2017. július 2.

Ketten középen


Nyári erotikusok
erotikus novellák - harmadik évad

Ketten középen





Kölcsönvette anyja meggypiros, hivalkodó autóját, és óvatosan kihajtott a városból. Nem sok vezetési gyakorlattal rendelkezett, de a külső sávban biztonságban érezte magát. Friss jogosítványát az előző születésnapjára kapta, a következőre pedig egy kocsit ígértek neki.
– Amennyiben addig nem csinálsz semmi hülyeséget! – Szabtak mellé egy nehezen megfogható feltételt.
– Na, jó, nem töröm össze az autót! – nevetett a tükörbe.
Tudta jól, hogy szülei nem örülnének az engedély nélküli furikázásnak. De amikor olyan jó kimozdulni egy kicsit! Csak menni, menni, aztán megállni valahol az út mellett, és a városon kívülről megnézni a naplementét. Aztán visszafordulni.
Ez a legártatlanabb szórakozás, amit egy 18 éves lány egyáltalán kitalálhat!
Az összes barátnője pasizik és bulizik. Olyan is akad, aki pénzért szexel, hogy menő ruhákat tudjon magának venni, amiben bulizni megy, és ott lefekszik mindenkivel, aki kedvesen mosolyog.
Habzsolják az életet.
Ehelyett ő…! Ma például délelőtt 4 órát edzett, délután magolt, aztán nyelvórára sietett, utána fél órára leheveredett az ágyára, és mindjárt este. Ennyi egy nap.
Nyugat felé kiért a városból és keresett olyan lehúzódós helyet, ahonnan zavartalanul megnézheti a naplementét. Kiszállt.
Az mellette elszáguldó autósok közül 10-ből 9 megnyomta a dudát, és legtöbben integettek is.
– Vissza ne fordulj! – szólt az egyik sofőr után, aki nagyot fékezett.
Közelebb húzódott a meggypiros kocsihoz, mindenképpen meg akarta várni a napnyugtáig hátralévő néhány percet.
– Anélkül, hogy közben elrabolnának… Itt biztos prostik szoktak álldogálni – gondolta a dudáló-villogó-integető sofőrök iránti megvetéssel, de nem foglalkozott tovább a közlekedőkkel.

Visszafelé, beérve a város sűrűbben lakott részére, a baloldali park, járda melletti egyik padján ismerőst fedezett fel.
– Reni! – kiáltotta örömmel, ám a lány se látott, se hallott a két fiú között.
Egy pillantás a visszapillantó tükörbe, indexelés és egy gyors kormánymozdulat. Az élénkszínű, fürge autó megállt a paddal egyvonalban, közvetlenül a megállni tilos tábla tövében.
Lehúzta a jobboldali ablakot és integetett:
– Reni!
– Nahát, Laura! Tied ez a piros szépség?
– Kicsit arrébb állok, aztán beszélgethetünk…
– Megyünk mi is! – Mindannyian beszálltak, a fiúk hátra ültek.
– Jó fejek vagytok, hogy nem kell visszagyalogolnom – nevetett Laura, és parkolóhelyet keresett.
– Elvinnél bennünket? – fordult felé egész felsőtestével Renáta, és sötétvörös haján misztikusan csillantak meg az utcai lámpák felkapcsolódó fényei.
– Hová?
– Bárhova… ki a városból.
– De mégis…?
– Bemutatom a srácokat: Szabolcs és Dénes, Dénes és Szabolcs… Tudod, összefutottunk, és fogalmunk sem volt, hogy hova lehetne menni. Otthon egyikünknek sem alkalmas… Tudod, Szabolccsal járok, és jólesne kettesben lenni… Közben erre járt Dénes is, de csak annyi ötlete volt, hogy várjuk meg a sötétet és menjünk be a parkba. De annyian járnak erre! Érted? Ha kiviszel egy csendes helyre, örökké hálás leszek!
A meggypiros autó zümmögve haladt.
Laura már tudta is: Ahonnan a naplementét nézte, a parkoló…
– De nehogy a kocsiban…! – ijedt meg, ahogy belegondolt a lehetséges következményekbe.
– Van nálam gumi – reagált Reni rögtön –, azzal csináljuk.
– De ha elcsöpög?
– Lenyalom…
Közben Laura a parkolóba irányította a kocsit:
– Nagyon szűk hátul a hely.
– Az igaz – szólalt meg az egyik srác, bizonyára az érdekelt fél, Szabolcs.
– De lehetne itt a fák mögött…
– Jó, megnézzük – hagyta rá Reni, és mindannyian kiszálltak. – Addig szívjatok el egy cigit! – szólt a hátramaradókra, és a fiút fürgén húzta be a sötét fák közé. – Mindenesetre nem mi leszünk itt az elsők – hallatszott még a hangja –, bokáig lehet járni a gecis zsepikben…
– Cigizel? – kérdezte Dénes az autónak támaszkodva.
– Köszi, nem.
– És más szenvedély?
– Sport, nyelvtanulás… Este kijöttem ide naplementét nézni…
– Az nem csak a Balatonnál van?
Nem szóltak többet, nézték az elsuhanó kocsikat.

Renáta és Szabolcs hamar előkerültek.
– Na, elég gyorsak voltunk? – rikkantotta Reni még a fák közül.
– Megcsináltátok ti rendesen? – viccelődött Dénes.
– És ti? Vagy el se kezdtétek?
Ezúttal Reni és Szabi ültek hátra.
– Nem fér el a lábam… – nyafogott egyből a lány.
– Tedd a vállamra!
– Ne huncutkodj, nem vagyok én artista! – Laurához szólva felemelte a hangját: – Amúgy igazad volt, hogy itt nem nagyon lehet semmit sem csinálni.
– Szopni tudsz – jelentette ki Szabolcs.
– Te, neked már megint áll?
– Visszamenjünk? – kérdezte a sofőrködő Laura.
– Tőlem…?! – hangzott a hátsó ülésekről. – Kiszívhatsz még egyszer.
– Hová vigyelek titeket? Feljöttök hozzám?
– Előbb is mondhattad volna! – hajolt előre Renáta, megsimogatva Laura haját. – Nincsenek otthon a nagyok?
– Még nincsenek, de különben sem jönnek fel az én szintemre.
– Nyomás! – rikkantott Szabolcs. Halkabban még hozzátette: – Addig is verheted…
– Ne a kocsiban, mindjárt odaérünk!
Laura a mélygarázsba parkolt, centiméterre ugyanoda, ahonnan elkötötte anyja kocsiját. Mire az automata ajtó lecsukódott, a fiúk már megcsodálták az ott ácsorgó másik autót, sőt megállapították, hogy milyen típusnak üres a helye, és megtalálták a felfelé vezető ajtót.
Laura szobájában is pillanatokon belül otthon érezték magukat, s mire a lány illendően megmutatta volna a lakrészéhez tartozó fürdőszobát és gardróbot, a három vendég – mellőzve az idegenvezetést és az ülőbútorokat – végigheveredett a tágas franciaágyon.
Szabi máris vetkőztetni kezdte Renit, akit szintén nem zavart, hogy mások is jelen vannak, egyszerűen elővette a fiú falloszát, és játszadozott vele.
– Gyere ide, elférsz! – nézett fel Renáta Laurára, miután a bugyi is lekerült róla. – A te ágyad…
A szoba lakója ezek után kínosnak találta volna, ha mégis valamelyik fotelba vagy székre ül, és idegenként onnan nézi a műsort, így bemászott Reni mellé.
A vörös haj eltakarta Szabolcs farkát, csak a cuppogás hallatszott, majd Renáta átemelte az egyik lábát a fiú feje felett, és puncijával az arcára ereszkedett.
Dénes nem látott eleget Laurától, ezért kiült az egyik fotelba, útközben a nadrágjából kiszabadítva a merev falloszt, és a látványra koncentrálva húzogatta.
Laura megint nevetségesnek tartotta a saját helyzetét – az egymásba feledkező páros mellett ücsörögve –, ezért némán odament Déneshez, és a fotel karfájára ereszkedve, óvatosan megérintette a farkát.
Fél perc múlva már 4 pucér test vonaglott a széles ágyon, s amikor ezt Reni észrevette, lemászott Szabolcsról.
Laura tekintete hálásan simogatta meg a fémesen fénylő, vörös hajat, mert barátnője a kezéért nyúlt, ás Szabolcs farkához húzva mosolygott. Renáta duzzogás nélkül vette tudomásul, hogy barátja betérdel Lau lába közé, és határozottan benyomja méretes fullánkját, sőt most Dénes falloszát adta Laura kezébe.
Később a két lány feje egymás mellett rázkódott a lökések ütemében, és Reni kissé szemérmesen súgta:
– Utána, ha akarod, nyalakodhatunk…!


Nincsenek megjegyzések: