2018. április 22.

Kupi 24.

Kupi
II. rész

24. fejezet
Hova tegyelek benneteket?




– Mondták már, hogy szopós szád van? – kérdezte Xéniától lépcsőzés közben az egyik pasi.
– Köszi, de honnan látod? – húzta lentebb a ruháját az egzotikus szépség, ám ettől a mozdulattól ugyanúgy kilátszott a feneke, mint eddig, és hiába is igyekezett volna takargatni, amit az apró, áttetsző bugyi úgyis kihívóan reklámozott.
A férfi válaszképpen két lépés között végigsimította a félgömbök által beszorított völgyet.
– Te, az nem a szám! – kacagott a lány, és csak még inkább rázta magát.
– Bekukucskálhatok?
– Itt a lépcsőn?! Amúgy meg ennél többet már nem nagyon tudok mutatni… Kis türelem, és mindjárt leadjuk a másik kollégát… az új lánynak… Krisztit mondtál, ugye?... Nehogy Kriszti unatkozzon már a legelső napon! – Xénia kopogott és benyitott egy ajtón. – Bocsi!
Kriszti meglepetten nézett fel: Nem elég, hogy sokadik idegen férfival szexel néhány óra leforgása alatt, még ketten rá is törnek. Új lányként nem ismerte a szokásokat, de érzékei tiltakoztak a megzavarás ellen. Xénia jelenléte sem nyugtatta meg. – Mit csinálhattam már megint rosszul? – gondolta.
Felemelkedett a pasas falloszáról – bár a keze nem állt le –, és gyanakvó érdeklődéssel fordult a három jövevény felé. Kislányos melle megremegett, akár tornaórákon, amikor elkapta a labdát, s a fiúk mind őt lesték.
A combjai fogságában alatta fekvő vendég karja kiszabadult, és – miközben kíváncsian fülelt a fejleményekre – két ujját betolta az orra előtt nyálasan várakozó punciba.
– Hoztam még ügyfelet, mert túl sok lent a várakozó – közölte az egzotikus arcú lány.
Az egyik pasas erre vigyorogva előrébb lépett, hiszen ez a bejelentés semmiféle lehetőséget sem hagyott Krisztinek, hogy esetleg tiltakozzon.
A szőke, vékony lány kikerekedett szemmel csodálkozott:
– Jól van, de hova tegyelek benneteket?
– Talán a puncikádba – vonta meg a vállát Xénia, és a másik férfit kifelé terelgetve, magára akarta hagyni a kialakított hármast. – De ne izgulj, meg fogja találni a helyét!
– Ja, csak egy marad? – szólt utána Kriszti.
– Nyugi, ha végeztél, hozhatsz fel akár hármat is, mindegyikre rájött… Itt a fél város… – Távolodott a hangja.

Anikó mindent hallott a szomszédos szobában, Lehunyta a világ legbarnább szemeit, és a föléje hajoló férfiak lihegésén és nyögésén túl, minden beszűrődő hangra figyelt.
– Újból be kellene vezetni a telefonos bejelentkezést – gondolta.
A sokáig eredményesen alkalmazott módszer segítette egyenletessé tenni a vendégek érkezését, kevesebb holtidő maradt, és nem fordult elő, hogy 6-8 lányra egyszerre 20 pasas jusson, ahogy mostanában szinte mindennap. Egyetlen apróságon bukott meg a bejelentkezés: Ki vegye fel a telefont?
A férfiak, mintha összehangolták volna, egyszerre kezdtek gyorsítani. Egyikük tovább tornáztatta a lány lábait, ahogy megfeszültek a nyakában, és a combjaira támaszkodott, a másik pedig tehetetlenül feküdt keresztben Anikó fején, csak a csípője mozgott sebesen, és a fallosza a lány ajkai között.
– Siker! – kiáltott volna fel Anikó, ehelyett nyelt egy nagyot, és igyekezett a legutolsó csepp spermát is megkaparintani, nehogy a hajára menjen, mert túlzásnak tartotta minden menet után a hajmosást.
A két hasonló korú, 40 év körüli pasas még szuszogott egy kicsit, s amelyik a gumiba eresztette a nedveit, most gyorsan megszabadult a szorítástól, és élvezve a szabadságot, falloszával a lány hasát simogatta.

Henriett a vendége mellett ült az ágyon, saját melleit nézegetve, gépiesen mozgott. Húzogatta a fehér bőrbe bújtatott falloszt, közben mesélt.
– Mindig járjon a szád – kérte a férfi már a legelső alkalommal, és ez a kívánság azóta is érvényes maradt minden alkalomra –, vagy szopj, vagy mesélj valami izgalmasat! – Izgalmas alatt olyan erotikus sztorikat értett, amik megtörténtek.
Anikó részletesen beszámolt már mindenről, egészen a legelső élményétől kezdve, ami csak elmesélhető, de a vendégnek sosem lett elég.
– Mondd el egy itteni napodat!
Seherezádé meséi – ahogy Henriett nevezte – így lassan napi beszámolókká alakultak.
– Tegnapelőtt hányan voltak még utánam? Melyikkel mit csináltál? Volt-e extrém kérésük?... – A férfi nem fogyott ki a kérdésekből.
Kíváncsiskodása már odáig fajult, hogy felfedezett bizonyos réseket – elhallgatott részleteket –, és még akkor is maradt kérdeznivalója, amikor Henriett nem tudott – vagy nem akart – újat mondani.
– Jegyzetelni fogok a kedvedért – nevetett ilyenkor a lány.
– Nagyon helyesen teszed, mert ha eléred azt a mennyiséget, amit én, akkor már keverednek a dolgok. Minden együttlét más.
– Na és? Miért fontos az, hogy kivel, mikor és mit csináltam, ha úgysem fogok vele eldicsekedni az unokáimnak?
– Én is mindent feljegyzek. Kell az! Nem jut eszembe valami fontos részlet, hát kikeresem.
– Szóval engem is lejegyzeteltél töviről hegyire? – Henriett közben megállás nélkül folytatta a kézimunkát.
– Ne félj, csak annyira, hogy én tudjam, kiről van szó! Bárki illetéktelen csak sztoriknak gondolná, amiket kitaláltam. 300 nő, jól hallod: háromszáz nő apró-cseprő élete elevenedik meg, ha beleolvasok a saját jegyzeteimbe. Egyszer, ha te is eléred a 300-as, bűvös számot, meglátod, sajnálni fogod, hogy nem kezdtél el időben jegyzeteket készíteni...
Henriett majdnem kibökte, hogy néhány hónap alatt túlesett az 500-adikon, ami talán még sokkal bűvösebb szám, de inkább hallgatott. Zavarát leplezve és kimenekülve a válaszból, a férfi falloszára hajolt.
A pasit egy cseppet sem zavarta, hogy mostantól csak ő beszél,
– Ha húznánk a strigulákat, és statisztikát akarnánk készíteni a felgyülemlett információkból, akkor érdekes szexuális szociográfia kerekedne ki belőle. Az egyik legérdekesebb, hogy a mai lányokat mintegy 90 százalékban a barátnőik viszik bele a szexbe. Nemcsak úgy, hogy megtanulnak együtt csókolózni, hanem rábeszélik egymást, hogy próbálják ki ezt meg azt... Elindulnak együtt bulizni, és megfogadják, hogy most el fogják veszíteni a szüzességüket, és meg is teszik, ha akarják, találnak hozzá partnert. – Felsóhajtott: – Engem mért nem talált méh meg egyik sem, hogy sürgősen meg kéne baszni?...
Henriett már nem figyelt. Agyában monoton ritmus kattogott, akár a gép ismétlődő mozdulatai.
– A kurvasághoz nem kell ész! – mondta pár hónapja Károly bácsi. Elfelejtette hozzátenni, hogy gondolkodni sem kell, sőt érezni sem, semmit, egyáltalán semmit. Csak kattogás van, és a fallosz ki és bejár a szájában.

Előzmény: Kupi 23. fejezet - Délutáni forgatag
Folytatás: Kupi 25. fejezet - Létszámbővítés

Kupi I. rész ( 1 - 13. fejezet ) - tartalom

Kupi II. rész (14 - 26. fejezet) - tartalom

Nincsenek megjegyzések: