2017. szeptember 3.

Kétfejű Nap 1.

Szőkeségek
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik

2. novelláskötet

Kétfejű Nap
1.


Tudta, hogy ez a délután nem lesz egyszerű, és amikor az egyik férfi felnyitotta a laptopot, majd azt összekötve a projektorral, szabályos prezentációhoz készült, ő, jó előre ásított egy nagyot.
Valahol valami tudósok felfedeztek egy eddig ismeretlen naprendszert – az előadásban többször elhangzott, hogy hány százezer vagy millió (?) fényévnyire –, és ez akkor is korszakalkotó fejlemény, ha egyelőre csak hiányos, kiszivárgott információk ismertek. Néhány, a csillagos eget ábrázoló, teljesen egyforma fotót is sikerült beszerezni, amik láttán mindenki lelkesen morgott, csak a lány ásítozott változatlanul. Aztán egy olyan kép következett – mint a rögtönzött, házi előadás fénypontja –, amelyik kinagyítva mutatta a Kétfejű Napot.
– Igen – mosolyodott el titokzatosan az előadó –, jól látjátok, a felfedezett csillagnak két feje van!
– Marhaság! – kiáltotta valaki. – Egymás mögött találhatók, csak te innét látod úgy, mintha egymáshoz érnének.
– Így hangzik egy laikus vélemény, de mutatom a mérési eredményeket. – Új dia következett. – Világos, hogy a távolság megegyezik, és ha kezdesz hinni a szemednek, akkor az is egyértelmű, hogy a két égitest nemcsak összeér, de össze is vannak nőve, mintha mindkettőből hiányozna egy-egy darab, azaz ez a kettő… valójában egy!
Durva röhögés hallatszott a sarokgarnitúráról, mint a focimeccsen, amikor a bíró rosszul ítél:
– Sziámi…
– Eltaláltad.
– Képtelenség!
Ezen egy darabig elvitatkoztak, mindenki teljes erőből harcolt, részben az igazáért, másrészt csak azért, hogy ellentmondjon… Gréta már nem is figyelt a szavakra, csak a hangsúlyokra, és kényelmesen hátradőlt.
– Olyan ez náluk, mint a foci – gondolta. Unatkozott, és el sem tudta képzelni, hogy mi lehet a jó a pasiknak ezekben a csütörtök délutánokban. Mert, ha minden héten ez megy…!?
Felhúzta a lábát maga mellé, ahogy tévézni szokott. valamennyire ráigazgatta a ruhát a fenekére, amit otthon nem szokott megtenni, és bambán hallgatta a morajlást. Senki sem foglalkozott vele, a megérkezéskor elkapott egy-két szemérmesen érdeklődő vagy mohón tolakodó tekintetet leszámítva figyelembe sem vették. Ahogy a másik nőnemű vendéggel sem törődtek – a törékeny Grétánál 2,5-szer szélesebb, vörös nővel – aki egy darabig az ajtófélfát támasztva vonogatta a vállát, mintha magában beszélne, majd sértődötten kivonult a konyhába:
.. Csinálok szendvicseket!
– Hozz innivalót is! – szólt utána a sok pasas egyike, aztán szomjukat is elfelejtve, tovább vitatkoztak a Kétfejű Napon.
– Ebben a helyzetben nem maradnak meg, mindkettő szétrobban... – erősködött éppen az egyik férfi.
– Lehet, hogy szétvetné az iszonyatos energia, de ha így született, akkor ez a természetes állapot, pont összetartja. Egybetartja a belső gravitáció. – A diákat visszaléptették a legérdekesebb képhez, és azt hitték, nekik kell megoldani azt a rejtélyt, amin bizonyára tudósok ezrei dolgoznak a világban, már ha nem egy kamu hírről van szó. Fényévek millióit vágták egymás fejéhez, kigúnyolták a másik elméletét, és egyáltalán nem hasonlítottak egy hetente összeülő, baráti társasághoz, akik közösen és teljes egyetértésben szokták megváltani a világot.
– Óriáspopó – szólalt meg szerényen Henrik, az a férfi, aki Grétát rábeszélte és elhozta a "mindig izgalmas" délutánra.
Megtapsolták.
A szőke lány büszkén húzta ki magát, és örült pártfogója sikerének. Aztán a pasasok belevesztek a szilárd vagy gáznemű teóriák vitájába, és megint nem volt érdemes odafigyelni. Hirtelen azt vette észre, hogy a tőle tisztes távolságban izzadó-vöröslő férfi karjával úgy támasztja ki magát – mintha bármelyik pillanatban fel kellene ugrania –, hogy ökölbeszorított keze 1 centire feszül Grétától, mégpedig a felcsúszott ruhából majdnem kilátszó popsijától.
Véletlenül? Vagy mégis lesz valami izgalom is?
Amikor Henrik rábeszélte, hogy kísérje el a "mindig izgalmas" összejövetelre, sejtelmes mosollyal győzködte, hogy jól szokták érezni magukat, mert nyugodtan beszélgethetnek bármiről – főleg misztikus és megfoghatatlan dolgokról –, és mindig eljön néhány nő is, akikkel – mint mondta – "kiteljesedik az egész, akár az anyacsavarral a lakatosmunka". Gréta ezt a magyarázatot és hasonlatot úgy fordította le magának, hogy a pasasok csak női fülek jelenlétében tudnak kétértelmű megjegyzéseket tenni, és az öregek jól érzik magukat fiatal lányok társaságában, így döntötte el, hogy eljön.
– Lenne ám sistergés, ha bedugnád a farkad…ide! – mutatott az egyik pasi a fotón a Kétfejű Nap találkozás pontja alá. – Persze, előtte növesztened kellene...
Gréta elnézően mosolygott a gyenge humoron, s hogy a hozzá képest koros pasik ezt az unalmas találkozót tartják izgalmasnak. Ha ő egyszer elhívná ezeket egy igazi buliba...! Talán ez az egyetlen életrevaló a csapatból, akinek vér folyik az ereiben, aki mellette ül, de ez meg sumák, mert az öklét alattomosan betolta egészen a lány popsijáig. Olyan lehet, mint Henrik – gondolta Gréta oldalra sandítva –, kábé egykorúak, 45-50 között. – Ha pedig olyan, akkor nincs sok igénye, de hálás tud lenni, ha azok teljesülnek. – Leszopjam? – kérdezte magától.
A többi pasas eközben "Zsó-fi, Zsó-fi, Zsó-fi" kiabálásba kezdett, még tapsoltak is mellé, mire a konyhából előkecmergett a túl nőies idomokkal büszkélkedő, vörös csaj. Szendvicseket és innivalót nem hozott ugyan magával, de szemmel láthatólag sikerként értékelte a skandálást, s hogy a férfiak kitörő örömmel fogadták. Egyetlen pillantást vetett a kivetített Kétfejű Napra, és mindent értett:
– Az én seggem szebb – jelentette ki.
– Bizonyítsd be! – biztatta a sok pasas. – Po-pót, po-pót, po-pót!
Zsófi újra megnézte a diát, majd megvetően elfordult, lehajolt, és közszemlére tette passzos fekete nadrágba bújtatott, kiadós hátsóját.
A Gréta mellett ücsörgő, öklét tartósan a tangabugyis fenékhez érintő pasas kihasználta az általános zűrzavart,, és a lány füléhez hajolt:
– Megvan még?
– Micsoda? – hökkent meg Gréta.
– A szüzességed.
– Ja, az nincs.
– Szereted, ha nyalják a punikádat?
– Attól függ… De miért fontos ez?
– Szeretsz szopni? Lenyeled? – A férfi, mintha sürgetné valami, egy egész seregnyi kérdést zúdított a lányra. – Szoktál partizni? Popóba rakták már? Szeretsz méretes szerszámon lovagolni?
– Mi ez? Állj már le! – tartotta fel Gréta a tenyerét. – Fel akarod mérni, hogy érdemes-e rám időt pazarolni? Vagy nálad ez lenne a csajozás?... És vedd el onnan a mancsod, mert ráülök!
– Az jó! – nyalta körbe a száját mohón a pasas. Az alsóajka a felsőn felejtődött, s mint egy bulldog emberszabású karikatúrája, ebben a becsípett helyzetben, pislogva várta a lány reakcióját.
Gréta nem állhatta ki nevetés nélkül.
Kacagására mindenki feléje fordult, és örömmel kapcsoltak: Tényleg van még egy nő Zsófin kívül is!
A még mindig a fenekét mutató Zsófi is hátralesett, és próbálta visszakaparintani a hátsójáról elterelődő figyelmet:
– Na?! Az én seggem a szebb, vagy a csillagé?
– Csakis az, amelyikbe bele lehet markolni! – felelte a legközelebbi férfi, és durván belemart a passzos fekete nadrágba.
Zsófi felnyerített, és elégedetten állapította meg, hogy ismét mindenki őt nézi. Aztán úgy érezhette, hogy nem dőlt még el a csata, mert indokoltnak tartotta egy kissé lesodorni a tapadós nadrágot, éppen csak addig, hogy a félgömbök felső egyharmada pucéran viríthasson a nézőkre.
Gréta közben teljesen elfeledkezett az ő fenekéhez tapadó ökölről.
– Ülj rá, és az égbe repítelek! – biztatta a pasas. – Vagy ülj az ölembe, és öt orgazmust garantálok zsinórban! – Elgondolkozott, mintha maga is túlzásnak tartotta volna a beígért ötöt, és mindjárt négyre fogja módosítani, de nem… – Ha nem leszel megelégedve, kifizetem a fáradozásodat.
Gréta, amikor Henrik rábeszélte erre az összejövetelre, azt hitte, hogy a férfi dicsekedni szeretne a fiatal és szőke barátnővel. Most meg nem is törődik vele, még arról sem tud, hogy egy idegen pasi próbálja rádumálni a dugásra. Megvonta a vállát:
– Fizesd ki előre, és visszaadom a pénzt, ha meglesz mind az 5 elélvezés!
 
Szőkeségek 2. évad

Nincsenek megjegyzések: