2017. szeptember 26.

Pernahajder 29.

Előzmény:  Pernahajder 28. fejezet - A főnök nem haragszik
 
Pernahajder
III. rész

29. fejezet
Mi ilyen sürgős?




– Mi ilyen sürgős?
Joli arcán a csodálkozás vagy ijedtség legkisebb jelét sem lehetett felfedezni, mintha mindennapos esemény lenne, hogy pucér napozása közben járókelők ugrálnak át a kerítésen. Megfeszített karral feltámaszkodva, mosolyogva méregette a közelébe pottyant fiút.
Pernahajder pillanatok alatt leszűrte a tanulságot – bár továbbra is kételkedett abban, hogy legközelebb nagyobb megfontoltságot fog tanúsítani –, és örömmel elmenekült volna, ha a lábai ilyen helyzetben engedelmeskednének. Zavarában és a lebukás okozta sokkban képtelen volt a lány hívogatóan lágy melleire és meredező bimbóira koncentrálni, csak bámulta őket elhomályosult tekintettel.
– Na, mi van? – Joli továbbra is mosolygott, és lassan felült a gyűrött takarón.
A fiú gépiesen tett egy lépést feléje, holott érezte, hogy az ellenkező irányt kellene választania, futva.
A lány hihetetlen karcsúsága mellett feltűnő volt az egyenletesen barna bőr, sehol egy fehérebb folt. Ahogy az már illik egy olyan titkos hivatás mellett, mint a sztriptíz-táncolás.
– Jártál már itt máskor is? – érdeklődött kedvesen.
Pernahajder kis értésbe esett, hogy most elárulja az eddigi csínytevéseit – azt, amikor a haverokkal együtt ugyanilyen módon jártak ugyanebben az udvarban, vagy amikor megleste a lányt a kocsma raktárából kijönni egy pasassal, ruhát igazgatva, vagy amikor elkapták a sötét utcán –, hátha felkacag a lány, és gyorsan kialakulhat valami jó is a kínos helyzetből, de nem jött hang a torkából.
Joli arcáról lassacskán leolvadt a mosoly
– Na, sürgősen húzd innen a beled!
Ráadásul a házból zajok hallatszottak, így a fiú menekülőre fogta. Kiugrott a kerítésen, hosszú karcolást szerezve a combja belső felén. Még hallotta a lány felemelt hangját:
– Csak nem gondoltad komolyan, hogy megbaszhatsz a kemény kövön?
Pernahajder már nem gondolt semmire, csak minél távolabb akart kerülni a háztól.
Meg volt győződve arról, hogy a ház belsejében tartózkodott még valaki. Egy pasas! Mert minden csajnak van. Biztos olyan, mint Ritáé: cingár, öreg, lógószacskós, akit órákig kell szopni, hogy meg lehessen lovagolni. Akinek persze szétteszi a lábát a kemény kövön is... Utálattal ejtve ki a szót, hangosan is kimondta:
– Lógószacskós! – Képtelen volt felfogni, hogy mit akarnak a lányok az ilyenektől. Pénzt? Na, jó, de akkor sem ezek a lógószacskósak a legfontosabbak!
Dúlt-fúlt és végtelen csalódottságot érzett. Szeretett volna tartozni valakihez, de rövidebb távon legalább néhány percig birtokolni egy lányt.
A sportpálya mögötti kiserdő kihalt. A haverokkal hamar megszűnt a kapcsolat, s így nem tudhatta, hogy hordják-e még ide a csajokat. Pedig ezt éppen ő vezette be, ezért most joggal csatlakozhatna hozzájuk. Akármelyik jó lenne azok közül, akiket itt közösen használhattak...
Vera jutott eszébe. Szinte futva indult az újabb célpont felé.
– Igen, a Vera! – biztatta magát.
Ez az a lány, akihez Rita is elvitte őket, amikor a szülei miatt náluk nem volt alkalmas a terep, és Vera rögtön kapható volt, sőt meg is sértődött volna, ha nem szállhat be a barátnője és a két srác mellé.
Leizzadva, kimerülten ért a ház elé.
Elbizonytalanodott, mert emlékezett arra a beszélgetésre, amikor a lányok egyeztették egymás között, hogy melyikük szülei mikor nincsenek otthon, és az derült ki, hogy felváltva dolgoznak, hol az egyik, hol a másik lakás válik szabaddá. Márpedig Rita szülei ma nem voltak otthon, a lány szabadon szexelt a szobájában és a konyhaasztalon, tehát Veránál óvatosnak kell lenni.
Elégedett volt magával, mert ezúttal nem rohant fejjel a falnak. Becsengetett.
– Hali! Micsoda meglepi! – Vera mindenesetre mindkét irányba végignézett az utcán, mielőtt a nagykapuban egy óvatos puszit nyomott volna a fiú arcára. – Mit keresel errefelé?
Pernahajder úgy vélte, hogy eléggé bizalmas a kapcsolatuk a nyílt beszédhez:
– Puncit! – súgta kétségbeesetten.
– Hát azon nem tudok segíteni... – Látva a srác lefelé görbülő száját, felkacagott. – Puncim ugyan van, de nemrég ment el egy barátom, a szüleim meg itthon vannak...
– Ilyenkor?
– Fél 3. Mi a baj ezzel?
– Semmi.... Nem tudsz valami megoldást? Elmehetünk hátra? – mutatott a fiú a melléképületek felé.
– Nem igazán jó hely, még a szomszédok is odalátnak.
– Tudsz valakit, akit meg lehet...? – méregette sóvárogva a lányt.
– Én ezt igazán nem tudhatom, sosem volt még ilyen igényem.
– A barátoddal hol dugtatok?
– Becsempésztem a szobámba az ablakon át, aztán ott osont ki... De verd ki a fejedből, mert miattad nem kockáztatok!
Pernahajder meg sem kérdezte az okot, lehajtotta a fejét.
– Ritát próbáltad már? – kérdezte Vera vigasztalóan. – Úgy értem, hogy ma voltál nála?
– Voltam... Ott a barátja... Minek örülsz? – csodálkozott a lány hirtelen támadt jókedvén.
– Vá-vá-várj! Előbb mondd meg, hogy melyik faszi!
– Ilyen vékony – mutatta a kisujját –, lógószacskós...
– Az jóóó! Elmegyek veled, és ott majd adok neked puncit.


Folytatás: Pernahajder 30. fejezet - Semmiben sincs két egyforma

Pernahajder III. rész tartalom

Nincsenek megjegyzések: