2017. november 1.

Tanyán és városban 23.

Profi történetek a szomszédból

V. rész
Újra a tanyán
5. fejezet
Parton, part alatt



– És ha ezek elmondják mindenkinek? – villant eszébe, és kezével mérges rángatásba kezdett. – Hallani mindenféle mendemondát a parton történtekről, s bár eddig hitte is, nem is, a saját nevével mégsem lenne kellemes ilyesmiben szerepelni.
A srácok szinte egyszerre nyögtek-szuszogtak – Angéla kicsit hátradőlt –, szapora, sűrű fehérség bukkant ki a keskeny, rövid nyílásokon, és nagy cseppekben, hangtalanul hullott a földre.
– Ennyi – sóhajtott megkönnyebbülten, miközben legszívesebben felpofozta volna magát, mert szinte megértő szeretettel szemlélte a két kielégült falloszt. – Nem is szedtetek szét… – mondta hangosan, felnyalábolva a ruháit.
Bammeg és Bazzeg elégedetten vigyorogtak egymásra, aztán a lányt nézték, ahogy az mégis leteszi a ruháit, majd egyenként magára húzza…  „Ezt már lekésted!” – gondolta ő bugyi-felhúzás közben, amikor észrevette, hogy az egyik megint markolássza magát.
– Itt máskor is megtalálsz minket, bazzeg! – biztatta a másik.

*

Történt mindez ugyanabban a percben, amikor egy másik helyszínen – innen mintegy 40… vagy csak 39 kilométernyi távolságra – egy közeledő vonat legelső peronján Emese ügyes kézzel, gyors elsősegélyben részesített egy ismeretlen, elszánt, ám bátortalan, szürkeöltönyös férfit, majd dolga végeztével, tenyerét és csuklóját egy illatosított papír-zsepibe törölve, visszalibegett a fülkébe.

*

Mintegy 30 méterrel arrébb egy kisebb homokos partszakasz terül el, a folyó felé sziklákkal és bokrokkal leszűkülő nyílással, ideális hely szerelmeseknek és a szexet gyakorlók számára.
A félhosszú, barnás-vöröshajú lány igyekezett árnyékba húzódni, miután a vízben lemosta magáról barátja nyomait. A folyó nagyon hideg, a szürkés-sárga , csillogó homok forró, ráadásul jólesett volna egy kicsit összebújni, átölelve feküdni, ehelyett a fiú – mint aki jól végezte a dolgát – elhatározta, hogy átúszik a túlpartra és vissza… Fiú? A lány szülei „fiatalemberként” emlegetik a kemény húsz éve miatt, és bíznak benne, hogy „komolyak a szándékai”.
– Én is bízom benne, de ne legyenek már túl komolyak! – szokta ilyenkor hozzátenni Sziszi, persze csak magában.
Nemcsak túlságosan koravénnek tartotta, de unalmasnak is. Arra is nehéz volt rávennie, hogy ne csak otthon ücsörögjenek, mint afféle, ókori udvarlási szertartás elszenvedői, hanem néha lejöjjenek a partra, és ami jólesik, abban ne fogják vissza magukat.
– És ne pattanjon fel rögtön, ahogy kihúzza belőlem a dorongját, hogy ő bizony átússza a folyót! – dohogott Sziszi elkésve, és napszemüvegét megigazítva, magányosan végigfeküdt az árnyékban. – Legalább valami zene szólna! Vagy mit csináljak? Aludjak?
Negyedóra, vagy valamennyivel több telt el azóta, hogy idejöttek a kacskaringós ösvényen. Előtte a két srác… Önkéntelenül elmosolyodott: olyan esetlenül igyekezték fűzgetni, hogy erős kísértést érzett, talán várakozás közben mégis kicsit elbolondozzon velük. „Bammeg… mindenre azt mondja az egyik, haha! A másiknak meg már előnedves volt a gatyája, olyan kefélhetnékje támadt… haha! Szegényke! Hova dughatta végül?” Tenyerét végighúzta a mellein – hamar megszáradt a víz, amivel az előbb leöblítette magát –, és meg sem állt a húsosan puha, intim dombig, amelynek a közepén egy apró sziget található, éppen olyan barnás-vöröses, mint a haja, csak egészen rövid. Háromszög alakú, és akkora mindössze, mint egy tízforintos.
– Csúcsára állított, háromszög alakú tízforintos, haha! – Meglepődött a saját hangjától. Hát már így kell szórakoztatnia magát? Vidámsága dühre váltott: – Mi vagyok én? Nyugdíjas nénike?
Mutatóujja, mint tollpihe végigcsúszott a rés vonalán, majd vissza, ugyanezt megismételte kevéske nyomással, csatlakozott a középső ujj is, és ketten kicsit széthúzták a duzzadt ajkat…
Mint máskor is, mint elég gyakran.

*

Bammeg megtorpant.
 
Hátranézett barátjára, aki hirtelen fel sem fogta, hogy megérkeztek. Kicsit késve, kivörösödve, de éppen a legjobbkor. Bámulták a lányt, fejük összeért.
Egy-két perce még a legteljesebb egyetértésben folytatták a korábban megkezdett és megszakított portyát: – Hol az a pina, bammeg? – Egyformán bánták, hogy ennyire simán elengedték Angélát, hiszen eljátszadozhatnának még vele, ahogy tavaly nyáron tették a csajokkal… Igaz, azok mindenben benne voltak! – Nosztalgiával szokták emlegetni azt az időszakot: – Az Emese, hú, bazzeg!...
Meresztgették a szemeiket: mérnöki pontossággal, éppen a gyalogösvény folytatásában feküdt az a lány, akit ma már egyszer elszalasztottak, amikor, utolsó pillanatban megérkezett a pasija.
– Telibe, bammeg! – Valami ilyesféle jelentése volt a két váll összekoccanásának. A szűk csapás, melyen idáig óvatoskodtak, éppen a lány széttárt lábai közé vezetett, ahol szorgos ujjak matattak szórakozottan.
– Ez már a miénk! – jelezték az összevillanó tekintetek.

Előzmény: Újra a tanyán - 4. Itt máskor is megtalálsz minket

Folytatás:Újra a tanyán - 6. Addig jár a lány a kútra

Tanyán és városban - tartalom (összes fejezet)

Nincsenek megjegyzések: