2017. augusztus 29.

Tanyán és városban 13.

Profi történetek a szomszédból
III. rész
Asszony és lánya a tanyán
 6. fejezet
Emese, Ditke, a fiúk...


A part fái rezzenéstelenül tűrték a nyár tombolását. A lányok kifújták magukat az árnyékban, nem messze attól a helytől, ahonnan Emese a fiúkat szokta lesni.
– Honnan ismered azt a két idiótát? – kérdezte Ditke.
– Az egyik a szomszédunk, ott lakunk a legközelebbi tanyán. A másikat nem tudom… És te?
– Na, én meg amazt ismerem, itt szokott száguldozni a motorcsónakjával, és elviszi a csajokat egy körre. Gondolhatod, hogy nem mennek messzire, a kanyaron túl leállítja a motort és megkérdezi a csajt, hogy szeret-e szopni.
– Te is voltál?
– Edit vagyok, nem hülye!
– Akkor honnan ismered? Úgy fogdosott, mintha lenne köztetek valami.
– Csak szeretné! Ma azzal próbálkozott, hogy látott a parton srácokkal, és ezt nem akarja senkinek sem elmesélni, azt mondta, menjünk be az öreghez és igyunk egy üdítőt, aztán elfelejtjük, mit látott. Kicsit engedtem, hadd markolásszon, ha jólesik neki.
– Mi az, amit láthatott? – csodálkozott Emese, hiszen délelőtt, amikor ő a hármast kukkolta rejtekhelyéről, azaz amikor egyáltalán lett volna mit látni, akkor a motorcsónak a közelben sem járt.
Meglepődött saját óvatlan kérdésétől, mert úgy hangzott, mintha mindenről tudna, ám Ditkének nem tűnt fel ez a tájékozottság:
– Itt hülyültünk két sráccal, aztán elmentünk feljebb, megnézni egy párt, hogyan dugnak.
– Meztelenül? – Emese már megint elszólta magát.
– Mert? Felöltözve is lehet dugni?... Vagy azt kérdezed, hogy mi meztelenek voltunk-e? Hát persze! Akkor látott meg a barom! – Most is kibújt a ruhájából és egy szál melltartóban, amit menetközben igyekezett kikapcsolni, elindult a partra. Sugárzóan karcsú alakja még női szemmel is tökéletes. – Na, gyere! Imádok meztelenkedni!
„Nincs rajta bugyi!” – Emesének bevillant az a kép, amikor délelőtt bosszúból ő takarta be homokkal a parton hagyott bugyit, amikor azok hárman elindultak vidáman, meztelenül, dugást nézni.
Az árnyék annyira kúszott be a partszakaszra, hogy a fiúk törzshelyét éppen betakarta. Ezért a két srác ezúttal a vízhez közelebb volt kiterülve, s a lábukat térdtől lefelé égette a nap.
Emese megtorpant, erre nem számított, de a pucér Ditke vígan lépett a szótlanul heverészőkhöz:
– Hali! Jöhetünk mi is?
A fiúk pislogtak egy kicsit, idétlenül vigyorogtak. Egyikük elővette a feje alól Ditke megkerült bugyiját, és meglobogtatta:
– Nem hiányzott? Vagy ezért jöttél… jöttetek vissza, bammeg?
Emese ilyen közelről nem látta még őket, csak toporgott zavarában. A hitelesség kedvéért: ennyire közelről egyáltalán nem látott még meztelen srácot, egyetlen egyet sem, nemhogy párosával, mint amennyire ezek feküdtek előtte, ráadásul mindketten élénk érdeklődéssel vizsgálgatták őt. Ha kellemetlen érzés meztelenül állni több felöltözött ember között, akkor – ő most megtapasztalhatta – legalább ugyanannyira kínos csupaszok között ruhában vesztegelni, fülig vörösen, egyik lábról a másikra nehezedve.
– Megvagyok anélkül is – válaszolt hosszúnak tűnő csend után Ditke, de azért a bugyija után nyúlt.
– Kiválthatod, bammeg, ára van ám egy ilyen finom kis bugyinak!
– Rendben! – vágta rá Ditke. – Mondd, mi legyen az ára!
Megfordult, s mint egy tehetetlen csecsemőt, Emesét kezdte vetkőztetni, aki érezte, hogy ez így helyes, mert fokozatosan csökkent kezdeti zavara, s helyére a már ismert finom izgalom lépett. Kiesett az elküldésre váró levél, Ditke rádobta a melltartót, majd a bugyit húzta le a másik lányról, és azt a fiúk közé ejtette:
– Tessék, egy másik bugyi is! Hogy tudjuk kiváltani őket?
A srácok összevigyorogtak, majd magukhoz húzták a többi ruhadarabot is, és a sajátjaikra mutattak:
– Ti meg, bammeg, ezekért kérhettek valami árat!
Leereszkedtek a homokra a lányok is.  Emese illedelmesen összezárt lábai között érezte a végzetes nedvesedést, Ditke törökülése láttatni engedte – karcsú alakjához képest meglepően húsos – punciját, szeme nevetett:
– Én kezdem! Mondjuk, legyen ez a póló… ajaj, ez sokat ér, mert van benne márkajelzés. Ezt a pólót visszakaphatja a tulajdonosa, ha… ha előbb ad minden cicire egy-egy puszit, majd betemetjük őt homokkal, csak a feje lehet ki és a farka. No, kié?
– Enyém! – jelentkezett a kisebb, ám felfelé mutató fütykösű. Felkászálódott, majd a két lányhoz mászva egyenként megnyálazta meredező bimbóikat.
– Most segíts megásni a saját gödrödet! – vezényelt a karcsú lány. Négyen pillanatok alatt fürdőkádszerű mélyedést kapartak a homokba, szállt a milliónyi apró szemcse, porzott a környék, ahogy négykézláb nekifeszültek. Emese hol erre, hol arra sandított, közelről részesült a félkemény és a mindig előremutató, himbálózó fütykösök látványában. – Feküdj bele, a fejed tedd ide a szélére! – Olyan szakavatottan irányította a munkát, mintha nem először játszana ilyet.
Mind a négyen nevetgéltek, önfeledten túrták a homokot a testre, még az áldozat is besegített egy kicsit.
– Fogd fel a farkad, hogy az kimaradjon! – rendelkezett Ditke. – Vagy fogd meg neki te… Mi is a neved?... Emese, Mese, Mesi, markold meg és húzd felfelé, hogy el ne temessük!
– Fogom! – válaszolt Emese kiszáradt szájjal. – Megtörtént! Végre megtörtént! – gondolta örömmel, amint életében először nemcsak egészen közelről nézhetett, hanem még meg is ragadhatott egy igazi, élő, hús-vér fütyköst, ami a kezében mintha megduzzadt volna. Igen, határozottan egyre keményebb és nagyobb lett. Kukkolásai során mindeddig úgy tűnt, mintha csak a másik fiúé tudná ezt a növekedési trükköt, emez, amit most a markában tartott, szinte mindig ugyanolyan méretben és helyzetben volt látható. Most azonban nemcsak megnőtt, de Emese megelégedésére már két kézzel kellett fogni és óvni, így is annyi homok takarta a betemetett játékost, hogy farka, mint a frissen ültetett facsemete, kis mélyedésből meredt elő.
Elégedetten guggolták körbe a beborítottat, elkészült a nagy mű. Emese ujjai lassan, vonakodva leváltak a forrónak érzett fütykösről.
– Lehetsz te a következő – mutatott a homokkupacra Ditke.
– Oké. Akié ez a cicitartó itt a fejem mellett, az… – Látszott az arcán, hogy kitalálta már, mit szeretne, csak nem biztos benne, hogy éppen azt kérheti-e.
– Az enyém… – jelentette ki Emese, és kipirulva várta, mi következik.
– Hasznos időtöltést, fiatalok! – szólalt meg egy csúfondáros hang a fejük felett. A barnaképű motorcsónakos állt ott csípőre tett kézzel.

Folytatás:
Asszony és lánya a tanyán 6.

Előzmény:

Tanyán és városban - tartalom (összes fejezet)

Nincsenek megjegyzések: