2018. április 15.

Kupi 23.

Kupi
II. rész

23. fejezet
Délutáni forgatag




Fél 4-től beindult az élet.
Először tipikusan olyanok érkeztek, akik inkább lerövidítették a munkaidőt, mintsem várakozniuk kelljen, vagy ne tudjanak az összes lány közül válogatni.
– Mindig így van ez – magyarázta Henriett az új csajnak – csak a vállalkozók és az ilyen-olyan üzletkötők zavarnak be, mert ők akár korábban is jöhettek volna.
Krisztit már a legelső délutáni vendég kinézte magának, s miközben sétáltak felfelé a lépcsőn, a második kuncsaft csalódottan bámulta a törékeny, szőke lány távolodó fenekét.
– Be lehet csatlakozni? – fordult a legközelebb állóhoz.
– Úgy érted – kérdezett vissza Henriett –, hogy velük mennél?
– Ha lehet... Megkérdeznéd a kiscsajtól?
– Nem rajta múlik, s gondolom, nem is ellenkezne, de a pasik legtöbbje nem szeret osztozkodni.
– Miért? Attól még nem jutna kevesebb neki a csajból!
– Én ezt megértem, de a pasik szégyenlősek. Kínos lenne, ha előbb élvezne el, mint a másik, vagy kisebb van neki... vagy mit tudom én, hisztisebbek a lányoknál.
– Hogy hívják a kiscsajt?
– Krisztinek.
– Megvárhatom Krisztit?
– Ha úgy gondolod, vagy visszajössz egy óra múlva, mert úgy tudom, hogy akkor fog végezni. További opció: választasz másik lányt, amíg lehet.
Mindegy igazolva Henriett figyelmeztetését, Olívia is elindult. Anikó is elkelt, két férfi kísérte fel nevetgélve a lépcsőn.
– Ők mehetnek hárman? – vonta fel a szemöldökét a pasas.
– Biztos együtt jöttek és együtt akarnak elmenni, nekünk ebbe nincs beleszólásunk.
– Világos... Mégis meg kellett volna kérdezni, hogy csatlakozhatok-e...
– Az a vonat már elment. De ne haragudj, ha nincs további kérdésed, itt kell, hagyjalak! – Henriett közben egy régi ismerősre mosolygott, aki türelmesen várakozott rá.
– Soká jössz vissza? – szólt utána a pasas.
– Egy óra... – A lány nem árulhatta el, hogy azt is pontosan tudja, hogyan fog eltelni a 60 perc. Nem először ismétlik meg a műsort.
– Te is?
– Ennyi!
Ekkor érkezett meg a csupa barna Anasztázia, aki délelőttönként a városon kívül, egy forgalmas út mellett 10 perces szolgáltatásokat zavart le – SOS-programnak nevezik az afféle, gyors segítségnyújtást –, és még farmerszoknyában, zilált hajjal pillantott végig a várakozókon:
– Csak egy percet kérek, fiúk, és máris a tiétek leszek! – Eltűnt a közösen használt öltöző-zuhanyozó ajtaja mögött.
A kanapén ücsörgő két férfi előtt Bianca guggolt, és nagyokat nevetve könnyedén rábeszélte őket, hogy ne terpeszkedjenek sokáig, amikor máris felmehetnek a szobába.
– Kényelmes ágyam van, elférünk hárman is –  igazgatta fekete haját.
Rövid ruhája úgy mutatott, mintha egy széles szalag lenne, amiből felül is, alul is kilátszott minden. A vendégek falták a látványt, és nem törődtek vele, hogy nem ismerik egymást, nagy egyetértésben kerekedtek fel, és Biancától 2 lépésre lemaradva, a billegő feneket szuggerálva siettek felfelé.
Xénia a helyiség egy távoli szögletében, türelmetlenül mosolygott a füléhez hajoló férfi poénjain, és próbálta úgy időzíteni a dolgot, hogy éppen akkor jöjjön létre az üzlet, amikor Anasztázia előkerül a fürdőből, hiszen akkor a tetőtől talpig barna lány lesz kénytelen ügyeletet tartani.
Többször ajtót is kellett nyitnia, mert újabb és újabb vendégek érkeztek:
– Egy kis türelmet kérek, foglaljatok helyet! – ültette le az érkezőket. – Nincs szabad csaj, várni kellene egy kicsit.
– De én téged akarlak megdugni! – markolta meg a fenekét az egyik ügyfél, miközben másik kezével a saját zsebében matatott.
– Aranyos vagy – felelte Xénia –, de addig nem mehetek fel, amíg legalább egy csaj nem jön elő, különben is én már elkeltem, legalábbis fél óráig foglalt vagyok. – Karon ragadta a rá várakozó férfit, ugrásra készen leste, hogy Anasztázia mikor bukkan végre elő.
Öten várakoztak, miközben újabb csengetéssel még két vendég érkezett.
Még az ajtó sem csapódott be, amikor a szomszédos lakrészből, Károly bácsi felől egy régen itt dolgozó csaj toppant be – Xénia már a nevét is elfelejtette, csak a változatlan festett szőkeségére és vaskos combjaira emlékezett –, és vidáman hadarta:
– Itt jártam Károly bácsinál, és megkért, hogy segítsek be egy kicsit, ha van kedvem. Hát kedvem is van, puncim is van...!
"Szóval az öreg megint kukkol a titkos kameráin keresztül!" – pillantott fel önkéntelenül Xénia a sarkokba. – Rendben van – engedte be a régi kolléganőt –, de nincs annyi helyünk.
– Nincs 2 csaj plusz 1 pasi felállás?
– Épen most nincs, minden szoba foglalt.
– Nem baj! – A vaskos combú, alacsony lány vidáman rikkantott: – Fiúk, ki akar zuhany alatt huncutkodni?
– Várj! – állította meg Xénia a lelkesedést. – Foglalt...
De a vendégek közül kettőt érdekelt a tusolós szex, két ujjal jelentkeztek, akár az iskolában.
– Gyertek vetkőzni! – vezényelt a festett szőke sokat megélt, rutinos mosollyal.
Éppen akkor csörtettek befelé a közösen használt helyiségbe, amikor az egyébként csupa barna, most hófehérbe öltözött, meglepett Anasztázia belülről nyitni akarta az ajtót. Egy percen belül meztelenül állva várták, hogy mi fog következni.
– Gyerünk gyorsan! – kapta el Xénia a rá várakozó pasas kezét. – Zavarna téged, ha felvinnénk még valakit?
– Ha nem kerül többe, akkor jöhet!
– Ha valaki be akar társulni, jöhet velük! – szólt a lány a némán szemlélődő vendégekhez.
– Krisztihez is be lehet szállni? – sündörgött oda az egyik pasi.
– Mért nem tőle kérdezted meg? – Xénia már türelmetlen volt. – Tudod, mit? Útközben bekukkanunk hozzá és megnézzük, beférsz-e!
– Ujjé! Ha nem akarná, akkor megyek veled, mert itt sosem fogok sorra kerülni.
– Nem rajta múlik...Gyerünk!
– Ezt már mások is elmagyarázták.
Anasztázia bágyadt szemekkel mérte fel a maradék három ügyfelet:
– Ki kér egy ásványvizet?
– Nem azért jöttem – dörmögött egyikük. – Ha jól értettem, a szoba a szűk keresztmetszet.
– Nem csak...
– Hát én nem ragaszkodom az ágyhoz, de sietnék. Meg lehet oldani másutt?
– Nem csak a helyhiány a gond, de elfogytak a csajok.
– Nincs pina. Érted? – tárta szét a karját egy másik vendég.
– Te tökéletesen megfelelsz – mondta a reklamáló Anasztáziának –, te vagy a legszexisebb!
– Oké, de közülünk mindig itt kell tartózkodni valakinek.
– Itt is lecumizhatnál!
– Lehetséges, ha senkit sem zavar... és ha közben valamelyiktek kinyitogatja az ajtót, amikor csöngetnek.
– Már miért zavarna? – vonta meg a vállát a harmadik másik vendég. – És én bevállalom a portásságot.
A reklamáló elégedetten dőlt hátra, és lomhán előhalászta a falloszát.

Előzmény: Kupi 22. fejezet - Kínos rázások
Folytatás: Kupi 24. fejezet - Hova tegyelek benneteket?

Kupi I. rész ( 1 - 13. fejezet ) - tartalom

Kupi II. rész (14 - 26. fejezet) - tartalom

Nincsenek megjegyzések: