2017. október 11.

Tanyán és városban 20.

Profi történetek a szomszédból

V. rész
Újra a tanyán
2. fejezet
Meglepetééés!


Bammeg és Bazzeg számára sivárnak ígérkezett a nyár. Nem tért el ugyan semmiben a korábbi nyaraktól, de az egy évvel ezelőtti olyan hirtelen árasztotta el őket élményekkel, hogy ehhez képest most minden nyomorúságosan egyhangúnak tűnt.
Dobálták a kavicsokat a folyóba, és irigykedve, lapos pillantásokkal lestek a kanyar mögött el-eltünedező párok után. Időnként feltűnt egy motorcsónakos, a járművön egy újabb, lobogóhajú szerzeménnyel, ők is megálltak a kanyaron túl, majd párperc múlva ismét felbőgött a motor.
Nem sokat beszélgettek egymással, néhány szóban ki tudták tárgyalni a lányokat. Többet ők is ismeretek azok közül, akik a kanyar mögé jártak, bár egészen közelről nem volt szerencséjük… Csak majdnem!
A ma délelőtti első látogatópár hölgytagja például egyszer korábban érkezett. Nem törődve Bammeg és Bazzeg bugyitépő tekintetével, türelmetlenül sétálgatott fel-alá a parton, majd egy idő múlva mégis hajlandónak mutatkozott szóba elegyedni a fiúkkal.
– Jobb szeretem a megszokottat, mint az ismeretlent – felelte, amikor a két srác azt bizonygatta, hogy nem érdemes várakozni, hiszen ők is elszórakoztatnák.
Hangjában azonban már akkor is több volt a „talán”, mint a „nem”, ez azonnal feltűnt a fiúknak. S ha nincs elutasítás, a „talán” pedig jelenthet még jót is… Ezúttal Sziszi barátja – Bammeg kifejezésével: dugója – többet késett, nagyobb esélyt biztosítva ezzel a srácoknak:
– Nem mondjuk el senkinek, bazzeg!
A lány nem válaszolt.
– Tudunk titkot tartani, bammeg! – erősített rá a másik, közelebb lépve, kitágult orrcimpával, mohón falta a lány mézédes illatát.
– Ti mindent ketten csináltok?
A fiúk összenéztek: Ez a viszontkérdés felér egy beleegyezéssel!
– Halmozhatod az élvezeteket, bammeg, de most külön mennénk – Bazzeg gyilkos pillantására válaszul megmagyarázta: – másikunk addig itt vigyáz a tiszta levegőre.
– Ja, bazzeg, ha jönne a pasid, megmondjuk, hogy ma még nem láttunk – helyeselt a másik srác.
A lány felkacagott, majd körülnézett. Két szempár követte a tekintetét: Kicsit fentebb egy bokros-fás rész jó búvóhelynek tűnt.
Bammeg és Bazzeg alig bírták türtőztetni, markolni-vetkőztetni kész kezeiket, már a sorrend sem izgatta egyiküket sem, hiszen úgyis többször, egymásután következhetnek…
– Ennyire ki vagytok éhezve? – nevetett a lány, amikor az egyik boxer szára emelkedni látszott, a másikat pedig tulajdonosa markolászta ütemesen.
– Gyere már, bammeg! – türelmetlenkedett egyikük.
– Mit szeretnél? – évődött a lány, két lépést téve az emelkedő irányába.
– Elsőként le… – Nem sikerült befejeznie a mondatot, még az első kívánságot se mondhatta végig, az imént szemlevételezett és alkalmasnak talált, bokros-fás rész felől egy húszéves forma koma jelent meg. Aprókat lépkedett a lejtőn, lábai elé ügyelve, így nem tűnt fel neki, hogy Bammeg és Bazzeg kapkodva húzogatják helyre a kevés híján feleslegessé váló boxereket, a lány pedig hirtelen visszahúzta az alkudozás hevében bugyi-vonalig felcsúszott, egyébként is kurta ruháját. Még mielőtt a váratlan látogató felpillantott volna, mindhárman megállapították, hogy a reményteljesen alakulgató társalgás nem fog beteljesedni.
– Te már itt vagy? – kérdezte az újonnan érkezett, hívatlan negyedik, és tudomást sem véve a két, döbbenten és csalódottan álló srácról, magához ölelte a lányt. Az boldogan csimpaszkodott a nyakába, teljesen felfedve az eddig se nagyon takargatott, fantasztikusan gömbölyű fenekét.
Bammeg és Bazzeg csak bámulták a látványt, és mindkettőjük fejében keserűen fortyogott a gondolat: Azóta már ott járhatnának – éppen ott, ahonnan most a tekintetük nem képes elszakadni – a félgömbök alsó ívének találkozási pontjában. Ha nem mamlaszkodták volna el!
Egészen addig a lány billegő testrészét lesték, amíg az el nem tűnt a folyó kanyarulatának irányában. Utána pedig egymásra néztek, hosszán, keserűen, kicsit szemrehányóan.
Szavak nélkül is értették egymást, és biztosak voltak benne, hogy haladéktalanul pótolni akarják az elszalasztott lehetőséget.
– Most honnan szedjünk pinát, bammeg? – fogalmazta meg a dilemmát egyikük.
– Menjünk utána, bazzeg, ez már a miénk!
A motorcsónakos férfi húzott el a part közelében. „Vadászik” – gondolta egyikük. „Ő nem hagyná kapatlanul a csajt!” – zsörtölődött magában a másik.
Mintha összebeszéltek volna, találkoztak a gondolataik, és sietősen elindultak arrafelé, ahol az imént szem elől tévesztették az ingerlően izgő-mozgó félgömböket. Hatalmas, feszes léptek vitték őket éppen addig a pontig, ahol a homoksávot sziklák váltják fel, és egy keskeny ösvény következik, kissé eltávolodva a folyótól.

A szűk csapáson óvatosan haladtak, nem akarták idejekorán felriasztani a párt, akik vélhetően máris nekiláttak jövetelük céljának. Kikerültek egy-két reccsenésre váró, alattomos gallyat…
Ekkor figyeltek fel néhány csobbanásra a folyó felől, mintha egy halraj fickándozva. A gyanús hangokat Csak egy másodpercig hallották, aztán megint felbúgott a motorcsónak, de ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy változtassanak az irányon, és letérjenek az ösvényről. Átkeveredtek kisebb-nagyobb bokrokon, seregnyi tüske karmolta őket, mire kijutottak egy kövekkel kirakott, horgászok által használatos utacska utolsó méteréhez, de éppen időben értek a víz mellé.
Egy meztelen lány mászott kifelé éppen – talán a motorcsónakos vizslató tekintetét akarta elkerülni –, amikor szembetalálta magát a két vigyorgó sráccal:
– Meglepetééés!

Folytatás:
Újra a tanyán - 3. Portya

Előzmény:
Újra a tanyán - 1. Visszatérés

Tanyán és városban - tartalom (összes fejezet)

1 megjegyzés:

Brigitta Velis írta...

Kicsit rövid, de azért tetszetős. Várom a folytatást. :D