2018. január 24.

Kupi 10.

Előző fejezetek:
3. Olívia 

 
Kupi
10. fejezet
Két csoport



Felkapcsolták a rideg, rejtett világítást is.
– Az erősebb fény frissít, gyorsaságra ösztökéli a pasikat – magyarázta Anasztázia, és saját állításának ellentmondásaként óriásikat ásított.
Bianca elterült a kanapén, lábát a sarokba húzódó telt, szőke lány ölébe helyezte:
– Majd keltsetek fel, ha végeztek a fiúkák! Hányan is lesznek?
– Nyolcat mondtak…
– Majd figyelmeztessétek őket, hogy ne hangoskodjanak, intézzék el a dolgukat lábujjhegyen! – Nyújtózkodott és lecsukta a szemét. – Szerintetek is le kellene húznom a bugyimat, nehogy azzal is megzavarjanak?
– Nincs is rajtad… – jegyezte meg a nagymellű szőke.
– Té-hény-leg? – ásított Bianca. – Milyen szerencse! Megszagolnál, hogy a punimat megmostam-e egyáltalán?
Henriett a bárpultnak támaszkodott, szokatlanul sápadtnak látta magát a tükörben.
Olívia próbaszámításokat végzett:
– Egyben el fogom kérni a lóvét, ők meg majd lerendezik egymással. 
Ez jó! Nehogy még azzal is húzzák az időt!
– Úgy csináltok, mintha valami iszonyú késői időpont lenne… – morgott Anasztázia.
– Mert iszonyatosan késő van, ha azt vesszük, mennyit dolgoztam ma már… azaz tegnap – válaszolt Bianca lehunyt szemmel.
– Azt hiszem, Xénia tudna mesélni…
– Na, én azt nem bírnám! Egyszerűen képtelen lennék partiból partiba ugrani. Eltéveszteném a számolást.
– Nem is számolja – szólt közbe Henriett a pult mellől –, csak az időt nézi.
– A’ már tök mindegy! Számít az valamit, hogy 1 óra alatt dugnak meg tízen vagy 2 óra alatt? Ha úgy vesszük, az 1 órás veszettebb, mert 6 perc jut egy menetre, ahhoz meg nyomni kell ám rendesen!
– Kettesével… – nézett fel a számolásból Olívia.
Nem tudta folytatni, mert Anasztázia felcsattant:
– Na és? Kettesével! Mi van akkor? Matekozd ki, hogy kétszer 6 perc, mert mindegyik akar legalább kettőt dugni, és 1 óra leforgása alatt 20 dugással kell számolni…
Még folytatta volna a kalkulációt, de a csengő félbeszakította.
Olívia egy búcsúpillantást vetett a számolására, Bianca felült a kanapén, és gondosan eligazgatta a ruháját, ne látsszon, hogy elfelejtett bugyit húzni…
Megérkeztek a vendégek.
– Mondhattátok volna, hogy kupiba megyünk!
– Rágyúrtál volna útközben?
– Nem, de akkor visszaveszem a nyakkendőmet…
– Nyakkendő nélkül nem megy?...
Még a cipőlevétellel bajlódtak, de a vidámság megelőzte őket. Végül megjelentek teljes életnagyságban, mind a nyolcan, és csendben, ám leplezetlen mohósággal méregették a lányokat.
– Nekem kell kettő, nektek marad öt… – bökte oldalba a mellette állót a nagyhangú, akiről már előzetesen kiderült, hogy a kocsiban levette a nyakkendőjét, és már sajnálja ezt a meggondolatlanságot.
– Hogy fogunk osztozkodni? – aggályoskodott egy másik pasas, aki leült a legközelebbi fotel karfájára.
Ekkor Anasztázia, mint akit lökött ki, felpattant, mert nem akarta, hogy valamennyien kényelembe helyezzék magukat, és haszontalanul teljen el az idő:
– Úgy gondoltuk, hogy kisebb csoportokat alakítunk, így mindenkinek jut minden jóból.
A férfiak összenéztek és helyeslően morogtak.
Olívia az ujjain mutatta a beosztást, közben a legszebb mosolyával kápráztatta el a vendégeket:
– Például: Első csoportban 2 lány és 3 fiú, a második csoportban ugyanígy, a harmadikban pedig 1 lány és 2 fiú…
– Én nem akarok a hármasban lenni… – jelentette ki a szőke, sportos férfi, aki eddigre Bianca mellé sorolt, és oldalról nézegette a feketehajú lányt.
– Akkor sem, ha ott én leszek a lány? – dőlt hozzá évődve Bianca.
– Én úgyis oda megyek, ahol te leszel, de nem igazság, hogy másik csoportokba 2-2 csaj jut.
– Csinálhatjuk úgy is, hogy kétfelé oszlunk, külön a lányok, külön a fiúk – mondta Anasztázia, és a pult mellett álló Olívia és Henriett mellé húzódott.– Hihi! Hehe! – nevetett a nyolc kolléga.
– Másik megoldás: Két nagy csoport, az egyesben 3 lány és 5 fiú, a kettesben 2 lány és 3 fiú – folytatta Olívia.
– Máris jobban hangzik.
– Miért nem lehet hagyományosan? Egy lány, egy fiú…? – kérdezte az a férfi, aki eddig főleg a helyiség világítását tanulmányozta, s csak lopva nézegette a lányokat.
A többiek nyerítve lehurrogták:
– Számolj utána, és majd szólj, ha megvan az eredmény!
– Én úgy vagyok vele, mint a nyakkendős kolléga – szólalt meg Bianca. – Te mondtad, hogy kötöttél volna nyakkendőt? – fordult a nagyhangú felé. – Én viszont, ha előre tudom, hogy ennyit tanakodtok, vettem volna fel bugyit.
– Részemről a legutóbbi verzió a legszimpatikusabb – mondta a fotel karfájáról, aki legelőször felvetette az osztozkodás módját. – Két variációt azonban még nem vettünk figyelembe. Az egyik, ami legkézenfekvőbb: egyetlen nagy csoportot alkotunk, és szabad a párcsere, meg minden. A másik is egyszerű a maga nemében, mégpedig a csajok egyenként fogadnak bennünket.
Olívia és Anasztázia összenéztek: éppen ezt akarták elkerülni, nehogy sokáig elhúzódjon a látogatás.
– Próbáljuk ki, hogy tudnánk-e kétfelé csoportosulni! – javasolta BIanca. Két lépést tett a lépcső felé. – Ki akar velem jönni?
Valamennyiük számára meglepő módon, pillanatokon belül kialakult a két nagy csapat, a 3+5 és a 2+3 felállás.
– Ennyi – jelentette ki Bianca.
– Egy apróság maradt még hátra – mondta Olívia –, a piszkos anyagiak rendezése. – A hozzá legközelebb álló kollégának mutatott egy cédulát. – Menni fog?
– Méltányos… – jelentette ki a férfi. – Szoktunk mi így fizetni, ugye, srácok? Addig pakoljuk a pénzt az asztalra, amíg ki nem jön az összeg… – Elővette a pénztárcáját, és kitett egy bankjegyet a pultra.
A többiek sorban követték a példát, és mire a nyolcadikra került volna a sor, Olívia megszólalt:
– Megvan, az már felesleges!
– Akkor ez a ráadás! – nevetett a nyolcadik.
– Fiúk! Mehetünk már szobára, vagy mégis húzzam fel a bugyimat? – reklamált Bianca, és elindult felfelé a lépcsőn.
Henriett a kisebb létszámú társaságba került, ahová Anasztázia is, és még 3 férfi.
– Mehetünk hozzád? – kérdezte a csoki-barna lány. – Az én szobám volt tegnapig, és még mindig megszokottabb, mint az új – magyarázta az ajkukat nyalogató, vigyorgó kollégáknak, akik kamaszosan lökdösődve lépkedtek a lányok nyomában.
Henriett bólintott, és igyekezett nyugodtnak tűnni, valamennyire leplezni izgatottságát. – „Egy zabszem nem fog bemenni!  – gondolta, és mérges volt magára. – Minek kell parázni? Tényleg, mint egy szűzlány, aki nem tudja még, mi fog történni. De tudom és tudom! Háromszor is tudni fogom, mert lehet, hogy mind a három meg fog dugni.”
Kinyitotta a szobája ajtaját, félreállt, előre akarta engedni a vendégeket. Anasztázia lépett be elsőként, és már párducszerű, ruganyos léptekkel sétálgatott le s fel, mire a férfiak elmagyarázták a szőke lánynak, hogy ők bizony nem mennek be egy hölgy előtt.
Becsukódott az ajtó mögöttük, és minden szempár Anasztáziára meredt, aki megállt az ablak előtt, és lassú csípőmozgás kíséretében vetkőzni kezdett, mintha hangtalan, erotikus zenét dúdolna magában. Női szemmel is el kellett ismerni, hogy elől-hátul hibátlan gömbölyűséget mutatott, és a bőre annyira egyenletesen barna, mint aki tejcsokiban fürdött. A férfiak csak ámultak-bámultak, és beleélték magukat, hogy pillanatokon belül ezt a lányt fogják simogatni, nyomkodni, marcangolni. Egyikük benyúlt a saját nadrágjába, és előkészítő munkálatokba kezdett, de a másik kettő sem tétlenkedett. Henriett egyszerre két kezet érzett a sárga ruha alatt, a fenekén, majd amikor a fürkész kezek összetalálkoztak, az egyik. átvándorolt a melleire, és egyetlen mozdulattal kibuggyantotta a ruhából.
Anasztázia végtelen lassúsággal, többszöri megtorpanással húzta le az utolsó ruhadarabot, hátat fordítva a közönségnek, majd a bokáig leért bugyit egy váratlan mozdulattal a sarokba hajította.
Henriett bugyija combközépnél járt, és félig-meddig a miniruha takarásában fürge ujjak kutakodtak… Hirtelen egyedül maradt. Nem értette, hogyan beszélhette meg a három pasi egymással, de teljes egyetértésben az ágyra telepedtek, közrekapták a csokibőrűt, és várakozóan-sóváran lesték a szoba közepén hagyott szőkét.
– „Tőlem is sztriptízt várnak – gondolta.”  Igyekezett nem nézni a férfiak szemébe, de látta, hogy Anasztáziát fogdosva, mindenki őt bámulja… Felemelte a sárga ruhát, felhúzta a csípőjén, derekán, alul kibukkantak a mellei, s áthúzta a fején.
– Sürgős a kicsinek! – röhögött az egyik pasi. – Mindjárt megkapod a magadét, csak mutass még valamit! – Elkapta Anasztázia kezét, és a nadrágja elejére helyezte.
– Ti nem akartok levetkőzni? – kérdezte a lány, miközben készségesen megmarkolta a felkínált falloszt, és a másik kezével is keresett egyet.
Henriett kilépett a bugyijából is, és közelebb ment az ágyon ülőköz.
– Micsoda kis hamvas kincset rejtegettél előlünk! – Kiáltott fel a röhögős. – Baszott meg már téged valaki? – Mutatóujját végighúzta a résen. – Szép, zárt punci… Gyerekek, én ezt fel akarom törni! – Felállt, kapkodva vetkőzött. – Gyere, kicsikém, megvizsgál a bácsi! – Henriettet határozottan az ágyra lökte, széthúzta a lábát, közétérdelt, félkemény falloszát masszírozgatta ugyanott, ahol az előbb az ujjával tapogatott. – Én akarom először felfedezni a barlangot! – szólt a többieknek.
Amazok nem figyeltek rá, próbáltak úgy megszabadulni a ruháiktól, hogy közben ne zavarják Anasztáziát a farok-húzogatásban, egyetlen pillanatig se kelljen megszakítani. Akkor néztek csak a szőke lánynál bebocsátást kérő kollégájukra, amikor az éppen Henriett fölé mászott, és a feje felett húzogatta a falloszát, és zacskója a sápadt arc körül verdesett.
A barna lány még barnábbnak tűnt a téli színeiket viselő férfiak között, akik kétfelől szorongatták. Incselkedve hol erre, hol arra dőlt, melleivel érintve a farkakat, majd kiszabadította magát a 4 csáp közül, és letérdelve az egyik fallosz elé, ízlelgetni kezdte. A másik pasas gyorsan közelebb ült, és addig is visszaszerezte legalább a lány kezét, amíg az elhelyezkedett kettőjük között, és felváltva szopta őket.
Henriett szeme előtt szőrös herezacskó ugrabugrált, melyet gazdája úgy igazgatott, hogy a lány nyelve elérhesse, ha akarja. Nem akarta.
Anasztázia elveszítette az egyik falloszt, s amikor megérezte az már a fenekéhez nyomódik, kiugrott a hármasból, és a keskeny polcról óvszereket vett le. Minden férfinak adott egyet-egyet.
Henriett hálásan rámosolygott, mert így az ő partnere végre leszállt a feje fölül, és a gumi felgörgetése közben visszatérdelt a lába közé. Hamar lefagyott arcáról a mosoly, mert sötétkék gumival felszerelt fallosz teljes terjedelme a puncijába nyomult.
Ugyanígy tett a hármasból az Anasztázia mögött térdelő is. A barnabőrű lány felszisszent. A férfi térdelésből roggyantott helyzetbe kapaszkodott, így teljes súlyával és erejével tudta tövig nyomni a farkát, és mintha ki sem akarná többé húzni, furcsa testtartásában, mozdulatlanul magasodott a lány fölé, és idétlenül vigyorgott. A hármas másik férfitagja a mennyezetet nézte, még nem húzta fel a kiosztott gumit, és úgy tűnt, hogy nem is lesz rá szükség… Telelőtte Anasztázia száját, majd nedvességtől csillogó farkát a lány arcához törölgette.
Henriett barlangjában mintha kőbányát nyitottak volna, és egyetlen bányász igyekezne egy teljes brigádot helyettesíteni. Keményen iparkodott a férfi, a lány egyik lábát a vállára tette, a másikra oldalt támaszkodott. A szőke lány becsukta a szemét, csak arra eszmélt fel, amikor az Anasztáziánál orálisan végzett pasas  most az ő száját kezdte farkával birizgálni.

Folytatás:

11. Hajnal közeleg

Kupi I. rész - tartalom (1 - 13. fejezet)

Nincsenek megjegyzések: