2017. augusztus 22.

Tanyán és városban 11.


Profi történetek a szomszédból
III. rész
Asszony és lánya a tanyán
 4. fejezet
Ditke


Emese megkönnyebbülten állt a partfal takarásában, mégsem lett volna jó, ha egy komplett család – anya, apa és három gyerek – előtt debütál régóta megmutatni vágyott pucérságával. Ráadásként motorcsónak hangja erősödött, talán a korábbi mozizó tér vissza egy ismétlésre…
Nagyokat szökellve sietett vissza a kiindulóponthoz, oly sok leskelődése tanújához, az árnyas fához. Nagyot sóhajtott, és ahogy volt, pőrén ráült a ruháira.
Nem kellett sokat várakozni, megjelent egy lány. – Tűnés innen! – súgta Emese. A lány könnyed léptekkel elhaladt Emese lábai előtt, ellenkező irányba, mint a népes család. Őt egy pár követte – Emese eredményesen fohászkodott –, s ugyanarra távoztak.
– Mi van itt ma? – Most döbbent csak rá, hogy hiába igyekezett mindent figyelembe venni, s feleslegesnek bizonyul a szerep gondos elpróbálása is, ha közben elfeledkezett a naptárról: – Szombat van! – ismerte fel. Remélte azonban, hogy ez nem jelent majd hatalmas népvándorlást a folyóparton.
Végre megérkeztek a fiúk.
A szokásosnál kevesebbet rugdosták a homokot, kicsit lógatták az orrukat – Emese arra tippelt, hogy nem sikerült még nőt szerezniük.
– Hát fiúk, itt vagyok én nektek! – mosolygott.
A fiúk azonban erről nem tudtak, irtózatos csapkodással rohantak a víznek. Viszonylag sokáig hűtötték magukat, két-háromszor a fejüket is bemerítették, aztán himbálózva gázoltak kifelé. Egyikük a szokásos módon, kismérete ellenére előremutatva, míg a haverja vidáman lóbálta a sajátját, mint elefánt az ormányát.
– Még két perc – suttogta izgatottan Emese, elégedetten tapasztalva, hogy lábai között megindult a nedvesedés.
A srácok végigheveredtek, fejük az árnyékban, kezeikkel a fütykös igazgatva.
– Bazzeg, a Ditke se jött ki!
– Mondtam én, hogy nem jön, csak ígérgette, bammeg.
– Még egy perc… – fújta ki lassan, mélyről a levegőt Emese. Búvóhelyéről, két lépéssel egyenesen közéjük tudna huppanni. – Még fél perc és indulok!
A Sorsnak azonban ezen a napon vicces kedve támadt, ráadásul nagyobb rendezőnek bizonyult. Megmutatta, hogy ki az úr a folyóparton…
Emese felemelkedett, egyetlen másodperc alatt eldöntötte, hogy a bevonulása meztelenül fog történni…
Ugyanebben a pillanatban jobbról belibegett a képbe egy lány. Ugyanaz, aki korábban abba az irányba távozott. S ha ez még nem lett volna elég az útrakész Emese ellenszenvének kivívásához, nemcsak könnyedén odalépett a fiúkhoz, de lazán megszólalt:
– Hali!
– A mocskos! – sziszegte Emese az árnyékból.
Az egyik fiú zavartan elengedte a fütykösét és felnézett a karcsún föléje hajló lányra:
– Szia, Ditke!
Másikuk szemmel láthatólag tétovázott, befejezze-e a megkezdett tevékenységet, vagy tegyen úgy, mintha nem történt volna semmi, már amennyiben álló farokkal lehet közömbösnek maradni.
– Kerestelek benneteket, jó hosszan felmentem a parton… Ideülhetek?... Nem láttam senkit, csak egy pecást, meg itt nem messze ketten dugnak… – hadarta Ditke, a srácokat szóhoz sem hagyta jutni.
Éppen, ahogy egy másik forgatókönyvben, az Emese által megálmodottban szerepel, toporgott egy kicsit, mintha nem lenne elég hely, majd egyiküket átlépve, leült a két fiú közötti részre.
– Milyen szép színetek van! – csicsergett tovább, leplezetlen kíváncsisággal vizsgálva a két testet. – Nekem még nem volt alkalmam barnulni, pedig a nyár fele már eltelt.
Felállt, ezúttal a másik fekvőt lépve át, nyújtózott a tűző napon, megrázta aranysárga haját, kioldott két masnit és mosolyogva leeresztette a ruháját. El kellett ismerni még a leshelyről nézve is, hogy fehér bőrével, annál is fehérebb melltartóban és bugyiban úgy nézett ki – „a mocskos!” –, mint egy istennő. Már amennyi istennő a parton szokott délelőttönként szaladozni és megzavarni a fiúk békés masztizását, mindenesetre ők már nem bánták, hogy félbe kellett szakítaniuk. Meresztgették a szemeiket, ahogy Ditke szégyenlősen elfordult és kikapcsolta a melltartót, majd vidáman visszapördülve megsimogatta hegyesen kúpos cicijeit.
– Nem zavar, ha levetkőzöm? – kérdezte kissé elkésve, két ujját a tanga pántjába akasztva.
A hangokat, amik mintha homokkel telt vödör mélyéről érkeznének, beleegyezésnek értelmezte, az első mozdulattal bokáig tolta a bugyiját, majd a következő kettő eredményeként kilépett belőle.
Emese felháborodva kereste a szavakat, „a mocskos” már túlságosan lágynak és kedveskedőnek tűnt.
Az egyik srácnak megjött a hangja:
– Bammeg!
Ditke ismét középre helyezkedett, két karja szorosan bámulatos teste mellett. „Mint akit féreg rág” – jellemezte Emese néhány lépéssel arrébbról – nem sokáig maradt vigyázz-fekvésben, két kezét a feje alá tette. Aztán vissza, majd az ég felé nyújtotta. Mintha fekve tornázna. Emese ezt a tétova kapálózást meg tudta érteni, ő sem igen tervezte meg azt a spontán mozdulatot, ahogy megfogta volna a fütykösöket.
– Szoktatok masztizni? – érdeklődött ártatlan hangsúllyal Ditke.
Válaszra ezúttal sem várakozva, előterjesztette javaslatát:
– Lessük meg, hogy dugnak itt nem messze! – Felszökkent, és nevetve nyújtotta kezeit a srácoknak. Azok, megörülve, hogy kievickélhetnek az egyszerre kínos és izgalmas szituációból, felugráltak, s Ditkét közrekapva. mindhárman elindultak leskelődésre.
Emese magára maradt. Fel tudott volna robbanni a méregtől! Nem elég, hogy ez a Ditke lecsapott a fiúkra, még el is távolította őket a kényelmesen szemlélhető perspektívából.
Lekullogott a homokos részre, megtaposta azt a helyet, ahol az előbb még hárman terültek el, integetett, majd nyelvét nyújtotta a motorcsónakosnak…


Folytatás:
Asszony és lánya a tanyán 5.

Előzmény:

Tanyán és városban - tartalom (összes fejezet)

Nincsenek megjegyzések: