2017. július 13.

Igaz mesék 5.

Igaz mesék és nem leányálmok
- erotikus mesék-
3. évad

Ötödik mese





– Te is megszomjaztál?
Szabolcs ettől az ártatlan kérdéstől még jobban elvörösödött, válltól felfelé szinte lángolt.
A lány, mintha észre se venné, hogy a fiú meztelenül áll mögötte, s mintha nem érdekelné, hogy az ő derékig érő pólója sem sokat takar, kedvesen mosolygott:
– Hol is találok poharat? – nézett a srác fáklyaként izzó arcába, majd újra a konyhaszekrény felé fordult, úgy várakozott a navigációra.
Szabolcs tekintetével képtelen volt elszakadni az édes kis popsiról, és feszülő vágyát még az sem tartotta vissza, hogy bátyja minden bizonnyal estétől mostanáig legalább háromszor-négyszer megkefélte a csajt, sőt talán most is azért keres innivalót, mert kiszáradt a sok lovaglástól és a szopástól. Ő legalábbis a bátyja helyében egy pillanatra sem hagyna békét egy ilyen jó csajnak, ha már közös szobában és egy ágyban alhatnak. Még hogy aludni?!
– Ott is találsz, jobbra… – felelte kis késéssel –, de az étkezőben van mindenféle…
– Jó lesz ez, köszike! Te is kérsz?
– Én a mosogató mellett tartom a poharamat.
– Te mit iszol? – fordult vissza a lány.
Amandát tegnap estefelé hozta haza a bátyja. Kihasználva a szülők távollétét – akik nem néznék jó szemmel, hogy egy lány a nagyobbik fiú szobájában töltse az éjszakát – egyből bezárkóztak a fürdőszobába, majd – Szabolcs jól hallotta – folyamatos nevetgélés és nyögés mellett, több mint 1 órát lubickoltak. Látszottak az előszobán át vezető vizes lábnyomok, és a kisebbik fiú ettől kezdve a szomszédos szoba felől hallgathatta a zajokat.
– Vi-zet. – válaszolta olyan rekedten, mint a sivatagban bolyongó karavánok leghátsó tevehajcsára.
Kényszerítette magát, hogy a csaphoz lépjen, és jól kieresztve azt, egy pillanatig figyelmen kívül hagyja a pólóból erőszakkal kitörni készülő mellbimbókat, és a derékig érő ruhadarab alatt látszó, sima dombocskát.
„Mázlista!” – Így gondolt a bátyjára, aki este óta szabadon élvezheti ezt a szépséget. Magáéhoz ölelheti póló nélkül, közben becsúsztathatja a farkát…
Amanda elkapta a fiú előszoba felé rebbenő pillantását:
– Alszik – jelentette ki.
– Én nem bírnék… – vágta rá Szabolcs merészen. Nem is bánta, hogy így futottak össze a konyhában: álló farokkal.
A lány felkacagott:
– Hát? Mit csinálnál? – Belekortyolt a pohár vízbe, majd ujját végighúzta nedves ajkán. – Azt mondta a tesód, hogy jön utánam, de mire felöltöztem, már el is aludt.
– Kár volt.
– Felöltözni vagy elaludni?
– Mindkettő.
Szabolcs veszettül törte a fejét, hogy mivel lehetne Amandát itt tartani, és semmi olyan se jutott eszébe, amivel a pólót ledumálhatná róla. Ráadásul a lány szinte tudomást sem vett az ő meredező meztelenségéről. Ennyire hidegen hagyná, hogy jól láthatóan egy farok ácsingózik rá?
„Ha most elengedem, akkor annyi! Visszamegy és baszhatom…! Azaz: sajna éppen, hogy nem!”
A lány szólalt meg:
– Te vagy a bevállalósabb?
A fiú nem értette ugyan, hogy mire vonatkozik a kérdés, de örömmel helyeselt:
– Így van.
– Tapasztaltam. Mert a tesód még a sötét erkélyre se mert pucéran kijönni, te meg egyáltalán nem vagy szégyenlős…
– Te sem…
Szabolcs megint elvörösödött. Az erkély! A bátyja és az ő szobája közös erkélyéről gond nélkül megleshette volna, hogy mi történik amott… Hogy ez miért nem jutott eszébe?! Viszont, ha ezek kimentek az erkélyre, akkor egyetlen lépést megtéve észrevehették, ahogy ő tegnap este óta egyfolytában a farkát húzgálta…
– Láttál már ilyet. Nemde? –  Amanda 2 másodpercig gyönyörködött a saját puncijában.
A rés annyira összezárult, mintha tegnap estéttől idáig nem is dugták volna meg legalább háromszor-négyszer, bár Szabolcs bizonytalan volt a témában, hogy ilyen esetben össze szokott-e csukódni vagy nem…
– Ugyanolyan alkatrész, a testem ugyanolyan darabja, mint a szám vagy a kezem. – A lány a melleire tette a kezét, pedig azokról még szó sem esett.
– Csak másra használjuk.
– Másra? Az sem biztos, mert a kezemmel is… – Nem folytatta, hogy mit tud a kezével, sőt a szájával is, pedig a srác izgatottan várta.
Szabolcs számára kibírhatatlanná vált már ez a duzzadóan feszülő állapot.
Ha merné, akkor bevezetné a lányt a szobájába, lehúzná a pólóját és a szájába élvezne. Utána megfordítaná, belemarkolna a popójába, és már megint állna a farka, és benyomná hátulról…
– Jó lenne – nyögött fel akaratlanul.
– Érdekes, hogy pont olyan a farkad, mint a tesódé – jegyzete meg Amanda, s hangjában némi érdeklődés csillant. Eddig nem nagyon pillantott a feltűnően álldogáló falloszra. – Sötétben össze lehetne téveszteni…
Szabolcs közel állt hozzá, hogy a látványtól és lány kihívó viselkedésétől a levegőbe spricceljen.
– Kipróbálod? – lihegett a fiú, maga sem hitte volna, hogy lesz bátorsága ezt megkérdezni.
– Ha akarod…
Ez lehetett az utolsó csepp, mert Szabolcs – miközben Amanda megfordult és a konyhapultra támaszkodott – azzal a szándékkal fogta meg a falloszát, hogy további diskurálás helyett belenyomja…amikor a farka egyszerűen megadta magát és elsült.
Két lépésre a lány fenekétől.
Ekkor, mintegy végszóra belépett a konyhába Szabolcs bátyja: Rajta se volt több ruha, mint emezeken.
– Ti mit csináltok? – kérdezte álmos képpel.
Pedig a helyzet félreérthetetlenül árulkodott: Barátnője, Amanda a pucér fenekét düllesztette az öccse felé, aki bizonyára most húzta ki a farkát, és a konyha kövére engedte az ondót.
– Semmit.
– Semmit. – Állították egybehangzóan, és a lány engesztelően Szabolcs testvéréhez bújt, megérintve a himbálózó falloszát.
– Basztatok?
– Neeem!
– Leszoptad? – ráncolta a homlokát Szabolcs bátyja.
– Neeem!
– Akkor most gyere cumizni, és utána… – fejével az öccse felé biccentett – utána átmehetsz… hozzá!

3. évad meséi

Nincsenek megjegyzések: