2018. április 4.

Kupi 20.

Kupi
II. rész

20. fejezet
Felállni a buszon




– Az egyik majd el akar hívni a lakásába, amikor nem lesz otthon az asszony, és én lennék a titkos ajándék fia szülinapjára – dicsekedett Kriszti.
– Arra számíts, hogy mielőtt és miután odaad a kisfiúnak, ő is meg fog baszni! És időben tisztázd, hogy hány éves a gyerek, esetleg nem-e ikrekről van szó vagy nagypapáról...
– Tizenéves, de azt nem árulta el, hogy pontosabban mennyi. Azt szeretné, ha meglepetésként bemennék a gyerek után a fürdőszobába, megfürdetném, aztán meg ami jön...
– Ha ilyen "ami jön" dolgot rendelnek, akkor úgy szoktunk számolni, hogy minden beleférjen, mert menet közben kellemetlen, vagy nincs is alkalom közölni, hogy bocsi, de ez nem volt benne az alkuban.
– Oké. Mit számítsak?
– Mindent. Ilyen egyszerű. Ha meg valami extrát mégsem vesz igénybe, az legyen az ő mamlaszsága... Én nem nagyon ugrálok az ilyen kissrácos dolgokért. Majd tapasztalod, hogy anyukák rendelnek szüzesség-elvételt, aztán kiderül, hogy azt már rég megoldotta valaki, viszont a kissrác összecsődíti az egész osztályt, akik – száját csücsörítve, gúnyosan ejtette ki a szót – csókolómmal köszönnek, és... kínos az egész. Ráadásul nem hívhatod őket pöcsösöknek, mert az anyuka megsértődik.
– Köszi a tanácsokat!
–... és elektromos fogkefét, kisautót, barbi-lábat és ilyeneket ne engedj bedugni, mert a statisztikák szerint 3 hónaponként orvossal kell kiszedetni valami furcsaságot valamelyikünkből, pedig nem is vagyunk olyan sokan.
– Egy regényben fokhagymáról olvastam, hogy beszaladt.
– Az se rossz! Haha! Tán összetévesztette a pinát a pirítóssal?
Kriszti Olíviához fordult:
– Te mióta csinálod?
– Időszámításunk kezdetétől... mint Károly bácsi.
A humornak szánt választól megfagyott a levegő, mind a hárman elkomorultak. Kellemetlen élményt jelentett az öreg a régebbi lányoknak ugyanúgy, mint aki ma reggel kezdett.
– Beszéljünk már valami vidámabb témáról! – törte meg a csendet Henriett.
Egyszerre fordultak a lépcső felé, pedig a nemrég délutáni műszakra érkező lányok egyike, Anikó hangtalanul ereszkedett közéjük. Mintha nem is apró, fehér tangában, és mellei alsó vonaláig érő, fehér, flitteres felsőben lépkedne nesztelenül, a lent ücsörgő lányok könnyedén odaképzelték a suhogós, uszályos, hercegnős ruhát. Vörös hajszálai máris a helyükön álltak, és még az orra körüli szeplők elpamacsolására is szakított időt, mióta megérkezett. Amennyire bele tudott olvadni a szürke, utcai forgatagba, ugyanannyira képes volt mégis csillogva kitűnni is ebben a közegben, ahol a többi csaj hasonlóan öltözködött.
– Mi ez a tömény búskomorság? – állt meg a lépcső legalsó fokán, még felülről szemlélve a többieket. – Valakinek nem állt fel? – Látva a bizonytalan mosolyokat, hozzátette a szokásos, biztatásnak szánt mondását: – Fel a fejjel, csak a lyuk be ne gyógyuljon, és minden rendben lesz!
Mint mindig, ezúttal is sikerült feloldani a lányokra rá-rátörő letargiát. Ahogy hirtelen, bármilyen külső hatás nélkül magukba fordulnak, ugyanúgy nem lehet semmilyen kiváltó okot felfedezni a folytonos nevetgélésükben sem.
– Kicsit elszégyelltem magam a buszon... – mesélte Anikó, tekintetével az új lányt, Krisztit fürkészve. – Dugig voltunk, és nekitámaszkodtam az egyik ülés kapaszkodójának, ami a háttámlánál van, és benyomódott a popsim vájatába. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már valami más is támaszt hátulról a hideg vason kívül, valakinek a válla. Nem tudtam, hogy szándékosan akart-e hozzám érni, de emlékeztem rá, hogy egy pasit láttam azon az ülésen, és jó napot akartam neki szerezni, ezért fészkelődtem egy kicsit, hogy a ruhám fentebb csússzon, és a pucér fenekemmel érezzem a vasat is és a vállat is... No, jó, bugyi volt rajtam, de rendesen begyűrődve vájatba. Minden megállóban csak felszálló volt, lefelé senki, így végképp odapréseltek, és elölről is akadt egy pasi, aki a cickóimhoz dörzsölődött. Óvatosan hátranéztem, a pasi feje vörös volt, úgyhogy rámosolyogtam, nehogy elbőgje magát, aztán átléptem az egyik térdét, és egyik lábammal beálltam a lábai közé, közben amarra is rámosolyogtam, aki bal kézzel nyúlt jobbra kapaszkodni, hogy érezze a karján a bimbóimat. Fogalmam sem volt, hogy a ruhám visszahúzódott-e, vagy a popóm éppen ott tartózkodik fedetlenül az ülő pasi orra előtt, de mindegy, élveztem a helyzetet, és akár ruhán keresztül, akár ruha takarása nélkül, éreztem a szuszogását. Megigazítottam a vállamon csüngő kistáskát, közben kitapintottam, hogy az álló pasi teljesen kész van, a farka is áll, hát igazgattam még egy kicsit, közben persze sokszor hozzáértem, és ott is hagytam a kezem, mire elkezdte nyomkodni, mint kiskutya a lábtörlőt... Akár elő is vehette volna, annyian préselődtünk össze. Emerre is kíváncsi voltam, aki alattam ült, hogy áll-e már a szerencsétlen, úgyhogy hátrébb toltam a popsimat, hadd érezze csak a finom illatokat...
– Fingottál?
– Dilis vagy! ...és azt terveztem, hogy egy fékezésnél beletottyanok az ölébe, vagy teljesen az arcához nyomulok, ehhez megtettem az előkészületeket: hátranyúltam, és mivel a ruhámat illően lehúzva találtam, hát fentebb riszáltam, így már tényleg a popsimnál szuszogott... Összekaparta a bátorságát és benyúlt a lábam közé. Gondolom, hogy előtte ötször körbenézett, nehogy valaki meglássa. Végighúzta az ujját a puncimon. Mit csináljak két álló farokkal a buszon?
– Idehoztad volna megcsapolni... – kacagott Henriett.
– Ja. Gondoltam is, hogy mindkettőnek megsúgom, hogy mehet az action, benne vagyok akár hármasban is, de ezek normális csajnak néztek, aki szórakozik egy kicsit, lelombozta volna őket, hogy fizetni kell... Különben is a kupinál egy megállóval korábban, valami vásárt vagy rendezvényt tartanak ott, mindenki elkezdett tolakodni, és az ülő pasinak is odaszólt egy nő egy kisgyerekkel a karján, aki két sorral előbbi ülésről próbált kikeveredni, hogy itt kell leszállni. Jó is, hogy szólt, mert a pasika a világát se tudhatta már addigra! Remélem, kellemes élmény maradtam benne. Hirtelen úgy kiürült a busz, hogy a következő szakaszt kettesben tettük meg a sofőrrel.
– De miért szégyellted el magad? Azzal kezdted...
– Mert... El tudod képzelni, hogy leszáll két pasi álló farokkal, még az is lehet, hogy egyikük a gatyájába eresztette, és mit mond az asszonynak, meg mit szól minden szembejövő...? Nekem csak ártatlan játék volt, úgymond időtöltés, de náluk komolyra fordult a helyzet.
– Szerintem nekik is játék volt – szólalt meg az új lány, Kriszti.
Minden szempár reá szegeződött.

Előzmény: Kupi 19. fejezet - Bemutatkozás helyett éleslövészet
Folytatás: Kupi 21. fejezet - Szégyenlős emlékek

Kupi I. rész ( 1 - 13. fejezet ) - tartalom 
Kupi II. rész (14 - 26. fejezet) - tartalom

Nincsenek megjegyzések: