2017. december 29.

Hozzám csak délután...

Szőkeségek
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Hozzám csak délután lehet jönni




A bonyodalmat egy túlbuzgó ügyintéző okozta. Ezzel is igazolva az örökérvényű törvényt: a szorgalom, ha naivsággal párosul, sosem vezet jóra.
A cégnél a kemény mag elhatározta, hogy emlékezetessé teszik főnökük 45. születésnapját, mert csak egyszer adódik ilyen lehetőség az ember életében, különben is szép kerek szám, a férfikor csúcsa... És még számtalan indokot találtak a méltó megünneplésre.
Támadtak az ötletek is – mind-mind a főnök kedvéért és önmaguk szórakoztatására – melyek közül a legenyhébb szerint 2 meztelen nő bújna el a belső iroda beépített szekrényében, akik éppen akkor lépnének elő, amikor a főnök bizalmas telefonbeszélgetésbe kezd az államtitkárral. Mindketten hatalmas melleket viselnének, és egy üveg jéghideg pezsgőt szorongatnának. Ezt a verziót később leszavazták, mert telefonon keresztül – mindenki tapasztalhatta már – "áthallatszik" minden, s nem csak a mosoly, vagy az asztalra feltett lábak, de az egyebek is. Elvetettek még további 25 tervet, és mire elérkezett a munkaidő vége, csak egyetlen egy maradt, amit jobb híján mindannyian jóváhagytak: A főnök reggeli kávéját egy megfelelően bögyös, meztelen nő fogja felszolgálni, aki mögött diszkréten bezárják majd az iroda ajtaját, hogy a következő 1 órában a főnök zavartalanul bizonyíthassa férfiasságát.
Az egyik kollégának teljesen véletlenül vannak is ilyen ismerősei, közülük egyet megpróbált felhívni, de foglalt volt. Erre felírta egy cédulára a számot, és a cetlit a végszóra betoppanó, legbuzgóbb ügyintéző kezébe nyomta:
– Ez egy csaj – kezdte kioktató stílusban, markával is jelezve a fő ismérveket. – Beszélj vele udvariasan! Rendeld meg a főnöknek reggelre, 1 órás időtartamra, és mondd meg, hogy én fogom fizetni, csak ügyes legyen! – Ezzel a maga részéről letudta a napi munkát, sietett egy kevésbé kiadósmellű nőhöz, mielőtt hazafelé venné az irányt.
Az ügyintéző mindent értett. Még sikerült a munkaügyesek közül elcsípni valakit és megkérdezni a főnök lakcímét, aztán a csaj első csengetésre felvette a telefont, és ő is mindent értett.

Másnap reggel Patrik még az utolsó erotikus álomképeket dörzsölgette a szeme sarkából, amikor erőszakosan csengettek a bejárati ajtón.
– Itthon felejtettél valamit? – kérdezte már messziről, hiszen az apja alig 1 perce indult el a munkahelyére.
Mintha a hajnali, fülledten erotikus álomból tért volna vissza egy kósza, pornójelenet, az ajtóban egy mutatós, nagymellű nő állt, szőke sörényét megrázva, hanyagul támaszkodott. Vállára vetett táskájából előkapart egy cigarettatárcát, és csodálkozó szemekkel mérte végig a fiút:
– Mirtill vagyok. Szabad nálad rágyújtani?
– Per-sze. – Patrik úgy beszélt, akár egy engedelmes robot. – Majd kinyitom az ablakot, nehogy azt higgyék, hogy én voltam, bár – erőt merítve a lányt körüllebegő illatból – én is rágyújtanék... – Nem tette hozzá: "...ijedtemben."
– Értem. Csajozni lehet, cigizni nem. Na, beengedsz? – Két ujjal megcsippentette a fiú arcát, ahogy egészen idős nénikék szokták a csintalan gyerekeknek.
Félretolta Patrikot az útból.
– Merre van a fürdőszoba?
A fiú mutatóujja alig találta meg a helyes irányt. Aztán, a tótágast állt világban is kételkedve, hallgatta a csobogást, és azon gondolkozott, hogy tusoláshoz miért kellett a cigi. Egyáltalán: Mi ez az egész? – "Mondani kellett volna neki, hogy melyik törölközőt használhatja!"
– Voltál már nővel? – hallatszott Mirtill kérdése, áttörve zuhogó vízen és csukott ajtón.
– Per-sze.
– Nem baj, most leszel.
A villám-tusolás befejeztével néhány kövér csepp zajongott még, ám ezek sem tudták túlkiabálni Patrik dübörgő szívét.
– Gyorsan rágyújtok... – jelent meg a lány az ajtóban. Kezében az elengedhetetlen tárca, ezen kívül egyetlen bugyi viselését ítélte célszerűnek. Mellei nagyok és szabályos gömbök, előrenéző, barnás- rózsaszín bimbókkal. – Nem műanyagok ám! – kapta el a fiú tekintetét. – Megfogod? Közben vezess oda, ahol csináljuk!
Patrik szorosan Mirtill mögött csoszogva, a kemény ciciket egy pillanatra sem engedve, a szobájába irányította. Fallosza a nadrágot előrenyomva préselődött a lány bugyis fenekéhez. Szokott ilyenekről álmodni, de azokon nem esett ilyen jó a fogás, sőt egyáltalán nem voltak foghatók..
Mirtill kitárta az ablakot.
– Addig vetkőzz le nyugodtan – szólt hátra –, amennyiben nem ragaszkodsz ahhoz, hogy én vegyem elő a farkincádat! – Nem látta a remegő kezek ügyetlenkedését, csak fújta kifelé a füstöt. – Kitaláltad már, hogy milyen pózt választasz?
– Mindegy.
– Igazad van, sorban ki kell próbálni legalább tizenhatot, és amelyik legjobb volt, abban élvezni el. Bírsz két menetet egy órában?
Mirtill még mindig nem fordult meg, így a fiú zavartalanul bámulta az apró bugyit szétvetni készülő fenekét.
Patrik azon töprengett, hogy vajon odamehetne-e, lazán, billegő járással, és lehúzhatná-e a tangát, és bekukucskálhatna-e a punciba, bemelegítésül. Csak előre kellene dönteni, legalábbis így gondolkozott, ha tapasztalatot eddig nem is sikerült szereznie.
– Persze – válaszolta közben. – Többet is – tette hozzá büszkén. –„Meddig szívja már azt a cigit?”
Kezét erővel kellett visszafogni, nehogy megszokásból rángatni kezdje az előreszegezett dárdát. Észrevette, hogy testes előnedv-cseppek türemkedtek ki a keskeny résen, összeölelkezve és fénylőn.
– Szeretsz szopni? – érdeklődött bátortalanul, és tétován közelebb lépve, a szokatlanul óriási adagot hirtelen mozdulattal az egyik hívogató félgömbbe törölte.
– Ne menjen a bugyimra! – A lány egy újabb cigit gyújtott, aztán egyik kezével lentebb tolta az óvni kívánt ruhadarabot.
Patrik ettől a mozdulattól és a markában feszülő fallosztól erőre kapott, és gyorsan továbbította a tangát a jelzett úton.
Mirtill elégedetten mordult fel, és amikor érezte a félgömböket bökdöső, acélos farkat, kissé előredőlt.
– Behoznád a telómat? – kérte. – Nem akarja abbahagyni, pedig ezt a számot nagyon kevesen ismerik.
A fiúnak eddig fel sem tűnt a távoli zümmögés, de rögtön ugrott teljesíteni a kívánságot. Elvégre utána úgyis az ő kérései következnek.
A lány ingerülten szólt a készülékbe:
– Ki vagy?... És honnét tudod a számomat? …Ja… És azt nem mondta, hogy hozzám csak délután lehet jönni?... Nem, most nem jó! Délután… Esetleg el tudok menni hozzád, ha nagyon sürgős, egy óra múlva… Mert addig dolgom van… Akkor maradjunk a délutánban, de csörögj előtte!
Patrik közben kihasználta az alkalmat, és már nem bökdöste a lány feszes félgömbjeit, hanem leguggolva széthúzta azokat, és belesett a bíborszínű barlangba. Érintésére tágult a kisujjnyi rés szinte beszippantotta a mutatóujját.
Mire Mirtill befejezte a beszélgetést, a fiú már ismét felemelkedett mögötte, és merészen a farkát illesztgette a mutatóujja helyére, rögtön megállapítva, hogy gond nélkül befér…
A lány hátranyúlt, és mintha legyeket hessegetne, legyezőmozdulatokkal jelezte, hogy nincs bejárás.
– Csak gumival!
– Kicsit se?
– Kicsi már volt… ebből a fajtából ennyi. Találsz gumit a táskámban, ahol a teló volt, ha nagyon sürgős.
Patrik már rohant is – persze, hogy nagyon sürgős –, hozta az óvszert.
– Van még a cigidből? – Megdöbbenve látta, hogy lány egy újabb szálat gyújtott meg. – Adok én szívnivalót. Szeretsz szopni? – ismételte meg a korábbi, válasz nélkül maradt kérdést.
– Csak a végét szeretem, amikor folyik a számba a cucc, de ahogy akarod.
A fiú ügyetlenül próbálkozott a gumival, és úgy érezte, hogy mindjárt a félig felhúzott óvszerbe fog elsülni. – Totál égés! – gondolta küszködés közben.
Ha nem zümmögött volna fel megint az ablakpárkányon heverő telefon, akkor nem billenti ki Patrikot az akaratlan végkifejletből. Szerencsére megint hívták a lányt a kevesek által ismert számon, s így a fiú abbahagyta a gumival bajlódást, inkább félig feltekert állapotban hagyta, és falloszát tövig nyomta a bíborbarlangba.
Fejében tűzijátékok robbantak, visszafojtott örömujjongását legszívesebben szabadon engedve, világgá ordította volna a nyitott ablakon át: Most veszíti el a szüzességét! Egy ilyen bombázóval, aki csak úgy megjelent, és az ablakban támaszkodva megengedi, hogy azt tegyen vele, amit csak akar.
Még az sem csökkentette a jókedvét, hogy a lány – mintha nem is lenne olyan nagy dolog, ami vele történik – zavartalanul telefonált:
– Mit? Hogyhogy hol?... Anatómiaórát tartok egy kissrácnak, ahogy kérted, vagy már nem is, mert elkezdett kefélni… Hogyhogy hol? Ami címet megüzentél… Az legyen a te gondod! Le van szarva a főnököd… Akkor miért ezt a címet üzented, ha nem ide kellett jönni?... Kértem volna igazolványt?!...16-17 éves… Nekem mindegy, hogy utólag mit hadoválsz, ha nem volt korrekt az üzenet… Mindegy most már, befejezem, aztán odamegyek, de ezt is kifizeted!... Sietek, de nem 2 perc, addig áztassa jeges vízbe, és mondd meg a főnöködnek, hogy te keverted össze a dolgot!
Patrik – amennyire képes volt a szövegre figyelni – megértette, hogy ő egy tévedés haszonélvezője lett, és fuccsba ment minden további program, mert a csajnak sietnie kell az igazi címre. Még jó, hogy ezt engedi befejezni, és nem rohan el… Elnyújtott nyögéssel fejezte be élete legelső igazi aktusát. Igaz, hogy nem neki szánták, és azt is el kell ismerni, hogy csak az ablakhoz támaszkodva, de akkor is szex volt.
Mirtill úgy evickélt le a fiúról, ahogy a lusta asztalos bontaná meg a billegő bútort, ide-oda mozgatva. Aztán egyetlen pillantással felmérte a helyzetet, és mire Patrik is rájött, hogy mi történt, ő már hangtalanul káromkodott, hanyatt feküdt az ágyon, és ügyesen kihúzta a puncijából a lecsúszott és begyűrődött óvszert.
Hosszasan spriccelte magára alulról a vizet, aztán köszönés nélkül elsietett, valami nagyhatalmú főnök születésnapján ő lesz a meglepetés.

Szőkeségek 2. évad

Nincsenek megjegyzések: