2017. október 22.

Pernahajder 33.

Előzmény:  Pernahajder 32. fejezet - Megmutatom
 
Pernahajder
III. rész

33. fejezet
Szűzkúra




Képzeletében az egyiket nyalogatta, a másik bimbót az ujjaival södörgette, holott még abban sem lehetett biztos, hogy a lány nem viccelődött, s valóban megmutatja.
A cicik egyelőre a színes ruhát feszítették, és bizonyára jólesett nekik Pernahajder érintése. A lány annyira széttárta a lábát a szálka-operáció hevében, hogy a fiú zavartalanul nézegethette a combtőnél megbújó, parányi anyajegyet, és a fehér bugyi szabályos dudorait.
– Mindet le kellene vágni! – reagált dühösen a lány a gyöngytyúkok újbóli sikítozásaira.
– Mi a bajod velük?
– Úgy nyarvognak, mintha élveznének... pedig kakas sincs köztük.
– Egymással élvezkednek?
-- Francokat! Ok nélkül csinálják.
– Akkor nem irigylem őket.
- Miií? Te ilyen szexmániás vagy?
– Ki nem az? Mindenki szereti a szexet.
– Végülis... igen.
Hallgattak egy percig.
A kisnyulak, mint afféle megbolondult golflabdák, arrébb-arrébb ugráltak.
– Mi a baj Manyi nénivel azon kívül, hogy nem szereti a nyuszikat? - törte meg a csendet Pernahajder.
– Semmi különös... azon kívül, hogy olyan alakokkal csinálta... Képzelheted, hogy mit...akikkel még az utcán sem jó összefutni.
– De mit csinált?
– Hát.. basztak.
– Itt?
– Abban a szobában sikongatott, amelyiknek most nyitva van az ablaka, amelyikben te álltál tegnap... Először nem is értettem, hogy mi van, mert 3-4 pasas itt iszogatott a teraszon, a néni meg bent zajongott, mint egy rádiójáték. De aztán ezek bementek, a néni bent maradt és tovább sikoltozott, és bentről meg kijött másik 3-4, meztelenül, akik már végeztek.
– Honnét tudod, hogy végeztek? Honnét tudod, hogy mit csináltak?
– Ugyan mit? És ha véletlenül nem jöttem volna rá, akkor a végén emezek is meztelenül jöttek ki, és idekint folytatták.
– Mikor volt ez?
– Pár éve... Tizenhárom éves lehettem.
– Azóta megváltozott – jegyezte meg elgondolkozva Pernahajder. Mnayi nébi az éjjel hevesnek bizonyult ugyan, de szigorúan sötétben és paplan alatt, némán.
– Inkább Sanyi bácsi térítette észre, mert nagy botrányt csapott és elköltözött. Nem mintha előtte sokat tartózkodott volna itt, hiszen van igazi felesége, ahová azért hazajárt.
– Akkor Sanyi bácsival nincs is semmi bajod.
– Gondolod? Amikor a néni dolgozott, akkor meg ő hordta ide a csajokat. Persze, ő nem sikoltozott, de nem nagyon vette a fáradtságot, hogy bemenjenek a házba, csak itt a teraszon lerogyott, és elővette a csajnak, az meg... tudod...
– Kiverte neki?
– Az is... Meg szopott... És ráült. Több szexet láttam itt, mint amiről az összes osztálytársam csak képzelődhetett... – Felnézett. – Tudod, hogy ez az utolsó szálka? Nincs ki a vége, de megoldom! Majd kérj kesztyűt az üzemben, mert mások is abban dolgoznak!
Pernahajder azt az utolsó szálkát már szívesen meghagyta volna, annyira türelmetlenül várta, hogy ezután mi következik. Amikor pár napja – milyen soknak tűnik néhány nap! – Vera nagy bölcsen megállapította, hogy "nincs két egyforma", azzal egyet is értett, meg nem is, de az már biztos, hogy csajokból nincs két egyforma.
A lány befejezte a szálkátlanító műtétek sorozatát, elengedte a kezét, de a fiú még mindig a ciciknél várakozott.
– Így jobban gyógyul? – pillantott le a lány, és nem lehetett tudni, hogy a hangjában bujkáló árnyalatnyi búgás bujaságot jelent-e, vagy gúnyt.
Pernahajder nem akart nevetségessé válni, ezért – ha kissé megkésve is – elhúzta onnan a kezét.
Nézték egymást. Hirtelen a lány felkacagott, és egy pillanatra a fiú vállára hajolt.
Pernahajder még sosem érzett ilyet: a selymes haj elterült a vállán és nyakán, mint egy röpke álom.
– Na? – nézett várakozóan a lány. – Ennyi? – Ruhája vállánál matatott, majd könyékig lehúzva a színes anyagot, megmutatta az egyik mellét. – Csakis a gyógyulásod érdekében! – mosolygott. – Érzed, hogy használ a kúra?
A fiú diszkréten a nadrágjába törölte izzadt tenyerét.  Tudta, hogy meg kell fognia, ha addig él is…
A lány tekintete izgatottságot árult el.
– Megfoghatod, amíg meg nem gondolom magam. – Szégyenlősen mosolygott. – Nem szokásom mindenkinek mutogatni, és kicsit zavar, ha te meg játszod itt nekem a közömböst.
Pernahajder elégedetten felmordulva fogta meg a lágy tapintású melleket, és sóváran pislogott a lány lába közé. Jó lett volna egy apró jel, hogy odanyúlhat-e.
– Sok cicit simogattál már? – érdeklődött a lány.
– Nem igazán – felelte a fiú, és ez meg is felelt az igazságnak, ha figyelembe vesszük, hogy sosem elég, tehát nem „sok”.
A lány elégedett lehetett a válasszal, mert nagyot sóhajtott:
– Én is szűz vagyok, de azért akadnak dolgok, amit szüzen is lehet csinálni…
Pernahajder nem tartotta szükségesnek korrigálni az iménti állítás rá vonatkozó részét, az „is”-t, inkább az érdekelte, hogy hol lehet a határ,
– Ha előveszed, én is megmutatom… – segített a lány eligazodni a női lélek rejtelmeiben. – De csakis azért, hogy gyorsabban gyógyuljon a kezed!

Folytatás: Pernahajder 34. fejezet - A kocsmároslány kétszer köszön vissza

Pernahajder III. rész tartalom

Nincsenek megjegyzések: