2017. szeptember 24.

Pernahajder 28.

Előzmény:  Pernahajder 27. fejezet - Kopog a konyhaasztal
 
Pernahajder
III. rész

28. fejezet
A főnök nem haragszik




– Honnét tudtad, hogy a hosszú vastagot szeretem? – Rita így fogadta a visszasiető fiút, aki fél rúd szalámit szorongatott a markában. – Éppen nekem való, méretes darab!
Pernahajder kissé zavarban volt, mert hiába igyekezett annyira a vásárlással, a lány mögött megpillantott egy cingár alakot, hosszú, fehér ingben és meztelen, csontos térdekkel, pipaszár lábakkal. –"Felébredt!" – Megállapította ugyan, hogy ettől a komától kár volt tartania, mert ez a kis ember úgysem bírta volna őt közben Ritáról lerángatni, de mégis furcsa, hogy a lány ennyire kétértelműen beszél a barátja füle hallatára, sőt nem is a szalámit nézi, hanem a nadrág elejére pislog.
– Elég volt a pénz? – kérdezte Rita csevegő stílusban.
– Úgy csináltam, hogy elég legyen – felelte Pernahajder.
Kényelmetlenül érezte magát, mert mostantól az előszobafalat támasztó, egyetlen inget viselő pasas rájöhetett, hogy Rita rendelte és fizette a szalámit. – "És ebből a hülye is tudhatja, hogy jártam már itt!" – Már csak abban bizakodott, hogy az iménti kis konyhaasztali akciójuk nem került még nyilvánosságra.
Rita nagyjából összefogta magán a kardigánt, alig látszott ki a mellei közötti völgy a bimbókig, és a vékony, háromszöges fazonra igazított szeméremszőre, s a combjáig eresztette az átvett szalámit, amitől az egész szituáció még erotikusabbá és még kínosabbá vált.
Az ajtóban álltak.
A fiú nem akart elrohanni, amíg elő nem adja a jövetele eredeti célját, ami kivételesen még a szexnél is fontosabb, ám nem tudta, hogyan vágjon bele a háttérből szemlélődő barát előtt. Elhadarta egy szuszra:
– Ha tudnál valami munkát a közelben, akkor segíthetnél!
– Mire gondolsz?
– Mindegy, csak el tudjak innen költözni.
– Megérdeklődöm, sok barátom van, akik tudhatnak valamit.  Ez a barátom például – bökött Rita a lakás belseje felé a fejével –, akivel néha kefélünk, nekem mindig ajánlgatja, hogy menjek hozzá dolgozni.
Pernahajder a szemével jelezte, hogy az emlegetett pasas ott ácsorog néhány lépésnyire.
Rita hátrapillantott, de nem zavartatta magát, folytatta:
–Veled nyilván más a helyzet, mert téged nem tudna munkaidőben kefélgetni...
A férfi előbbre jött, minden lépésnél kikandikált a vékony, hosszú fallosz és az üresen lógó zacskó, mindez őszülő, ritkás szőrzetbe ágyazva. Szertári csontvázszerű alkata furcsán mutatott a nőies idomokkal rendelkező lány mellett, még akkor is, ha mindketten szinte pucérak voltak, vagy éppen azért.
Pernahajder elképzelte őket szex közben, és önkéntelenül vigyorogni kezdett: "Ennek aztán hiába mondja, hogy nyomjad, nyomjad…!"
A pasas úgy állt Rita mögött, hogy a lány párnás fenekét használta takarásnak, s talán oda is nyomta a farkát. Megszólalt:
– Megnézem, hogy akadna-e nálunk valami munka.
– Az jó lenne! – vágta rá a fiú, és máris szimpatikusabbnak találta. – Mikor érdeklődhetek?
– Majd Ritával üzenek...
Pernahajder úgy érezte, hogy máris sikerrel járt, és boldogan lépett ki az utcára.
Fogalma sem volt, hogy merre menjen, és mit csináljon.
Fallosza csalódottan, de ugrásra készen várakozott, az utóbbi hetekben hozzászokott, hogy használatba kerül, amint egy bugyi nélküli punci bukkan fel a láthatáron. A fiú most mégsem bánta túlzottan, hogy Rita – őhelyette – a csupa csont pasassal szexel, s azóta már próbálja felállítani a farkát. –"Hátha megéri!" – Ha kapna munkát, elköltözhetne, és új életet kezdhetne, az mindent megér. –"Rita nekem szopja!"
Nosztalgikus hangulata támadt, mintha máris búcsúznia kellene mindentől, amit megszokott. Végigsétált néhány utcán, mintha utoljára léphetne ezekre a kövekre. Megtapogatta volna az unalomig ismert házakat: "Hiányozni fogtok!"
És a lányok? Észre sem vette, hogy már nem az utcákra és épületekre gondol, hanem mindenhez kötődik egy-egy lány emléke is.
"Itt lakik Joli!" – Elnézően mosolygott saját magán. Még egyszer biztosan nem ugrana át a kerítésen csupán azért, hogy a kocsmában pultosként dolgozó lány udvarán megcsodálja a szokatlanul apró, száradó bugyikat. Mit meg nem tesz az ember, ha nőhiánya van?!
Az is hülyeség volt – utólag visszagondolva –, amikor egy este megvárták Jolit, és a kivilágítatlan útszakaszon megfogdosták. Aztán persze az álló farkak csak nehezen csillapodtak le.
Elképzelte a lányt a miniatűr bugyik bármelyikében, meztelen cicikkel táncolni a sok kiéhezett pasas előtt... Aztán újra Ritát látta maga előtt, ahogy a nyeszlett, legalább 40 éves mukin lovagol, már ha egyáltalán sikerült még harmadjára is felállítani a farkát. – "De minek erőlködik az ilyen, akinek már a második sem akaródzik összejönni?" – Úgy érezte, hogy neki jóval több joga lenne a lányhoz, hiszen nem kellene órákig aktivizálni a falloszát, elég csak az élvezett kedvéért szopogatni. – "Vissza kéne menni, megkúrni még egyszer!" – Hiszen Rita jobban szereti a vastag hosszút, mint a vékonyat, megmondta! Csak az tartotta vissza, hogy még esetleg ott találhatná a leendő munkáltatóját, amint éppen a lányon erőlködik, és őrült hiba lenne feldühíteni…
Megállt Joli kerítése mellett, körbenézett, majd könnyedén átvetette magát.
A ház udvarára néző terasz szélén most is számtalan színes, apró bugyit lebegtetett a szellő.
Mellettük egy pokrócon feküdt Joli, aki a huppanás zajára kíváncsian felemelkedett.
 

Folytatás: Pernahajder 29. fejezet - Mi ilyen sürgős?

Pernahajder III. rész tartalom

Nincsenek megjegyzések: