2018. március 28.

Kupi 18.

Kupi
II. rész

18. fejezet
Új lányt hozott Károly bácsi



– Hol vehette éjnek idején? Rózsacsokor és bonbon…
– Rengeteg az éjjel-nappal is árusító üzlet – jegyezte meg Henriett.
– Mindenesetre jobban örültem neki, mintha arany karkötőt kaptam volna!
– Nono!
– Komolyan! Felültem az ágyon, annyira meghatódtam, még egy könnycseppet is kitöröltem a szemem sarkából. Azt mondta, hogy főz nekem kávét, hoz valami innivalót, és készít pótvacsit is, ha megéheztem. De ahogy állt ott előttem, mint a vőlegény az első dugás előtt, elővettem a farkát és hálásan szopogattam egy darabig. Nagyon élvezte, de nem akart merevedni, elsülni meg pláne nem. Később bevállaltam, hogy majd én kimegyek a konyhába, ő csak pihenjen, ezzel az ürüggyel eltereltem a figyelmét a szopásról, nehogy kényelmetlenül érezze magát, amiért potyára dolgozok rajta...
– Ez az a csokor? – mutatott Henriett a hófehér vázában pompázó virágokra. – Én meg már azt hittem, hogy Károly bácsitól kaptuk, mert jó kislányok voltunk.
– Tudod, mikor kapsz te attól valamit...! Legfeljebb korbácsot... – Olívia lehalkította a hangját, mint mindig, ha a szomszédban lakó Károly bácsi került szóba, hiszen sosem lehet tudni, hogy hallgatózik-e éppen.
– Kíváncsi vagyok, hogy milyen új csajt akar már megint idehozni.
– Inkább a régieket kellene megbecsülni és megtartani!
– Szerintem is... De neki mindig kell az új, akinek még megjátszhatja magát, és friss hús, akiben oktatólag megmártogatja a faszát...
– Majd meglátjuk. Te itt vagy már legalább három... négy hónapja.
– Négy.
– Matuzsálem! Öreg bútordarab! Hányan kúrtak már meg azóta?
– Fogalmam sincs. Ötszázan?
– Meg tudod nézni... – Olívia a bárpulton heverő tablethez lépett. – Többek között erre is jó ez a találmány, ha nosztalgiázni akarsz, kiadja a statisztikát... Te vagy Henriett... – Nyomogatta a képernyőt. – És az összes adatra kíváncsiak vagyunk... Igen... oké... Na? Nem fogod elhinni! Éppen, kereken ötszáz action! Ezt meg kell ünnepelni! Neked adom a fél csokromat és a fél bonbonomat.
– Te dolgoztál meg érte.
– Fél pinámat?
– Hibbant!
– Akkor is adni akarok valamit – ölelte meg Olívia a barátnőjét.
– Masszírozz meg, az jó ajándék! Ügyes kezed van.
– Mondták már mások is, de a nyelvem is ügyes.
– Elég a masszázs. – Henriett vetkőzni kezdett, hogy végigfeküdjön a kanapén.
Ekkor csengettek a bejárati ajtónál.
– Na, már éppen furcsállottam, hogy egyetlen fasz sem áll fel az egész városban – morgott Olívia.
– Gyorsan elintézzük – nevetett Henriett – és aztán behajtom az ügyes kezeden az ígéretet.
– Hogy lehet ilyen bonyolultan fogalmazni? – Olívia már az ajtó felé tartva visszanézett: – Ujjazzalak is, vagy készítsek vibrit? Addig, míg téged megbasznak, felkészülök az ünnepi masszázsra.
– És ha hozzád jönnek?
Válaszra már nem került sor.

Az új csaj szőke volt és törékeny, lányos alkatú. A szomszéd felől, Károly bácsitól jött, ruháját igazgatva.
– Ne mondj semmit – mosolygott rá Olívia. – Károly bácsi már szólt, hogy jössz! Látom, az öreg mindent el is magyarázott...
Az új lány önkéntelenül megtörölte kézfejével a szája sarkát.
– Mi most – folytatta kedvesen Olívia – éppen belekezdtünk valamibe, úgyhogy velünk tarthatsz, közben beszélgetünk... te még egyedül nem fogadhatsz kuncsaftot, még ha Károly bácsi alaposan ki is oktatott... – Közben beértek a hallba. – Ő Henriett, aranyos és segítőkész lány, én Olívia vagyok, még aranyosabb, és hozzám is fordulhatsz mindenben.
– Kriszti…
Ekkorra előkerült Xénia, a bulikirálynő, frissen és illatosan, az egyik emeleti szobából, egy álmos képű, görbe hátú komát kísért ki, s amíg elhaladtak a három lány előtt, azok elhallgattak és diszkréten másfelé néztek. Amikor a röpke búcsúzás után visszatért, Olívia megállította:
– Ő az új csajszi…
– Örülök – vonta meg a vállát az egzotikus arcú lány, és áttetsző, feszes tangába bújtatott fenekét rázva, tovább akart menni. Két lépés után megállt.
Újabb vállvonással helyre rántotta a szakadt trikó lecsúszni készülő részét, miközben mindkét melle kibukkant a réseken, majd leült az egyik bőrfotel széles karfájára. Közömbös tekintettel nézett végig a többieken, mintha a sejtkutatás eredményeiről szóló, kínai nyelvű konferencia közepébe csöppent volna, és megrázta a feje tetején szökőkútként copfba fogott haját.
– Felmegyünk az új csajszival – közölte Olívia.
– Ki marad lent? – érdeklődött Xénia, hangjában enyhe gúnnyal, mintha erre a többiek nem gondoltak volna.
– Te.
– Egy ilyen, kétórás fűrészelés után? – Elhúzta a száját. – Már azt hittem, estig bírni fogja...
– Már bocsi, de én meg egész éjjel egy 70 éves faszt szoptam! – csattant fel Olívia. – Henikét meg egész éjjel kikötözve baszta egy részeg banda...
– Mi közöm hozzá? – Henriett felé fordult. – Nekem minden hétvégére jut egy bulim, sokan is vannak, részegek is, öregek is, basznak is... Mi kell még?
– Csak maradj itt, amíg felmegyünk – kérte Olívia –, tudod, egy kis csajos bulis ismerkedés, és közben elmeséljük az új csajszinak az itteni szokásokat...
– Aztán mért nem itt nyaljátok ki egymást? – Xénia felállt, mint aki részéről befejezettnek tekinti az értelmetlen huzavonát, ám a következő pillanatban mégis visszahuppant a fotel közepébe, lábait feltette a karfákra, és bugyin keresztül szórakozottan simogatta a punciját. – Na, jól van, de siessetek!
– Hátha közben jön egy gyorstüzelő faszi, és elfeledteti a "fűrészelést"... – jegyezte meg Henriett biztatóan.
Az egzotikus lány nem foglalkozott tovább velük, utánuk se nézett a lépcsőn, és nehezére esett felállni, amikor 1-2 perc múlva vendég érkezését jelezte a csengő.


Előzmény: Kupi 17. fejezet - Virágcsokor éjfél után
Folytatás: Kupi 19. fejezet - Bemutatkozás helyett éleslövészet

Kupi I. rész ( 1 - 13. fejezet ) - tartalom

Kupi II. rész (14 - 26. fejezet) - tartalom

Nincsenek megjegyzések: