy. – "Majd visszajönnek..." – Meli marad, ez a fontos.

Sietve hagyták el a házat, Pernahajder a sporttáskájával, Adél három csomaggal. A Déliben felszálltak az éppen induló vonatra, bár a lány meg mert volna esküdni, hogy Pernahajder el sem olvasta az útirányt. Alig 20 perc múlva a kalauznál megpróbálták kimagyarázni, hogy nem volt idejük jegyet venni, és le kellett szállniuk a következő állomáson. Ott is felugrottak egy zsúfolt szerelvényre, és tovább vonatoztak az ismeretlen felé.
– Leszophattad volna – lihegett a futástól Pernahajder.
– Sejtettem, hogy azért nem vettünk jegyet… – vonta meg a vállát Adél – de mért nem ajánlottad neki?
A peronon állók közül többen hallották a diskurzust, és nem voltak biztosak benne, hogy jól értették.
– Mindegy, úgysem akartam tovább menni.
– De hová utazunk tulajdonképpen?
– Titok.
– És azt elárulod, hogy miért menekülünk?
Erre már Pernahajder körbenézett, hogy hányan hegyezik a fülüket, majd közömbösen válaszolt:
– Majd meglátod.
– Errefelé születtem.
– Sose mondtad.
– Sose kérdezted.
– Van olyan cimbid, akihez átmenetileg odaköltözhetnénk?
– Szóval csak úgy utazgatunk, és nem tudjuk, hová?
– Van vagy nincs?
– Rossz ötlet. Sokan rájöttek már, hogy mivel foglalkozom, és nem szívesen kerülnék a szemük elé.
– Ha már úgyis tudják, akkor mindegy, legalább nem kell reklámozni. Jöhetnek, ideadják a zsetont, és basznatnak…
– Csendesebben! – Most a lány nézett körbe.
– Jó lesz másik faluban is, csak megbízható legyen.
– Nincs…
Sokáig nem szólaltak meg. A sín mellett pályamunkások integettek, Adél kidugta a fejét az ablakon, mire hangos ovációt, tapsot és obszcén bekiabálást kapott.
– Ne csináld a cirkuszt! – mordult rá Pernahajder.
– Mi van már? Irigykedsz?
– Semmi. Én is voltam munkás, és gúnyolódásnak vettük volna, ha egy csaj integet.
– Nem hittem volna, hogy valaha dolgoztál – kacagott Adél.
– Mégpedig keményen…
A vonat még lassabban haladt.
– Mi volt még? Mit csináltál még?
– Majd egyszer elmesélem, ha sok időnk lesz. Játszol a farkammal, én meg csak mesélek…
– Mindjárt leszállunk – közölte a lány.
– Hogy te milyen okos vagy?! – csillant fel Pernahajder szeme.
– Honnét tudod, hogy mi jutott eszembe? – húzta össze keskeny szemöldökét Adél.
– Láttam, ahogy a munkásokat bámultad. Szerintem legalább a háromnegyedük kapható lesz – lelkesedett a férfi –, mire jön a következő vonat, lazán le is szopod őket…

Folytatás:
Pernahajder 57. - Veszteglő vonat

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: