2017. december 3.

Pernahajder 39.

Előzmény:  Pernahajder 38. fejezet - Ilyen még nem volt!
 
Pernahajder
III. rész

39. fejezet
A főnök új beosztottja




– Megfogtad a lógóját?
A lány lehajtotta a fejét, és alulról nézett Pernahajderre, mintha szégyenkezne.
– Megfogtad a lógós zacskóját?
Erre már elmosolyodott, és cinkosként tekintett a fiúra.
– Te is? – kérdezett vissza.
– Ha hülye lennék, nekem van sajátom… csak az áll rendesen!

Öt perce a lapos irodaépület mellett találkoztak. Pernahajder valami kartonokért járt ott –a régi dolgozók mindenért őt, az 1 éves múltjával is újoncnak számítót szalajtották –, a lány meg a bejáratnál toporgott. A fiú amúgy sem akart visszafelé igyekezni, megszólította:
– Segíthetek? Hány raklapra lenne szükséged?
– Raklap?... Ja, egyre sem. Sanyi bácsihoz jöttem.
– Rokona vagy?
– Nem, Sanyi bácsi anyukám ismerőse.
„Akkor nyugodtan lehetsz a rokona, akár a lánya is…” – gondolta Pernahajder. – Jó az ilyen ismeretség. Faanyag kellene?
– Itt fogok dolgozni – jelentette ki büszkén a lány, megigazítva derékig, vagy azon túl érő haját.
– Itt? – A fiú tudatában a munka a raklapok körül zajlott, azokat bontották vagy építették, s csak kis késéssel jutott eszébe a lapos épületben megbúvó néhány iroda, mint munkahely, ahol esetleg még dolgozni lehet, persze kizárólag nőknek.
– Sanyi bácsi az igazgató, nem? Megígérte, hogy utánanéz, lenne-e számomra valami, ha felkeresem az irodájában.
– Ha megígérte, akkor biztos lesz számodra valami… – mélázott el Pernahajder. A megcsillanó szemüveg furcsa ötletet támasztott fel benne: A Sanyi bácsi-féle szexlapokban sok-sok, ondóval összekent szemüveglencse fordul elő…
– Szerinted most itt találom?
– Nem hinném, mert délben láttam elmenni, az előbb meg jártam bent, és nem volt ott. Majd máskor keres számodra valamit, vagy velem kell beérned.
– Te is valami főnökféle vagy?
– Attól függ, hogy merről nézzük. Ha a fizetésjegyzéket alulról kezdjük, akkor az én nevem a legelső.
A lány felkacagott.
– Itt mindenki ilyen fiatal?
– Sanyi bácsira gondolsz?
– Hát ö… ő is nagyon fiatalos! Vidám, vicces, érdekli a szex…
– A szex még Jani bácsit is érdekli, aki rangidős a műhelyben, de hiába érdekli, ha egyszer nem áll fel neki.
– Mégiscsak jó a kapcsolat köztetek, ha ilyeneket is megbeszéltek, jó csapat.
– Majd segítek beilleszkedni… Megfogtad a lógóját?
A lány lehajtotta a fejét, és alulról nézett Pernahajderre, mintha szégyenkezne.
– Megfogtad a lógós zacskóját?
Erre már elmosolyodott, és cinkosként tekintett a fiúra.
– Te is? – kérdezett vissza.
– Ha hülye lennék, nekem van sajátom… csak az áll rendesen!
– Erről nem akarok beszélni.
Vészesen közeledett a munkaidő vége. Ez adta Pernahajdernek az ötletet, hogy vissza kellene tartani a csajt.
– Mesélek neked egy-két dolgot, ha megvársz.
– Mit csinálsz?
– Gyorsan letusolok.
A fiú az egy év alatt lassan megtanulta, hogy munka végeztével mindig zuhanyozással kell zárni a műszakot. Csak nem szerette az idősebb kollégák folytonos megjegyzéseit, amik egytől-egyig a meleg víztől azonnal ágaskodásba kezdő farkának szóltak, ezért gyakran 1-2 perccel előbb ment fürödni, vagy megvárta, amíg 30 perc alatt mindenki eltakarodik, vagy mégis kihagyta a zuhanyozást.
– Addig én mit csináljak? – kérdezte a lány.
– Megvársz itt… két perc… Vagy bejöhetsz, nincs bent senki.
– Közös, női-férfi tusoló?
– Az hát – villant fel a fiú szeme. Csak azt felejtette el elárulni, hogy az irodista csajoknak nincs szükségük műszak után az izzadság lecsapására, ezért sosem jártnak ebbe az épületbe.
– Akkor benézek…– Óvatosan, mintha tojásokon lépkedne, haladt befelé a lány. – Hm… Ijesztő ez a sok zuhanyrózsa egymás mellett….Melyik a női…?
– Ezek itt, középen, hogy minden irányból lehessen látni őket. – Pernahajder gyorsan levetkőzött.
– Nagyon vicces vagy! Inkább megvárlak kint.
Néhány perc múlva, amikor az üzem összes fizikai dolgozója befelé igyekezett, a lány megörült a fiúnak:
– Tényleg gyors voltál… Tudod, hányan csalogattak befelé?
– Gondolom, mindenki. De ne is törődj velük, a többség ártalmatlan!
– Azt mondták, hogy megmosnák a hátamat, vagy felvehetném a szappant, ha leesik…
– Nekem meg mindig azt mondják, hogy nem merik felvenni a szappant… – nevetett Pernahajder.
– Nem értem.
– Tudod, amikor mosom a farkam, feláll…
– És?
– Ha valaki lehajolna…
– Ez undorító! Remélem, nem vagy buzi!
– Nyugodj meg, nem! Csak a puncit szeretem, de azt nagyon! – Úgy érezte, hogy még további magyarázatra van szükség. – Még csajoknak se szoktam a segglyukába dugni!
– Az más… Hová megyünk?
– A város szélén lakom…
– Akkor én sokkal közelebb. Bejössz beszélgetni?
„Kicsi a világ! – állapította meg a fiú, amikor megpillantotta a házat. – Itt jártam már!” – Manyi néni küldte el egyszer egy itt lakó barátnőjéhez, aki három menetet lovagolt zsinórban, de meg is látszott a sportolás az alakján.
Pernahajder a tágas lányszoba egyik sarkát elfoglaló heverőre huppant. A lány szorosan eléje állt, és mosolyogva tűrte a fenekén a fiú simogatását.

Sanyi bácsi – az igazgató – a késésekre és a munkaidő lejárta előtti hazamenetelekre tekintette rúgta ki. Pernahajder meg volt róla győződve, hogy nem ez lehetett a fő gond, hiszen korábban egyszer sem figyelmeztették. A hirtelen jött felmondás okát valahol a nőismerősök közötti átfedéseknél kellett keresni, ám eddig abból sem adódott probléma, ha valamelyik ágyban netán Sanyi bácsival egymást váltották…
1 év és 1 hét munkaviszonnyal a háta mögött ugyan mihez kezdjen?
Ráadásként Manyi néni bejelentette, hogy másnak odaígérte a szobát – „egy kedves, távoli rokonnak” –, s így a fiúnak mielőbb el kell hagynia a kényelmes albérletet.

Vége a Pernahajder III. részének

Pernahajder I. rész tartalom
Pernahajder II. rész tartalom
Pernahajder III. rész tartalom
 Jön:
Pernahajder IV. rész

Nincsenek megjegyzések: