2017. október 25.

Tanyán és városban 22.

Profi történetek a szomszédból

V. rész
Újra a tanyán
4. fejezet
Itt máskor is megtalálsz minket


– Mit akartok? – nézett fölfelé a lány.
– Gyere ki, bazzeg! Mi is segítünk neked, te is segítesz nekünk! – Bazzeg előrehajolva nyúlt a víz felé.
Angéla tisztában volt vele, hogy végtelen időkig nem ácsoroghat a folyóban. Azért sem, mert annyira nem meleg a víz, s a fiúkról leolvasta, hogy azok akkor is kihozzák, ha magától nem jönne, tehát ezért sem érdemes maradni.
– Szétszedünk! – helyezte kilátásba Bammeg, és nyomatékul felröhögött.
A másiknak annyira megtetszett a kifejezés, hogy ízlelgetve ismételte:
– Szétszedünk, szétszedünk, bazzeg, szétszedünk…
Mindegy volt már a gondosan összehajtogatott ruha! Angéla akár meztelenül is felpattant volna a kis lila motorjára, ha valahogy elmenekülhet, de erre semmi esélyt se látott. Néhányszor volt már szorult helyzetben, nemrég majdnem egy kilométert kellett futnia éjnek idején, a discotól egészen hazáig üldözte egy ismeretlen koma. Máskor az asztalosműhely hátsó szögletébe próbálták beszorítani… de mindannyiszor tudta, hogy – a látszat ellenére – ő van fölényben, és amit erőszakkal akarnak a pasik, az nála van. És nem adja! Mindig bízott a fürge lábaiban, vagy a kemény térdében, mert elég egy hirtelen betérdelés valamelyikük érzékeny pontjára, és váratlanul a többieknek is másfelé akad dolga.
Ezek ketten mások. Látásból ismerte őket, hallotta a hírüket. A helyzet is más: Ha megteszi a hátralévő három lépést – márpedig kénytelen lesz, mert testének vízben lévő része kegyetlenül fázik, míg a víz felettit hideg verejték lepi –, akkor éppen a karjaikba esik. A karjaikba? Mindkettőnek meredezik a farka a gatyában, vagy anélkül.
– Egy út van – gondolta, és kikapaszkodott a partra.
Az utolsó lépésnél két oldalról négy kéz ragadta meg, így a váratlan, meztelen sprint ötletét máris elvetette. Tökön-rúgásra se volt alkalom.
– Szétszedünk, bazzeg… – Durván megmarkolta az egyik ágaskodó mellbimbót, melyet Angéla már nem takargatott, és csavart egyet rajta.
A következő pillanatban ugyanaz a kéz mélyen a hosszú lábak között kapirgált – „Az a seggem, te idióta!” – nyögött fel a lány, de senkit nem érdekelt.
– De száraz a pinád, bazzeg!
Összeszorította a fogait, egy brutális ujj kíméletlen behatolását és mozgását érezte.
– Mi a faszt akartok? – szólalt meg váratlanul, majd minden erejét összeszedve, szinte kedvesen folytatta: – Nem is férek hozzátok.
A remélt hatás nem maradt el: meglepetésükben elengedték. „Most!” – biztatta magát, de lábai bénán vesztegeltek. – „De nagy marha vagyok, meg is érdemlem…”
Hogy mit érdemel meg, az igen határozottan kiderült, mert a srácok vállánál-fejénél fogva guggolásba nyomták – úgy látszott, hogy mielőtt földre-döntéshez alkalmas méretű helyre vonszolnák, mást terveznek, de azt rögtön –, és két falloszt kínálgattak egyszerre. A kisebbik olyan rendíthetetlenül meredt az ég felé, hogy a gazdája meg se próbálta a női ajkak közé irányítani, inkább a tövét illesztette a lány arcához és szája csücskéhez, a másik oldalról egy nagyobb – hosszabb és vaskosabb – tolakodott, amelyik hajladozott minden irányba – „szerencsére, mert elérne egyik fülemtől a másikig” – a lány rémülten leste, mekkorára nő ez meg, ha még keményedni akar.
Hátrébb evickélt, térdelésre váltott, és megkapaszkodott a két srácban, éppen ott, ahol azok a legjobban szerették volna. Úgy érezte, hogy nincs veszve minden, mert „ezek annyira beindultak, hogy nem jutnak el… addig”…
Ettől a felismeréstől megnyugodott, és az eddigi, kívülről szemlélős, lebénult, „velem-ilyen-nem-történhet-meg” állapot elillant. Finoman húzogatta a két farkat, a hosszabbat kígyóbűvölő-módra állítgatta háromnegyedről egész felé.
– Ez nem lehet igaz! – morgott érhetetlenül, bosszúsan magában. – Most nem mondhatná már, hogy milyen száraz a punim… azt mondta a marha, hogy a pinám…
Úgy gondolta, hogy nem fogja bekapni egyik falloszt sem, mert ezek az idióták tényleg meg akarták – remélte, hogy mondhatja így, s nem „akarják” – erőszakolni, ezért nem érdemlik meg, de cseppnyi félelem se maradt, inkább egészséges izgalom. Ajkaival közelített, megnyalta a levegőt… ha önként, és nem kényszerből térdelne a két fiú előtt, hajlamos lenne továbbmenni a játékban. Először látott két farkat egyszerre, sőt – ha jól utánaszámol – összesen se látott még sokkal többet, érdekes volt a helyzet. És az érzés: mintha elhagyná a punciját egy csepp, vagy két cseppnyi izgalom, és diszkréten a kövekre huppanna.

Előzmény: Újra a tanyán - 3. Portya

Folytatás:Újra a tanyán - 5. Parton, part alatt

Tanyán és városban - tartalom (összes fejezet)

Nincsenek megjegyzések: