2017. július 25.

Tanyán és városban 7.


Profi történetek a szomszédból

II. rész
Dorina és Dorcsika
 4. fejezet
Masszázstanfolyam Dorinával


– Segítsek valamit?
Az sem lepett volna meg jobban, ha a résnyire nyitott fürdőszobaajtón át pisztolyt fog rám a hang tulajdonosa. Pedig csak egy élénk szempárt láttam, és a homlokából egy keveset, ez a látvány pedig egyáltalán nem tűnt ijesztőnek.
– Segítsek valamit? – ismételte, s a nyílást szélesebbre tárva, láttatni engedte magát tetőtől talpig. Rövid, hófehér ruhájától káprázott a homályos fürdőszoba.
– Mindjárt elkészülök – válaszoltam, egy-két láthatatlan vízcseppet még gondosan felitatva hasam tájékáról.
Mibe mentél bele? – kérdeztem a tükörképemtől, amint ismét visszaszűkült az ajtó-hasíték, és Dorina nevetése már a legnagyobb szoba irányából hangzott fel:
– Fel már semmit, de levetni majd fogok! – Talán azt kérdezte tőle a másik két lány valamelyike, munkaruha gyanánt mit szándékszik felvenni a masszázshoz.
Az én öltözetemet egyetlen szál törölköző jelentette – vagy visszavegyem a ruhámat? – amikor keresztülslattyogtam az előszoba hűs kövén. Elképesztően különös érzés volt három felöltözött lány előtt meztelenkedni.
Dorina szinte rám sem nézve megsimította a középen felállított masszázspadot, ezzel jelezve: ott a helyem. A két másik nőnemű nem akart egyetlen mozdulatot sem elszalasztani, lelkes tanulóként figyeltek mindenre. Államat összefont kézfejemre helyezve, hasra fekve vártam, mi következik.
– Nem kapkodsz, nem nyúlkálsz… – Először azt hittem, nekem szól az intelem, nem is értettem, mit jelenthet a figyelmeztetés, hiszen meg sem moccantam. Csak a folytatásból jöttem rá, hogy ez már a magyarázat, a szemléltető masszázstanfolyam része: – Úgy indítod, mint egy igazi masszázst, merthogy valójában az is. Minél visszafogottabb vagy az elején, annál nagyobb lesz a hatás!
A hatás előjeleit máris megéreztem, amint meztelen testemet három gyönyörű szempár vizsgálta. Egyáltalán nem volt kínos, de fásult chippendale-szerű sem, inkább olyan bizsergető újdonság.
– Minél nehezebbnek látszik valamit elérni, annál erősebben akarjuk… – fordítottam le az oktatószöveget – és annál jobban fogjuk értékelni, amikor végre megszerezzük.
– Igazad van, de te ne szólalj meg! Ne is figyelj rá, amit mondok, majd csak, ha neked szól… – A többiek felé folytatta: – Ezt jelzi az öltözékem is, mert ha nem lenne rajtam ennyi csomagolás sem, nem tudnék később mit levetni… Még fokozzuk egy kicsit a távolságot, ráterítem a fenekére ezt a törülközőt, csípőtől lefelé, húsz centinél nem lehet se több, se kevesebb a takarás.
Még mielőtt leborított volna az összehajtogatott, illatos textillel, kedvesen rácsapott a fenekemre:
– Ez műsoron kívül volt, hogy türelmes legyél! Kérsz a füledbe valami zenét, hogy ne zavarjon a szövegem?
– Dehogy zavar! Majd úgy csinálok, mintha nem is hallanék semmit.
– Most akár beszélgethetnénk is egy kicsit, minden páciens örömmel mesél a munkájáról, mennyire fontos, vagy a kocsijáról, vagy éppen elmesélné, mennyire nem értik meg mások… de ezt elhagyjuk, mert eltereli a figyelmet.
– Zene? – érdeklődött a kis szőkeség.
– Szólhat olyan, aminek nincs szövege… Most figyeljetek! Tenyérbe engedjük az olajat, mert ha közvetlenül a testére locsoljuk, esetleg hideg lesz, vagy sok. – Dorina a talpam felől állt.
– Hol kell kezdeni?
– Általában kívülről haladunk befelé, közép felé, tehát először lábfejtől a törülközőig, utána válltól a törölközőig. – Keze leheletnyi érintéssel ereszkedett le a bokámnál.
A kevés olajat játékos, hol apró, hol meg hosszan sikló mozdulatokkal simogatta a lábamon, s időnként pótolva azt, araszolt a térdem felé. Meglestem a közönséget; komolyan véve a kurzust, figyeltek minden mozdulatot. Egyelőre én nem találtam semmi különöset, bár tagadhatatlanul izgalmas volt csillogó tekintetek kereszttüzében feküdni.
A simogató kezek néha préselően keménnyé váltak, hogy a következő pillanatban megint lágyan csusszanjanak olajos bőrömön. Megtorpantak a törölköző szegélyénél, mintha azon túl háború folyna, majd az apró, lágy kezek újra vidáman siklottak lentről felfelé.
– Bocs! – mondta Dorina, amikor egyik csúszás alkalmával, majd a következőnél ugyanúgy, simogató kezei végigszánkáztak combjaim belsőfelén, s véletlenül nem álltak meg a jelzett határon, hanem bekandikálva lábaim közé, ujjheggyel megérintették a zacskómat.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez a sasszé a masszázsjáték része-e, vagy tényleg véletlen, de a negyedik ismétléskor hajlamos voltam szándékosnak ítélni – különösen, amikor a kétfős közönség elégedetten felmordult, jelezve, hogy észrevették és helyeslik a lépést –, és kifejezetten izgatónak bizonyult. Ebben a formában, elhibázott mozdulatnak álcázva, még érdekesebb volt, mintha egy ilyen széplány egyszerűen és természetes módon odanyúl a zacsimhoz és megfogja.
Miután végzett a lábaimmal, Dorina oldalról közelített meg.
– Figyeljétek, hol állok! – szólt a többiekhez.
Ezt a figyelmeztetést akkor értettem meg, amikor feltűnt, hogy testemet mindig a lehető legtávolabbi ponton állva igyekszik elérni, s így szinte rám hasal, ahogy a vállaimat masszírozza. Amikor meg már tenyerével a derekam táján tartott, a fejemnél helyezkedett el, hasa a homlokomat érintette. Ügyes! Még egy kis nyújtózkodás… már meg sem lepődtem, hogy felülről is becsusszannak a tenyerek a törölköző takarásába, miközben homlokom a bugyija vonalában nyomódott hozzá. A szultán háremében lehetne ilyen sorom, persze, csakis a szultán szerepében.
Felpillantottam, ámulva láttam, hogy Dorinán már csak egyetlen bugyi volt! Mikor és hogyan bújhatott ki ilyen észrevétlenül a fehér mini-ruhájából?
G-pontjaim zöme a hátamon helyezkedik el, legalábbis minden mozdulata nyomán így éreztem, s amikor teljes – 48 kilónyi? – súlyával a szárnyaim tájára nehezedett, mintha préselné, bizonyos lettem benne, hogy rá fogok szokni a masszázsra. Ismét teljesen rámhajolt, s ettől kezdve – amint újra lágyan végigsimogatott talptól tetőig – gyakran éreztem a kemény ciciket hol itt, hol ott hozzám érni.
– Eddig kényelmes? – kérdezte ezúttal tőlem.
– Tetszik! – sóhajtottam elégedetten. Még hozzátettem volna valamit, de mindkét tenyere éppen becsúszott a törölköző alá, és intenzíven nyomkodták a fenekemet, gondosan elmaszatolva rajta néhány csepp olajat. Azután mintha macska járna puha talpakon…
A két lány dünnyögött valamit, talán azt jelezve, nem értik, miért kell ezt a műveletet takarásban végezni. Én viszont megértetettem! Ez a szemérmes nyúlkálás sokkal kellemesebben borzongató, mintha lényegre törően nyúlkált volna.
– Kérlek, fordulj meg!
Felemelve a törölközőt, várta, amíg érintésért esedező, majdnem készet jelző farokkal a hátamra fordultam. Mintha semmit nem venne észre, visszahelyezte a takarást.
Természetesen mindennel tisztában volt, ahogy a kéttagú közönségnek magyarázta is:
– Annyi kellemes várakozást felhalmozunk hátmasszázs közben, hogy hiába lazul el minden porcikája, és legszívesebben lehunyt szemmel élvezné a simit, a műszer jelez. A szemét meg nem fogja becsukni, mert ettől kezdve mindent lát.
De még mennyire! Két remegő cici izgett-mozgott a fejem felett.
– Most elgondolkozva tehetnék egy megjegyzést, amit jólesik hallani a pasiknak: jó hosszú, jó vastag, vagy hasonlót, de ennek főleg olyankor van hatása, ha kicsi és vékony, s még nem is látszik mozgolódni. – Közben szinte deréktól lefelé végigfeküdt rajtam. – Műsoron kívül megkérdezem, hogy te mit szeretnél hallani?
– Lehet, hogy rigolyás ügyfélnek számítok, de én nem szeretem az ilyen kétes dicséretet. Azt juttatja eszembe, hogy ugyan hány farkat láthatott már… és amit az előbb mondtál, hogy egyáltalán komolyan mondja-e a csajszi, vagy benne van az árban.
– Neked nem mondok semmit, mert nincs szükség rá, nem kell szépíteni rajta, minden rendben van, és működőképes.
– Köszönöm.
Deréktájnál hajolt éppen fölém, s a vállaimat kenegette érzékien, cicijei a mellkasomhoz nyomódtak. Kezei végigsiklottak a két karomon, egészen a csuklómig, arca félarasznyira közelítette meg az arcomat.
– Ti csókolóztok? – reklamált a kétfős tanfolyam egyik résztvevője.
Dorina válasz nélkül hagyta. Összesen bő kétmaroknyit kitevő cicijeivel végigcsúszott a hasamig, majd vissza, aztán a következő siklással távolabbra merészkedett. Négyszer ismételte meg a mozdulatot. Fejemhez lépve újra rámhajolt, s míg tenyerei a hasamon csúszkáltak egészen a törölköző szegélyéig, a cicik az arcomhoz értek. Egyik meredező bimbójára futtában egy puszit leheltem, a másikat egy pillanatra sikerült elmarni a számmal, de máris kicuppant belőle. Nyúltam utána – megfogni, megmarkolni, vagy csak megérinteni –, ám kezemet röptében elkapta, s határozottan visszahelyezte a törzsem mellé:
– Mindennek eljön az ideje!
– Nekem már eljött… – jegyeztem meg, mintha nem látszana anélkül is, ahogy a 20 centis sávban takarni hivatott törölköző sörsátorként áll.
Egyetlen hosszú lépéssel – mintha maga is belátná a sürgetés indokoltságát – mellettem termett, ám ezúttal nem ért hozzám egészen addig, míg szapora mozdulatokkal olajat nem kent az amúgyis fénylő cicijeire.
– Ezt most éppen lassabban is csinálhattad volna – morogtam.
– Tudom… – válaszolta könnyedén. A lányok kedvéért megmagyarázta: – Eljön az a pillanat, amitől vigyáznunk kell arra, nehogy a páciens elélvezzen a törölközőbe. Még utólag azt gondolná, hogy nem kapott megfelelő szolgáltatást! Innentől kezdve szinten kell tartanunk a libidót, azon a határon, ami egyetlen mozdulattal átléphető… lenne.
– Szívesen átlépném… – súgtam.
– Tudom… Most kicsit elterelem a figyelmedet – mondta Dorina, s ezen állítása szöges ellentéteként megvizsgálta, elég olajat kent-e magára, majd hátrább sétált, hogy tetőtől talpig jól láthassam, és kilépett a bugyijából.
Mint a kitörni készülő vulkán, úgy feszített a hév.
Nekem háttal lehajolt, olajos kézzel megsimogatta a combjait, főleg a belső felüket…
– Ha ez még mind a figyelmem elterelése lenne, elárulom neked, hogy nem sikerült – panaszoltam.
– Pszt! Te csak hagyd, hogy történjenek veled a dolgok! Ígérem, nem lesz rossz.
– Éppen ez a legnehezebb benne, a passzivitás. Amikor annyiszor lendült már a kezem reflexszerűen, hogy megérintselek…
– Jól van, megértelek. De most egy gyors élvezésért lemondanál a hosszabb, még úgy kábé 10-15 perces kényeztetésről? Ugye, nem teszel ilyet? Még ezután következik a java! A vége pedig úgyis az lesz, amit annyira akarsz.
Megigazította felfokozott állapotban álldogáló farkamon a takarást, mintha ennek bármi jelentősége lenne, hiszen alul-fölül úgyis be lehet látni. Ezután cicijeivel a lábaim fölé hajolva, többször végigcsúsztatta őket először a jobbon, majd a balon. Nem tudtam eldönteni, hogy e sorrend, vagy a csúszások száma rejt-e valamiféle üzenetet a libidóm számára, de az biztos, hogy az intenzív feszülő érzés nem csillapult. Ellenkezőleg! Amikor Dorina arca a felpúposodott törölközőhöz ért, mindannyiszor úgy éreztem, hogy itt a beteljesülés ideje, és akár a levegőbe, akár a sokat szenvedett törölközőbe, de viharos megkönnyebbüléssel végre kiürítem a tárat.
Úgy látszott, ezen a térfélen befejeződött a cici-szánkózás. Mégsem! Hirtelen mozdulattal fellépett a masszázságyra, térdei közé fogva egyik, majd másik lábamat, combjaival folytatta a csúszkát. Vajon a puncija is hozzámér?
– Tedd a kezed a fejed alá, ha látni akarsz! – javasolta. Odadobta a már régen feleslegessé vált törölközőt: – Ezt is!
Igen, Dorina nemcsak a combjai belső felével érintett és csúszkált, hanem a csupasz, sima punci is fénylett az olajtól. Lábait hol előre, hol hátrafelé tartva lovagolt és mocorgott rajtam.
Ebben a gyönyörűséges pillanatban értettem meg, miért nem lovagolhattak régen a nők szabályosan, hanem kényszerűen féloldalt kellett ülniük, láthatjuk a kosztümös filmekben. Miért? Irigységből. Nehogy már lovaglás közben élvezzenek! Micsoda kegyetlenség…
– Ezt én is kipróbálnám! – nyafogta a kétfős közönség szőkébb tagja.
– Gyere rám! – válaszolta a másik néző, Bea, ültében szabaddá téve hosszú, barna combjait.
– Pszt! – szólt rájuk Dorcsi, akit magamban eddig is így neveztem, kedvesebbnek, intimebbnek találtam, mint a Dorinát. Persze, emlékeztem rá, hogy inkább a hivatalos, komolyan hangzó nevét szereti használni, mióta a becenevét egy guminő bitorolja… – Mondanám, hogy vetkőzzetek le és próbáljátok ki, de nem akarom már szegénykét – ekkor ujjai óvatosan végigsiklottak meredező farkamon – sokáig kínozni.
Merre kellene még elkalandozniuk a gondolataimnak, hogy minél tovább bírjam a megpróbáltatásokat?
Továbbra is a lábaimon ült, immár egyszerre mindkettőn, közben teljesen végighasalva rajtam, cicijeivel érintve, majd átugorva az előbb még „szegénykének” nevezett testrészemet, arcát a mellkasomra tette. Egy pillanatig tartott a nyugalom, máris átlendült „szegénykén”, és egészen a nyakamig fellovagolt, apró, érzéki ügetéssel.
– Ne menj el! – kérleltem, amikor könnyedén lesiklott rólam.
Válasz helyett csak mosolygott – félreértettem a mozdulatát –, s hátat fordítva visszahelyezkedett. Micsoda látvány! Ennél meztelenebb és nőiesebb nem létezik, mint ami a szemem elé tárult. Miközben csak éreztem, hogy cicijeivel cirógatja, csúszkáltatja cseppet sem szegény, inkább irigylésre méltó farkamat, e vizuális élmény helyett két hamvas-csillogós félgömböt csodálhattam meg párujjnyira a fejemtől, s köztük egy árnyalattal halványabb völgyet… Apró, rózsaszín nyíláson mintha egy icipici nyelv próbálna kikukucskálni.
Milyen íze lehet a masszázsolajnak? Biztos nem ártalmas, hiszen a tervezők számíthattak arra, hogy esetleg valaki megkóstol olyan testrészt, ami előzőleg olajban fürdött… Nem sokat tűnődtem ezen a problémán, mert ez sem terelte el kellően a figyelmemet. Kissé előrehajtva a fejemet, nyelvem hegyével megérintettem az egyik félgömböt, s ahogy Dorina mozgatta, bekalandoztam a völgybe is. A masszázsolaj ízetlen volt, amit fedett, az viszont finom.
Ez a lovagló pozíció sem tartott sokáig, Dorina óvatosan átemelve a lábát, talpaival visszatért a padlóra. Újabb adag olaj következett, ezúttal mindkét markába elosztva, és ráérősen, centiméterenként haladva, gondosan a már amúgy is fénylőn feszülő trófeámra kenegette. Szinte beleremegtem minden apró, leheletszerű mozdulatába. Amint ezzel elkészült, két kézzel masszírozott – mint tette ezt korábban minden testtájam esetében –, és hol lágyabban, hol erőteljesebben, néha mintha ki akarná emelni a helyéről, máskor meg tenyereit összeszorítva várta, mikor bukkan elő… s tekintetét le nem véve a célról, csúszkáltatott, ki nem felejtve még a zacsi legeldugottabb pontját sem. A hűvös olajat forrónak éreztem, s Dorina minden ujját egy-egy fürge nyelvnek, ahogy csucsogós hangok törtek elő varázslatos kezei nyomán. Elemi erővel égtem, kapkodtam a levegőt.
A masszázstanfolyam kétfős hallgatósága némán figyelt, a szőkeség ujjai a lábai között babráltak.
– Figyeljetek jól, majd nálam lehet vizsgázni!… – szóltam hozzájuk.
– Picit bírod még? – kérdezte szemembe nézve Dorina.
– Nem! – tiltakoztam azonnal.
– Mindjárt készen vagy, egy pici türelem… – A lányok felé fordulva folytatta: – Most kipróbálhatja valamelyiktek a csúszkálást… gyorsan…
Még annyit láttam, hogy a szöszi két villámgyors mozdulattal megszabadul csekélyke ruházatától, majd kapkodva olajat ken a combjai belsőfelére és a puncijára, s már emeli is át a lábát lovagló ülésbe…
Még azt is láttam, amikor Dorina lassan mind közelebbről szemlélte feszülő farkamat, és amikor megszűnt a távolság, lopakodó nyelvével megközelítette… lágyan bekapta a végét, és akadálytalanul engedte becsúszni…
Megvonaglottam, deréktól lefelé testem önálló életre kélt, és határozott lökésekkel reagált a kényeztetésre.
Ezután csak a mennyezetet láttam egy darabig, mert fejem alól kivettem a két karomat, és azok megadóan mellém zuhantak…
– Kellene egy tükör!... – jegyeztem meg, Vagy csak akartam? – A mennyezetre. – Saját zihálásomat hallottam.
Éreztem, hogy csupa forró nedvesség vesz körül, és hogy belőlem is égő vulkán készül kitörni hangos nyögéssel, menthetetlenül… jó lett volna látni mindkettőjüket… azért csak jó dolguk van a szultánoknak vagy sejkeknek a háremben… ilyen lehet az a bizonyos húr, amit túlfeszítenek… és végre, mint a gátját félresöprő folyó, vagy a morgó vulkán, végtelen megkönnyebbüléssel áradt szét a visszatartott, sűrű, tüzes láva.
Amikor ismét felemeltem a fejem, igyekezve ráeszmélni a világra, a szöszi vidám arcát pillantottam meg, apró szisszenésekkel, izgatottan harapdálta összeszorított ajkait, s csúszkált még, Dorina játékos nyelvével pofozgatta makkom oldalát és mosolygott rám.

Vége a II. résznek,
következik: III. rész - Asszony és lánya a tanyán

Előzmény:
Dorina bevetésen 

Tanyán és városban - tartalom

Nincsenek megjegyzések: