2018. március 4.

Pernahajder 49.

Előzmény: Pernahajder 48. - Bevállalósak

Pernahajder
IV. rész

49. fejezet
Ágy a paradicsomban




Nézelődött a pályaudvaron, mintha tovább akarna utazni.
– Az is előfordulhat – gondolta.
– Albérlet érdekel? – szólította meg egy keskenyarcú, szeplős srác, és már ment is volna tovább, mert legalább 100 embernek kell feltennie ugyanezt a kérdést, mire végre valaki érdeklődést mutat.
Megtorpant, amikor Pernahajder felkapta a fejét.
– Érdekel? Olcsó és nem ráz. – Közben figyelte a csomaggal érkező, tanácstalanságot sugárzó embereket.
– Elég egy ágy pár napra...
– Olyan is van!
– Merre? – érdeklődött Pernahajder, mintha akármelyik utcanév támpontot jelentett volna..
– Gyere velem, ide két perc!
– Mennyiért adod?
– Előbb kukkantsd meg és beleszerelmesedsz.
Az épület nem túl bizalomgerjesztő, ám ezt a lépcsőház sikeresen alulmúlta. Az ajtó rozoga, és belülről széles vaspántokkal erősítették meg.
– Bombabiztos – jegyezte meg Pernahajder.
– Jó, hogy mondod – mosolygott ravaszul a srác –, azért nem is számítok felárat.
A fényes vaspántokon kívül a lakást a kopottság és avíttság jellemezte, némi kosszal és rendetlenséggel vegyítve. A legalább 5 méteres belmagasságot az egyik helyiségben nyikorgós, fából készült galéria osztotta meg, ahol felállni nem érdemes, mégis elhelyeztek rajta két franciaágyat. Lent további 4 fekvőhely sorakozott, mellettük és köztük alig lehetett közlekedni.
– Ez lenne az olcsóbb – folytatta a srác az idegenvezetést –, és tudok mutatni drágább kategóriát is.
– Messze?
– Itt, lakáson belül. – Benyitva további két, kisebb helyiségbe, 2 darab kihúzhatós heverőt, és további 2 franciaágyat mutatott, – Nappali tartózkodásra is gondoltál?
– Nappal nem fogok itt gubbasztani.
– Akkor megmutatom a szabad helyeket, bármelyiket választhatod. Három hely van, és a franciaágy is egynek számít, ha szereted a kényelmet.
Pernahajder, mielőtt rábökött volna a felajánlottak közül a galérián lévő egyik franciaágyra, megint megkérdezte:
– Mennyiért adod?
Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a bútorraktárra emlékeztető helyiségek minden ágyán terpeszkedjen valaki, mégis érdekesebb lehet, mint ez a sivárság.
– Naponta akarsz fizetni, vagy hetente?
– Hetente, ha lehet. – Pernahajder úgy kalkulált, hogy egy hét alatt talál majd magának valami jobbat. Jobbat? Mást. Még az igényei sem fogalmazódtak meg.
– Egy hónapot kifizetsz előre, ezt visszakapod, amikor elköltözöl, vagy elveszíted, ha valamelyik héten nem fizetsz... – A szeplős srác az ujjain mutatta az összeget, mintha lehallgatnák őket. – Ennyi ezres.
Pernahajder lomhán felsétált a galériára, mintha gondolkozna még, közben takarásban, vakon, tapintással kiszámolta a táska mélyéről a pénzt, és ügyesen átcsúsztatta a zsebébe.
– Melyik a szabad ágy?
– A jobboldali.
Az utazótáskát középre dobta, és visszafelé nyikorogtatva a lépcsőt, immár a nadrágzsebéből fizetett.
– Megmutatom a fürdőszobát – vigyorgott a srác, és fülelt, mert a lakás másik részéből hangok hallatszottak. A válasz már nem érdekelte, kiosont az ajtón.
– Megtalálom... – vonta meg a vállát Pernahajder, ahogy magára maradt.
Megfordult a fejében, hogy ez egy ügyes átverés lehetett, és a szeplőst többé sosem fogja látni, a franciaágynak jelentkezik az igazi gazdája, megjelenik a lakás tulajdonosa, és kíváncsi lesz rá, hogy mit keres itt... Végigfeküdt az ágyon, és érdeklődéssel várta, hogy mi következik.

Este 7 óra körül ajtócsapkodásra, vitatkozásra és sültkolbász illatára ébredt.
Rádöbbent, hogy éhes, és egy pillanatig azt képzelte, hogy Manyi néni készíti a szokásos vacsorát.
A galéria alatt nők és férfiak tobzódtak, zacskókból ették, üvegeket bontottak, és beszélgetésükből kiderül, hogy mindannyian ugyanabban a gyárban dolgoznak, szalag mellett, és még túlórázniuk is kellett. Olyan fáradtak voltak, amilyet Pernahajder a raklapüzemben csak a legöregebb kollégáknál tapasztalt műszak végén, szavaik elveszítették a lendületüket, és lassan elfogyott minden mondanivaló.
A fiú – a galéria jobboldali franciaágyán észrevétlenül heverészve – remélte, hogy a tömegszállás elkülönített részén legalább nőnemű hálótársa lesz, és a hangok alapján elképzelt egy tenyeres-talpas, zsíros hajú, izzadságszagú munkásnőt. A láb- és egyéb szagokat máris érezte a sültkolbász illatán áttörve.
A következő percben megörült, hogy a kívánságnak beillő elképzelése csak részben vált valóra: Nő volt ugyan, aki újonnan érkezőként belépett a szobába, de fiatal, és cseppet sem tenyeres-talpas. Amíg a lentiekre rá sem hederítve, elgondolkozva lépegetett felfelé a falépcsőn, Pernahajder felfedezett rajta néhány hiányosságot, ám összességében elégedett volt.
– Helló! – köszönt a huszonéves lány meglepetten.
– Együtt fogunk aludni – mutatott a fiú viccesen a franciaágy szabad felületére.
– Majdnem... csak én 2 méterrel arrébb.
– Te is hozzájuk tartozol? – intett a fiú a lenti társaság felé a fejével, megtoldva egy kétértelmű grimasszal.
– Nem egészen. Másik részlegen dolgozom... Egyébként Ági vagyok, 26 éves, nem szűz, de utálom, ha valaki éjszaka mellém akar bújni, és álmomban képes vagyok tökön rúgni... Mire vagy még kíváncsi?
– Ezeket jó tudni. Pontosan célzol?
– A térdemmel igen.
A lány befejezettnek tekintve a beszélgetést, elfordult, felnyitotta a franciaágyat – kiderült, hogy az ágyneműtartó egyúttal a teljes ruhatárát is tartalmazza –, és elővett néhány dolgot. Vállára terítve egy köntöst, alatta rutinosan és villámgyorsan átöltözött, majd világoskék melegítőben az ágyára dőlt, és az ismeretlen módon előkerült könyvben megkereste a behajtott oldalt.
Odalent elcsendesedtek, valaki csörömpölve összeszedte az üvegeket, majd sűrű, fülledt némaság telepedett a helyiségre. A lakás többi része is alváshoz készülődött, elvétve hallatszott csak néhány lépésnyi nesz, és az ajtók nyikordultak fel szorgosan.
Pernahajder, aki hadilábon állt az olvasással, így a könyvek szagától is idegenkedett, halakn beszélgetni próbált:
– Izgalmas?
– Ahogy vesszük – válaszolt foghegyről Ági. Végigolvasta az oldalt, aztán lapjával lefelé fordítva, letette a könyvet. – Elalvás előtt egy kis áthangolódás. – Mintha a további kérdéseket várta volta.
"Mit lehet könyvekről beszélgetni?" – A fiú időhúzásképpen nyújtózkodott. – Mikor kelsz fel reggel?
– Fél 5.
– Az kemény!... Ebben alszol?
– Pizsamában. Miért?
– Mert nekem nincs semmim, meg van szokva, hogy meztelenül alszom.
– Na és? Engem nem zavar, csak addig ne kezdd el húzgálni a farkad, amíg el nem aludtam.
– Nem szeretem magamnak csinálni.
– Akkor átsétálsz a másik szobába...
– Miért? – Pernahajder felkönyökölt, s érezte, hogy most fontos titkokra fog fény derülni.
– Hát... még lehetséges, hogy korán lenne, mert dolgoznak még, de éjjel ott alszanak a kurvák.
– Melyikben?
– Haha! Látom, sikerült felkeltenem az érdeklődésedet…A két kisebben, hárman vagy négyen vannak, de nem vagyok elég naprakész a kurvás szobák témájában, majd utánajársz.
– Hárman.
– De tudod!
– Az egyikben lett volna nekem egy szabad ágy, de nem azt választottam.
– Pedig milyen praktikus lenne! Jól járnál egy kurvával. Nem gondolod meg? Átköltözhetsz kurvás szobába.
– Nem jó neked, hogy velem alszol?
– Nekem aztán mindegy.
– És amikor jönnek szobára a komák, akkor ki kellene jönnöm?
– Úgy tudom, hogy csak nappal hordják fel a kuncsaftokat, de ebben sem vagyok biztos. Én olyankor dolgozni szoktam, és más a munkám, mint... ezeknek.
Ági elfordult, a könyv mellé tette a fejét. Át sem öltözött pizsamába, hamarosan egyenletesen szuszogott.
Éjjel, amikor Pernahajder felébredt, és a nyikorgó lépcsőn leóvatoskodott vécét keresni, a villany még világított – senki sem kapcsolta le –, a szomszéd ágyon derékig betakarózva aludt a lány, és már nem a világoskék melegítőt viselte. Úgy látszott, időközben ő is volt ébren.

Folytatás: Pernahajder 50. - Értékes ajándék

Pernahajder IV. rész
tartalom

Nincsenek megjegyzések: