2018. február 11.

Pernahajder 46.

Előzmény: Pernahajder 45. - Bedobni a közösbe

Pernahajder
IV. rész

46. fejezet
Talált lány




Fordítva ült a padon, fejét a háttámlára hajtva, s vállig érő, barna haja előrelógva takarta el az arcát.
Pernahajder lelassította a lépteit, bámulta a lányt. Karcsú teste sok más lányéra emlékeztette, és maga sem tudta, hogy miért figyelt fel rá. Megállt a pad mellett, majd leült.
A lány nem emelte fel a fejét, ahogy a járókelők egyikére sem hederített.
Böfögött.
A fiú most érezte csak meg a környéken lebegő, tömény szeszszagot. – "Ez mind a kiscsajból jön?" – És egy tócsa a pad alatt!
Sajnálatot érzett.
– Szia... Tudok segíteni valamit? – Mivel válasz nélkül maradt, karjával átölelte a törékeny vállakat. – Hazakísérjelek?
– Te zsaru vagy? – hallatszott a hajfátyol alól.
– Nem, csak egy barát.
– Ismerlek?
– Nem.
– Akkor húzz a picsába!
– Hol sikerült így kiütni magad?
– Mer'... most hol vagyok?
– Parkban, padon.
– Az jó. De mért nincs levegő?
– Akarod, hogy hazakísérjelek?
– Tudod, hogy hol lakom?
– Nem...
– Az jó, mert oda nem akarok menni.
– Mióta vagy itt?
– Reggel, délben, este... nem mindegy? Kissé bebasztam... Baj?
– Nekem nem. Buli volt?
– Csak egy szülinapi, az is lehet, hogy az enyém.
– Gratulálok!
– Köszi. Adsz puszit a seggemre? – A fiú tanácstalanságában néma maradt, ezért egy idő múlva magyarázatot kapott: – Mindenki a seggemre akart puszit adni, de azóta más a helyzet... Lehet, hogy bepisiltem, mert nem találtam vécét.
– Nincs is a közelben.
– Akkor semmi baj! Majd megszáradok...
– Adjak tiszta bugyit? – nyúlt a zsebe felé Pernahajder, ám mégsem akarta előhúzni, amikor ennyi ember jön-megy. - Itt úgysem tudnál átöltözni.
A lány ekkor emelte fel először a fejét.
– Komolyan mondod, hogy te pótbugyit hordasz magaddal?
– Sosem lehet tudni, hogy mikor lehet rá szükség.
– Hát most szükség lenne éppen. Tartalék nadrágod is van az én méretemben? – Finom arcán enyhén duzzadt ajka gúnyos mosolyra húzódott.
– Kerítek neked nadrágot is. – A fiú a zsebében lapuló pénzre gondolt, ami saccra kifutna egy-két ruhadarabot, bár nem számolgatta, csak elemelte.
A lánynak úgy is jólesett a gondoskodás és a segíteni akarás, ha nem hitt benne.
– Bonyolult volna itt átöltözni, és nincs is mibe.
– Nálam átöltözhetsz! – vágta rá Pernahajder, és maga is elcsodálkozott, milyen jól hangzik a "nálam", még akkor is, ha egy sporttáskányi az összes vagyona.
– Hívsz taxit?
– Nincs messze.
A lány óvatosan felállt, megtántorodott, megkapaszkodott a pad támlájában, majd lassan végignézett magán: Nadrágján egy óriási nedvességfolt éktelenkedett.
– Kell taxi, így nem mehetek!
Pernahajdernek még sosem jutott eszébe, hogy taxival is utazhatna, amikor minden olyan közel van.
– Ezen az utcán az első sarokig - mutatta –, aztán jobbra néhány ház...
A lány gyorsan visszaült, mert forogni kezdett körülötte a park, pedig csak megint lefelé akart nézni.
– De hogy jutok el addig?
– Támaszkodj rám!
Kikerülve kíváncsi pillantásokat, sokszor meg-megállva haladtak, lábaik folyton összekeveredtek, de fél óra alatt megtették a 2-3 perces utat.
– Nem ér! Lépcsőről nem volt szó! -- torpant meg a lány.
– A nehezén már túlértünk... – biztatta Pernahajder, és erős késztetést érzett, hogy ölbe kapva viszi fel a lakásba. Csak a csöpögős nadrág tartotta vissza.
Végre felértek, és a lánynak valami titokzatos érzéke megsúghatta, hogy merre van a fürdőszoba, mert berohant, és hallatszott, amint öklendezve hajol a vécékagyló fölé.
Amint csend lett, a fiú beszólt a csukott ajtón:
– Add ki a nadrágod, megnézem, hogy mekkora! – Gondolt egyet, és benyitott. -- Hú, te aztán...!
A vécé mellett gubbasztó csaj körül vizelettócsa, a kagylóban kocsmaszagú, rózsaszín lé... Minden egyszerre folyt ki belőle,
Pernahajder gyomra is kavargott.
– Még az kellene, hogy a mensim is megjöjjön – viccelődött torz mosollyal a lány. – De megvolt a múlthéten.
– Dobd be a ruhád a mosógépbe...! – A fiú legyintett, és minél kevesebb levegővétel mellett, vetkőztetni kezdte. – Engedek vizet és beáztatlak.
Mielőtt elterült volna a padlón, besegítette a kádba, majd megeresztve a vizet, leöblítette a kézfejét és ellenőrizte a megfelelő hőfokot. Érezte közben, hogy nyikló-nyakló lány keze élénken matat a nadrágján, és meglepetten hallotta a dereka alól:
– Te is jössz?
– Nem... Ha belehánysz a vízbe, engedd le! Kapsz újat. – Undorral küszködve mérte fel a helyiséget, hogy mekkora takarítást fog igényelni. – Basz"meg, mekkora rumlit csináltál!
Nem ismerte a mosógép kezelési módját, de elszántan gyömöszölte bele a ruhákat, miközben éktelen légszomj gyötörte, és szinte csípte a szemét a tömény gőzöket eregető, sűrű valami. – "Fontos a sorrend!" - nyugtatta magát, lehúzta a vécét, aztán kidugta a fejét egy szippantásra az előszobába. – "Most következik a mosás." – A gép első próbálkozásra beindult.
A kád felé fordult, a csapot átkapcsolta tusoló módra, és bőségesen folyatta a vizet a lányra, mielőtt pusztakézzel hozzáérne. Benyúlt a kábán elterülő csaj lába közé, kihúzta a dugót, hogy kicserélődjön a gyanús színű víz. Aztán kiment a fürdőszobából friss levegőért, és megszabadulni a ruháitól – a lakásban előszeretettel tartózkodott meztelenül –, a lányra dünnyögve:
– De kár, hogy megtaláltam.

Folytatás: Pernahajder 47. - Fürdetés

Pernahajder IV. rész
tartalom

Nincsenek megjegyzések: