2017. augusztus 3.

Igaz mesék 6. (3.)

Igaz mesék és nem leányálmok
- erotikus mesék-
3. évad

Hatodik mese
3. epizód





Dénes nem akart hinni a szemének: A számára ismeretlen testvérpár lánytagja a legszerényebb állítás szerint is egy igazi bombázó volt.
„Ezért életem végéig elvárja, hogy hálás legyek! – sandított a húgára. – „Tényleg attraktív!”
Paulina remekül titkolta az érzelmeit, szinte flegmán szállt ki az anyósülésről, és mire a többiek rájöttek a mesterkedésére, már az idegen sráccal ültek hátul, kettesben, és az attraktív csajszinak ártatlan képpel mutatta, hogy üljön csak előre nyugodtan.
A testvérek Kinga és Levi néven mutatkozzak be. Egyáltalán nem hasonlítottak egymásra, s ezt a tényt Paulina így kommentálta:
– Szerencsére mirólunk sem látszik, hogy tesók vagyunk.
Az utazás udvariaskodó, vidám beszélgetéssel telt, bár Dénes mérget vett volna rá, hogy a tükörből ellenőrizhető tér alatt útközben, a hátsó ülésen élénk tapizás folyt. Bezzeg Kinga mindvégig szigorúan összezárva tartotta feszes, hosszú combjait.
Könnyen rátaláltak a már előre kinézett kempingre, és inkább azt választották, mint a romantikusabb, de kényelmetlenebb patakban-fürdést.
– És az sem hátrány, jelentette ki Paulina –, hogy egy kempingből mégsem fognak minket elrabolni, csak úgy, vadon meg bármi megtörténhet.
Dénes erősen reménykedett, hogy meg is fog bármi történni, csak a Kingához közeledés stratégiáját nem sikerült még kitalálni. Elképedve bámulta a húgát, ahogy Levivel pillanatok alatt felállítják az egyik sátrat, és már be is kúsznak a belsejébe, behúzva maguk mögött a cipzárt.
Megérkezett a vihar.
Előhírnököt nem küldött, csak hirtelen átbukott a hegygerincen. Mint a terroristának nevelt kisgyerek, modern játékból babszemnyi, egyforma esőgolyókkal tüzelt mindenre, míg mocskos mocsárrá nem változott kerítéstől kerítésig a kemping területe.
Dénes még az első pillanatban az autóhoz szaladt volna, de kapcsolt, hogy jobban járnak, ha inkább a félkész sátort fejezi be, hiszen az kívül-belül elázva a kirándulás végéig használhatatlan lenne.
Soha nem sikerült még ilyen gyorsan beköltözhetővé tennie az apró, kétszemélyes sátornak titulált kutyaólat. Mire Kingának lett volna ideje kétségbeesésre vagy hisztire, a fiú félrehúzta a bejárat vízhatlan ponyváját, és türelmetlen előzékenységgel mutatta az utat befelé. Így is csuromvizesen bújt be, homlokával tolva a lány fenekét.
– Le kéne vetkőzni, mert átfázunk a vizes cuccban – javasolta.

Izgatottan várta, hogy megmutathassa meztelenségét, s főleg, hogy ezzel a gyönyörű női testtel legyen összezárva.
A lány szó nélkül bújt ki a ruhájából, hiszen a percekkel korábban még intenzíven tűző napfénytől és saját párájuktól annyira barátságosan melegnek tűnt a sátor belseje, hogy kár lett volna vizes ruhában ücsörögni. Elfordította a fejét, amikor kibukkant Dénes kékes-bíborban játszó, merev fallosza, ám a szűkös helyen csak egymás mozdulataira ügyelve, összehangolt lépésekben tudtak haladni, és ehhez minduntalan egymáshoz értek, és nem lehetett nem látni a másikat.
A sátor egy apró nyílásán át kellemes esőszag szivárgott be, és kíméletesen langyos levegővé alakította az amúgy is megnyugtató klímát.
Egy gigantikus dörrenésnek köszönhetően nem volt idejük a folytatáson töprengeni, vagy egymásnak hátat fordítva, zavarban várni a front elvonulását.
Összekapaszkodtak.
Mintha az égiek tonnányi sziklákkal dobálóznának, tombolt a vihar. Fentről és oldalról is dühöngött, és az eső minden irányból kopogott a ponyván.
Dénes már nem hallott semmit az egészből, számára a vízhatlan sátor hangszigeteltté vált, mert a lány nem csak a karjaival szorította magához, hanem az egyik lábát is átvetette a derekán. Egymás melletti helyzetükből csupán egy kicsit kellett ahhoz fordulni, hogy egész testével óvni tudja Kingát. Úgy érezte, mintha a farka akadálytalanul becsúszna a lány forró puncijába, ám pontosan nem tudta, hogy mit kell ilyenkor érezni, ezért a kezével odanyúlt megbizonyosodni a történtekről.
Fallosza tövig eltűnt!
.. Várt egy másodpercet, hogy az "attraktív csajszi" vajon mit reagál erre, majd ösztönös csúszkálásba kezdett.
– Upsz! – Minden előjel nélkül, akár kint a vihar, eszeveszett spriccelésbe kezdett.
A lányra nehezedve figyelte mindkettőjük szuszogását, és nem húzta ki a falloszát. Elméleti ismeretei szerint majd kicsúszik az magától is... De nem így történt! Csodálkozva tapasztalta, hogy keményen maradt, és ahogy óvatosan megmozgatta, mintha újra kezdhetné.
Kinga keze lecsúszott a fiú fenekére, és apró nyomásokkal jelezte, hogy nincs ellenére a szinte szünet nélküli folytatás.
Dénes csak ekkor merte megmarkolni a feszes, de lágy tapintású ciciket, azokon támaszkodott. Hallott már ugyan döngetésről, ami bizonyára nem az ilyen belső simogatást jelenti, de jólesett lassan be-ki húzogatni a farkát, és a lánynak sem volt ellenvetése.
Ki tudja, mióta fekhettek már aprókat mozdulva, kéjesen elnyújtva az összefonódást – kint rég tovaszáguldott a vihar –, amikor egy hang szólalt meg a lábuknál:
– Képzeljétek, esett az eső! 
Dénes húga guggolt a hangtalanul lehúzott cipzár helyén, maga elé a két sátor közötti távon csak egy törölközőt kapva, kielégülten mosolyogva.
Előzmények:
Hatodik mese - 1. epizód
Hatodik mese - 2. epizód 

3. évad meséi

Nincsenek megjegyzések: