2017. június 16.

Igaz mesék 3.

Igaz mesék és nem leányálmok
- erotikus mesék-
3. évad

Harmadik mese





A suli szépének nevezték, és ezt a címet nem is próbálta tőle elvitatni senki. Értett is rá, és gyakran mosolygott azokon, akik az igazi nevét még nem tudták, de azt igen, hogy ő a suli szépe.
Emma első ránézésre csupán egy lány volt a sok közül, belesimult a nyárvégi választékba. Nem tűnt ki sem magasságával, sem egyéb méreteivel. Mégis, ha az énekkar második sorában állt, és valakinek a sok-sok lányon végigfutott a tekintete – mindegyikre fél-fél másodpercet szánva –, a sorok között hirtelen elkezdte visszakeresni őt, bár maga sem értette, hogy mi ragadta meg ilyen rövid idő alatt.
Pedig a kórus második sorában csak a feje látszott. Kosárlabda meccseken még feltűnőbb volt a hímneműek érdeklődése, amikor egy idő után már nem a labdával mozgott szinkronban a fejük, hanem Emma mozgásával…

Lóri toporgott a pad mellett és Emmáról ábrándozott.
Lassan vége a nyári szünetnek, és ő már júniusi álmatlan éjszakákon beletörődött, hogy többé sosem láthatja a lányt, s most mégis várakozik rá.
Jól értette? A volt iskolájuk előtt futottak össze véletlenül, és Emma, mielőtt felszaladt volna a lépcsőn, hanyagul odavetette:
– Mindjárt jövök.
Már az is furcsa volt, hogy a suli szépe egyáltalán megismeri még az utóbbi évtizedek legjelentéktelenebb fiúját…! De mit jelent az, hogy „mindjárt jövök”?
Beletörölte izzadt tenyerét a nadrágjába – bár nem tartotta valószínűnek, hogy hozzáérhet a lányhoz –, és futólag ellenőrizte a leheletét. Végiggondolta, hogy reggel milyen alsónadrágot húzott elő a fiókból, és gúnyosan mosolygott magán, amiért ilyen hiábavalóságokkal foglalkozik…
– Köszi, hogy megvártál! – libbent lefelé fokról fokra Emma.
– Hm.
– Milyen kár, hogy vége a nyárnak!  – A lány olyan bánatosan csücsörített a szájával, hogy meg kellett volna csókolni.
– Aha.
– Téged is felvettek, ugye?
Emma közelebb lépett, amitől Lóri a saját arcában és vállán érezte a hosszú, illatos haját. Még egy ilyen húzás, és a fiú farka az utca közepén fog tetszést nyilvánítani!
– Igen.
Elindultak. Emma lassan, ám határozottan, Lóri pedig bizonytalan léptekkel, s azért, mert így parancsolta az ösztöne.
– Koleszban laksz?
– Nem… – felelte a fiú, és nem értette, hogy ettől miért lett a lánynak féktelen jókedve.
– Az jooó!
– Kicsit drága.
– Nem baj! Én tudok olcsóbbat!
„De már ki van fizetve 3 hónap előre!” – gondolta Lóri, de hangosan inkább nem mondott semmit, nehogy ezzel véget is érjen a hihetetlen séta a suli legszebbjével. Ha most látná egy haver!
Emma, mintha kitalálta volna a fiú gondolatait, körbetekintett:
– Milyen kár, hogy nem beszéltük ezt meg jó előre! Hiszen egy suliba jártunk… Te mikor költözöl fel?
– Négy nap múlva.
– Én is. Majd adok számot és csörizz rám!
„Jól hallok?”– Indulás előtt?
– Nem, elég lesz Pesten is, majd ha tiszta lesz a levegő. Gondolom, téged is felkísér az egész család, én sem tudtam lebeszélni őket. Majd szépen hazajönnek, mi meg tudunk talizni.
Csak ne lenne ilyen gombóc a torkában, Lóri megjegyezné, hogy most is ráér.
– Fel tudsz most jönni? – mosolygott Emma, és megállt egy lakótelepi épület B lépcsőháza előtt. Látva a fiú zavarát, hozzátette: – Nem Pestre gondoltam, csak ide… Ne izgulj, nincs itthon senki!
Akadozó lábak, és mintha ellenkező irányban lépkedne egy mozgólépcsőn. Lóri nem is értette, hogyan sikerülhetett felérni.
– Gyere, ez a szobám! Nem jártál még itt, ugye?
– Még nem…
Olyat se ismert, aki korábban ilyen izgalmas megtiszteltetésben részesült volna.
Miután Emma felült a helyiség jelentős hányadát bitroló ágy közepére, ő fesztelennek szánt mozdulattal leereszkedett az íróasztal melletti forgószékre, éppen szemközt a lány felhúzott lába közül kivillanó piros bugyival.
– Sikerült egy olyan lakást találni, amelyik közel van a sulihoz, 5 perc séta, és van benne 4 kisebb meg 1 nagyobb szoba. A nagyszoba közös, a kicsikből tavalyig mindnek volt gazdája, de kettő felszabadult. Az egyik ezekből az enyém, és majd megnézed, hogy megfelelne-e neked a másik… Mit szólsz hozzá?
Lóri ijedten kapta fel a tekintetét a piros bugyiról:
– Kik.. laknak… a másik kettőben?
– Csajszik, harmadik és negyedik évfolyamra járnak, közben dolgoznak is, nem sokat zavarnak. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha az én ismim lenne a negyedik, mert azokkal a csajszikkal még összefutni se nagyon lehet, és olyan lesz, mintha egyedül laknék… azt meg nem szeretem… Hallod is, amit mondok, vagy csak a bugyimmal szemezel?
Lóri fülig vörösödött.
Emma felkacagott:
– Úgy láttam, hogy egyik csajszi sem szeret túl sok ruhában flangálni, csak a szüleim miatt öltöztek fel. Hogy fogod bírni?
– Hát… nehezen…
– Viszek fel tévét, van neki hely és csatlakozás a falon, úgyhogy átjárhatsz hozzám tévézni, pontosan így lesz szemben, ha van kedved, ágyból nézzük! Mit szólsz? Rá tudlak beszélni?
Lóri csak nyelt nagyokat. A lány, aki eddig azt se nagyon tudta róla, hogy a világon van, most ágyból akarja vele a tévét nézni?
Emma folytatta:
– Vennénk közösen szalámit meg ilyesmiket reggelire-vacsira. Nekem nagyon tetszik az ötlet, hogy nem leszek egyedül!
A fiú fallosza úgy meredezett, és már óvatos előnedvek is megjelentek, mintha máris az ágyból tévézés következne – Emmán persze csupán egy piros bugyi lenne –, miközben a másik két csaj is szinte meztelenül jön-megy a lakásban…
– Mit szólsz hozzá? – sürgette Emma csillogó szemekkel.
– Te miben szoktál itthon lenni?
– Bugyiban… Tán ettől függ, hogy odaköltözöl-e? – nevetett a lány. – Ne izgulj, nem fogok a kedvedért felöltözni, csak azért, hogy ne legyél zavarban…!
– És ha én…?
– Felőlem abban vagy, amiben akarsz, akár egy szál… Bocsi! Majdnem azt mondtam, hogy egy szál pöcsben is lehetsz… De mért kérdezed? Azt hiszed, hogy szégyellős vagyok, és nem merek levetkőzni, ha úgy tartja kedvem? – Emma megfogta a könnyű nyári ruha vállpántját, mintha ki akarna bújni belőle.
Lóri kiszáradt torokkal, vörösre harapdált szájjal töprengett, hogy most mi lehet a jó válasz.

3. évad meséi

Nincsenek megjegyzések: