2018. április 10.

Pernahajder 53.

Előzmény (a IV. részből): Pernahajder 52. - Este buli!


Pernahajder
V.

53. fejezet
Menekülés tizedszer


Menekülőre fogta, hiszen biztos volt benne, hogy hamar felgöngyölítik a szálat, és a gombolyaggal eljutnak hozzá. Akár a rendőrök, akár más…
Pernahajder pakolt. Ha jól számolta, ez már legalább a tizedik költözés, legalábbis azok közül, amikor minden hátrahagyott tárgy el fog veszni. Rutinosan dobált néhány ruhadarabot a kopott utazótáskába, s még ami fontos lehet a következő életében. A kupac tetejére az a két díszes kötet került, amelyek állítólag nagyon értékes, antik darabok, s amelyek a teljes könyvtárát jelentették. Egyiket sem olvasta ugyan – nem is állt szándékában belelapozni sem –, de kár lett volna elhagyni, ha már ilyen értékesek.
Végigfuttatva a tekintetét, nem sajnált semmit, esetleg a bérleti díjat, amiből még 2 hetet le lehetne lakni.
A lányokat már reggel korán felkeltette és szétzavarta, csak a pénz gyűjtötte be tőlük, és mindegyiknek súgott egy címet, ahová menekülhet, és – ami ennél fontosabb – ahol ő majd rátalálhat. Egymás hegyén-hátán aludtak abban a szobában, ahol egyébként felváltva, néha párosával fogadták a félórás kuncsaftokat, s bugyiban vagy melegítőben, hunyorogva próbálták értelmezni a helyzetet, de gépiesen engedelmeskedtek. Éppen úgy, ahogy a sokadik vendégnek teszik szét fásultan a lábukat.
– Majd összeszedem őket – tervezte Pernahajder. Előbb még ki kell gondolni, hogy melyik lányra lesz majd szüksége, vagy beáldozza-e mindet, mert újakat úgyis könnyű találni. Egyszerűbb lenne minden, ha tudná, hogy melyikük rabolta ki azt a kuncsaftot, mert azt az egyet elég lenne odalökni a bosszúra szomjazó ügyfélnek...
Sajnálta ezt a kényelmes lakást, és már-ár hajlott afelé, hogy találomra mégis megnevezi az egyik lányt, miközben maga is megkésettnek ítélte az effajta lépést.
Nem maradt már pakolnivaló, csak időt húzott, hátha valami zseniális ötlet folytán maradhatna még, s nem kellene ismét nyakába vennie a várost...
Az udvarias kopogást követő csendből, majd az ajtó berúgásából megértette, hogy igyekeznie kellett volna.
A jövevények komótosan végigsétáltak a lakáson, benéztek minden szegletbe, mintha ingatlankereskedők lennének. Pernahajdert figyelmen kívül hagyták, csak az utazótáskába belerúgva pillantott rá egyikük:
– Nocsak, nocsak! Nem mondod, hogy tudsz olvasni?!
Pernahajder sosem állított ilyesmit, de elhűlve leste, ahogy az értékesnek tartott könyvek néhány mozdulat nyomán szakadt, gyűrött, megtaposott szemétté váltak. Titkon felsóhajtott, mert a táska további tartalma – kilátszottak a ruhadarabok – nem érdekelt már senkit.
– 24 órád van – szólalt meg a másik koma, aki egy galamblelkű szumósra hasonlított –, és itten szeretnénk látni – mutatott a táskára – azt a kurvát, akivel nekünk elszámolásunk van...
Pernahajder a mozdulattól egy pillanatra megdermedt, aztán titokban újra felsóhajtott: Az udvarias tónusban beszélő számára nem esett le, hogy a megpakolt utazótáska azt jelenti, hogy holnap már nem talál itt senkit.
– ...ha nem így történne, akkor kénytelenek leszünk miszlikbe aprítani a lakásodat, belőled meg icipici húsgombócokat csinálni!
Eltávoztak, búcsúzóul megint belerúgva a táskába.
– Még jó, hogy a pénz nem törékeny! – morgott kárörvendően Pernahajder, hiszen a kopott utazótáska alján, barna zacskókban ott lapult évek óta gyűjtögetett vagyona.

Tudta, hogy előbb-utóbb ott is megtalálják, de az egyik olyan címet célozta meg, amit leginkább biztonságosnak ítélt.
Felújítás alatt lévő lakótelep, egyforma házak, kihalt lépcsőház, második emelet. Pernahajder görcsösen markolta az utazótáska fülét, és halkan kopogott.
– Te vagy? – kérdezte bentről egy női hang szinte azonnal.
– Én hát... – felelte meglepetten, ahogy más sem tudna másként válaszolni ilyen érdeklődésre.
– Teee? – Kitárult az ajtó, és ott állt egy szál bugyiban az egyik csaj, Adél, akit ő irányított ide. – Te vagy az ügyfél? – meredt tá a lány.
– Látom, már van is munkád – mosolygott Pernahajder, hamar beljebb kerülve. – Reggel óta sikerült beindítanod az üzletet? – Hihetetlennek tartotta ezt a sebességet, éppen Adélból nézte ki legkevésbé, hogy önállóan is képes boldogulni.
– Öten tutira jönnek, de majd bejelentkeznek a többiek is! – büszkélkedett a lány.
– Ügyes! – paskolta meg Pernahajder a 19 éves lány fenekét. – Felhívtad az ismerősöket?
– Nincsenek elmentve a nevek, úgyhogy mindenkinek küldtem kör-sms-t, hogy megváltozott a címem, de bocs, ha tévesen ment el az üzenet… Számítani kell rá, hogy olyan is megkaphatta, akinek nem kellett volna. Ezért nem is írtam meg a címet, majd felhív, aki akar valamit.
– Hm. És öten már jönnek is baszni…
– Izgatja őket az új hely, mintha új puncit kapnának.
– Benned egy marketinges veszett el! – A férfi kigombolta a nadrágját. – Én leszek az első ügyfeled.
Pernahajder néhány hónapja töltötte be a 45. esztendejét, ám legalább 55 évesnek nézett ki, és csak 40-nek mondta magát. Ami pedig a potenciálját illeti, azzal legtöbbször még egy gyengélkedő nyugdíjas sem büszkélkedne. Tudta ezt – tapasztalatból – Adél is, ezért nem vette túl komolyan, amikor előkerült a szundikáló fallosz.
– Most gondoltad?
– Hol az ágyad?
– Ezt lehet használni.
– És a másik?
– Az a háziúré… De azt ígérte, hogy ilyenkor mindig kimegy a konyhába.
– Most itthon van?
– A konyhában… Nem mer még egyedül hagyni a lakásban, hiszen még nem is ismer.

Folytatás:
Pernahajder 54. - Hárman két ágyon

Pernahajder
V. rész fejezetei: tartalom

Nincsenek megjegyzések: