2018. március 21.

Kupi 17.

Kupi
II. rész

17. fejezet
Virágcsokor éjfél után



Álltak egymással szemben, akár az oroszlánkölyök és az őzgida, csodálkozva méregették a másikat, mintha nem lennének biztosak benne, hogy mit is parancsolnak ilyenkor az ösztönök. Azt sem tudták, melyikük az oroszlán, és kiből válik zsákmány.
Inkább a rutinos, sokat tapasztalt, karcsú őzike és a szenilis, fogatlan oroszlán leste egymást.
Az öreg rég látott már élőben ilyen szép, fiatal nőt – legfeljebb az utcán, de ruhában –, és egyetlen pillanatig sem szerette volna önmagát a lány szemével látni. Még az is megfordult a fejében, hogy csak tévedésről lehet szó, hiszen mi keresnivalója lehet egy nőnek az ő szobájában – talán a fiának akarta így megmutatni a testét, csak eltévesztette az ajtót –, ám a lány nem takargatta magát, és nem tervezett sikoltozva menekülni.
Olívia a kupiban eltöltött 4 hónap alatt látott már sokféle férfit, az itteninél kövérebbel és öregebbel is volt már dolga. Amikor megfizetik a megállapított tarifát, általában elfelejtik a hátrányaikat, és félredobva minden gátlást, ugyanazt várják el, akár a mutatós, 20 éves fiúk. Elfeledkeznek a korlátaikról is, és ők csodálkoznak legjobban, amikor nehézkesen mennek az események, a derék sem hajlik, a szív sem bírja...
Csak a szem! Az öreg falánk tekintete izzón tapogatta a lánytestet.
– Mi lett vele? – ámult el Olívia, amikor a pipaszár lábaktól eljutott az öregúr fejéig. – Mintha megpofozták volna – gondolta a vacsora és a meccsnézés óta eltorzult arcot látva.
Csak a szemek!
A hunyorgósan élesebbre állított szemekben feltámadt a férfiasság szikrája, hogy még a sokat tapasztalt lány is büszkén kapta fel a fejét.
– Feküdj le! – biztatta az öreget.
Eddig magázódtak, de a helyzet és az ezután következő intimitás megkövetelte a bizalmas tegeződést.
– Helyezkedj el kényelmesen...! De ezt levesszük előtte – mutatott a kinyúlt gatyára.
Az öreg, mint aki még alig tudja felfogni, hogy mi történik vele, gépiesen engedelmeskedett. Előkerült a lógós zacskó – egyik golyója mélyebben himbálózott, mint a társa – és a lomha, vértelen fallosz.
Olívia párnát akart tenni a hátrafésült, dús fehér hajat és burjánzó, ősz szemöldököt viselő fej alá, ám úgy ítélte meg, hogy az öreg – hiába is szeretné – akkor sem fog látni magát a saját hasától, sőt ülőhelyzetben is hasonló a helyzet, ezért meghagyta vízszintesen elterülve. Inkább úgy ült mellé, hogy könnyedén elérhető legyen a cicije.
Az öreg gyengéden érintette meg, nehogy felröppenjen, huss, elszálljon lágyan, vissza a hihetetlen álmok közé. Tenyerének reszelős bőrét sütötte a kúpos bimbó.
Olívia megvárta, míg az öreg saját kezűleg meggyőződik a valóságról, majd ő is óvatosan viszonozta a tapintást. A bőr bő volt, mint egy esőköpeny, és ráncos, mint a napon szárított csizma, egyből le lehetett gördíteni a falloszról.
A lány húzta az időt, játszadozott a farokkal, nem szerette addig bekapni, amíg fel nem vesz valami megszokott, emberi formát. Pofozgatta, billegtette, felfelé fordította, mintha állna...és olyan kíváncsisággal nézte, mint kiscica az első egerét. Ugyan túl volt már 450-500 hasonló látványon, mindig, mindegyik más, s még ha némelyik viszolyogtató is, becsülettel megnézte.
Az öregúr kezdett élénkülni, magára akarta húzni a lányt, közben kéjesen mosolygott.
– Csókolózni akar? – Olívia megborzongott, amikor észrevette a fogatlan szájat. – Vacsora közben még voltak fogai! – gondolta iszonyodva, egész testén libabőrözve.
Bevetette a csókolózás elleni tiltakozás és magyarázkodás helyett alkalmazott, bevált módszert: könnyed fordulat után a puncijával tapadt az öreg szájra.– Úgyis rég nyalhattál már pinát! – Rövid tétovázás után bekapta a keményedés kezdeti jeleit mutató falloszt. Csak megnyálazta, majd ismét az ujjaival babrált rajta.
Közben figyelt, és nem lehetett oka panaszra: az öreg rendesen rácuppant, és habzsolva csókolózott a felkínált puncival. A fallosz is kapaszkodott, elkezdett emlékezni rá, hogy mi ilyenkor a teendője.
Több mint fél órán át tartott a csámcsogás és szürcsölés, amikor a lány alkalmasnak találta a helyzetet, hogy az öregúr fölé kucorodva, magába vezesse a hegyes, bíborszínben játszó farkat.
Újabb fél óra múlva izomlázat tapasztalt a lábszárában, és örömmel észlelte, hogy az öreg – bár ennek egy cseppnyi jelét sem mutatta – elélvezett, majd sürgősen lekonyult.
Olívia a mennyezetet nézte, és nem bánta továbbra sem, hogy nem kell beszélgetni.
Az öreg még szuszogott egy darabig, mintha ő lett volna fölül, majd lélegzete egyenletessé vált.
A lány nem bírt elaludni.
Ilyenkor egy kicsit undorodni szokott magától.
Egy idő múlva mocorgásra lett figyelmes, és amikor az öreg nesztelenül lecsúszott az ágyról, kíváncsian nézett utána. – Hova oson? – Jobban örült ennek a változatnak, mint amikor a pasik megpróbálják megismételni az akciót, még akkor is, ha eleve kudarcra van ítélve, csak szopni és szopni kell őket a végtelenségig...
Sok idő telt el, megint nyílt az ajtó, és Olívia meglepetten látta a felöltözött öregurat, kezében egy csokor virággal és egy doboz bonbonnal.
 
Előzmény: Kupi 16. fejezet - Szabaddugások
Folytatás: Kupi 18. fejezet - Új lányt hozott Károly bácsi

Kupi I. rész ( 1 - 13. fejezet ) - tartalom
Kupi II. rész (14 - 26. fejezet) - tartalom

Nincsenek megjegyzések: