2017. november 22.

Tanyán és városban 26.

Profi történetek a szomszédból

V. rész
Újra a tanyán
8. fejezet
Újra a parton




A hirtelenbarna-bőrű, csúcsidőben motorcsónakkal száguldozó férfi néhány taszítással a házba kormányozta Emesét:
– Akad még egy kis tartozásod régről – üvöltötte túl a zenét.
A lány pontosan emlékezett arra az egy évvel korábbi jelenetre a parton, amikor zálogosdit játszottak Ditkével és a két sráccal, és hirtelen felbukkant ez a koma. Megborzongott az emlékezéstől. Akkor érezte életében legelőször, éppen ott és akkor, hogy micsoda különbség van szex és szex között, ha az egyikre kíváncsi, a másik meg utálattal tölti el.
Négyen tartózkodtak az épületnek abban a helyiségében, ahová a motorcsónakos egy határozott lökéssel őt is beirányította. A krumpliszsák-szerű lány anyaszült meztelenül, szögletes-bizonytalan mozdulatokkal bort töltött mindenkinek, Emese felé is nyújtott egy poharat, aztán biggyesztve mégis letette egy székre. Három férfi – a szomszédon kívül még két ismeretlen – ült félkörben, az összes ruházatuk egyetlen ing és egypár zokni, két főre elosztva.
Hátracsavart karkán kicsit enyhült a nyomás, most látta csak, hogy – nyakába gyűrt pólójával – a barnabőrű se számít túlöltözöttnek. A helyzet egyáltalán nem volt ijesztő, inkább komikus.
Bea, barátnőinek és lakótársainak egyike szokta mondogatni: „minden fasz egyforma”, s Emese most bölcsen hozzátette:
– …de nem mindegy, ki viseli.
A legrosszabb indulattal sem állíthatja magáról, hogy nem érdeklődik kellőképpen a férfiak eme kiálló szerve iránt, a azt sem, hogy annyit látott volna eddigre, hogy nem kíváncsi a további felhozatalra… de három ilyen petyhüdtség mosolygásra késztette. Válla felett hátranézve megállapította, hogy a motorcsónakosé is szottyadt, mintha leesni készülne.
Ugyanezt gondolhatta a krumplislány is, mert térült-fordult az ücsörgők között, mindig a fenekét mutogatva feléjük, és többször beállt egyik-másik lábai közé, vaskos combjaival érintve a kisdarab, bőrrel fedett valamit. Közben majdnem elbotlott, de feltalálva magát, négykézláb…
– Simán bekapta a teljes pöcsöt, tartozékaival együtt – mosolygott magában Emese. Nem irigykedett, inkább szánakozott.
– Elég a mozizásból! – taszajtott rajta egyet a motorcsónakos, s néhány lépéssel átjutottak a csupa-tükör szobába.

*

A falu körzeti megbízottját értesítették, hogy nézze meg, mi történt a parton, mert egy ismeretlen telefonáló hebegéséből nem sikerült kihámozni. Mindenesetre küldenek egy mentőt.
– Lőttek a délutánnak – morgott a nagydarab férfi, letéve a telefont.
Többen serifnek nevezték a faluban, tekintélyt parancsoló termete miatt egyesek Piedone-nak. Nem sok teendője akadt az évek során, most is kelletlenül nézett kifelé az ablakon, és megpillantotta a szemközti telefonfülkénél azt a két megzavarodottat…
– Gyertek csak, barátaim, kirándulni megyünk! – dörrent rájuk, és komótosan kinyitotta a kocsija ajtaját.
 
*
Emese tisztában volt vele, hogy kinevetni nem szabad – mert a gúnyolódástól agresszívvé válhat –, de nem értette, mihez tudna kezdeni a motorcsónakos.
A visszavonuló-helyzetű, vert sereg utolsó, bágyadt katonájára emlékeztető farkincát talán még Dorina sem tudná használhatóvá tenni. Pedig Emese látott már egy s más bravúrt a barátnőjétől. Az is lehet, hogy a krémszínű szépség egy pillantásra sem méltatná, de hozzá nem érne, az tuti. Volt már ilyenre példa, s utólag Bea – aki főnökként viselkedett – bosszúsan megjegyezte Dorinának:
– Ha nem tetszik, csomagolhatsz és mehetsz haza!
Mire az utolsó szó is elhangzott, a mindig hűvösnek és kiegyensúlyozottnak látszó Dorinából egy elkeseredett, elhagyott kislánnyá változott. Hol van számára az otthon?

Vélhetően a motorcsónakos is felfogta, hogy ebből a helyzetből kielégült győztesen nem tud kikecmeregni. Tompa tekintettel nézte a fekvő Emesét.
A társaság további tagjai egyenként beosontak az ajtón, és várták az előadást. Ki tudja, mikor kezdték az iszogatást, és mióta próbálták – a krumplislány segítségével – szex-bulira változtatni az összejövetelt, miközben talán erőn felül teljesítettek is már… Megelégedtek volna a látvánnyal, de erre nem sok remény akadt.
A motorcsónakos tett egy tétova kísérletet – Emese először azt hitte, hogy „életet szeretne szopatni” –, felmászott az ágyra. Oda akarta bilincselni a lány kezét, de hamar feladta, mert az ujjai sem engedelmeskedtek.
– Ezzel elszalasztottad az utolsó sanszodat – mosolygott magában a lány –, mert később itt megtaláltál volna egy menetre, így viszont… – Felült az ágyon, lecsúszott róla, és a legtermészetesebb módon kisétált a házból.
Zavaros tekintetek követték.
– Azt azért nem hagytam volna, hogy szöttyedt pöcsöket nyomkodjanak hozzám! – A part felé lépkedett. – Vagy a számba…
Egy váratlan fordulattal megint Dorina jutott eszébe:
– Szegényke nem mehet haza, mióta megtudták, hogy mivel foglalkozik… – Potyogtak a könnyei, de ezek gördülő cseppek már nem a gyönyörű barátnő sorsának szóltak.
Önmagát siratta.

*

Ezen a napon a falucskában két tragédia történt. Egy fiatalember belefulladt a folyóba – „pedig jó úszó volt a szentem!” –, menyasszonya pedig olyan sokkot kapott, hogy kómába esett.

Arra senki sem emlékszik, hogy ez volt az a nap, amikor Emese utoljára járt a parton, és utoljára járt a falujában.

Vége



Előző fejezet: Árnyék a ház oldalán

Tanyán és városban
erotikus regény - tartalom (összes rész és összes fejezet) 

Nincsenek megjegyzések: