2017. május 14.

Egyszerű lány 1.


Nyári erotikusok
erotikus novellák - harmadik évad

Egyszerű lány
1.


Letörölgette a port a cipőjéről, hogy éppen olyan tiszta legyen, mint reggel, mintha nem is járt volna semerre.
Visszatette a szekrénybe a rojtos, kövekből kirakott szívvel díszített farmer sortot. Rövid töprengés után a levetett felsőt vállfára húzva a szekrény oldalára akasztotta, mintha már a következő napra készítené oda. A melltartóval nem bajlódott, bedobta a felnyitott mosógépbe, ám az apró, piros bugyi gondolkodóba ejtette: Az orrához emelve arra jutott, hogy feltűnő lehet, ha egy nap kettőt is elhasznál, s csak úgy maradhat minden gyanú felett, ha magán hagyja, vagy nem vesz fel helyette újat.
– Jólesne egy hosszú lubickolás!
A jobb combja belsőfelén talált egy 4-5 centis felületes karcolást, keskeny, piros udvarral.
Elhúzta a száját, és további időhúzás helyett inkább gyorsan lezuhanyozott.
– Rendben is vagyok. A bugyi volt kérdéses… – vette számba a teendőket.
Hamar kiöblögette a mosdóban, majd öntött rá egy kevés tusfürdőt, és megismételte a folyamatot. Kicsavarta, megrázogatta, és vitte magával a szobájába.
– Egy perc alatt megszárad az ablakban!
Felvette azt a pólót, amit reggel viselt. Végigterült az ágyon, a keze ügyébe húzott egy könyvet, és a mennyezetet nézve zavartalanul át akarta gondolni a történteket.
A következő pillanatban belezuhant egy feneketlen álomgödörbe.

…Arra ébredt – legalábbis az volt a visszatérés utáni legelső észlelése –, hogy valaki halkan becsukta maga mögött az ajtót.
– Ki járt itt?
Égett az arca arra gondolva, hogy valaki megláthatta az óvatlanul az ablakpárkányra terített, azóta bizonyára megszáradt bugyit…
– Vagy ami még cikibb…! A puncimat!
Mert akár a piros bugyi, akár a felcsúszott póló alól kilátszó meztelenség árulta el, nem lehet nehéz kikövetkeztetni, hogy miért történt a rendkívüli bugyi mosás
– Ki lehetett?
A titokban a szobájába látogató lehetséges jelöltek közül a legkisebb rossz, ha az öccse volt az. Biztos, hogy a 16. évébe lepett fiú furcsán néz majd rá egy darabig, de mindegy.
– Legalább látott élőben puncit! Bár nem szerencsés, hogy épp az enyémét.
Mégis ez a lehetőség izgatta legkevésbé. Sokkal veszélyesebb, ha a szülők valamelyike nyitott be, és azóta már egymás között tárgyalják a dolgot.
Kiverte a veríték.
Nehezére esett felülni az ágyon, s mintha minden tagja megbénult volna, erőlködve állt fel. Pedig tisztában volt a halogatás hiábavalóságával.
– Szembe kell nézni a csúf tényekkel! – Felhúzta a piros bugyit.
Így, a megszokottnak mondható itthoni öltözékben, egy fokkal már nagyobb biztonságban érezte magát.

– Csak egy hétköznapi, egyszerű lány vagyok – szokta mondani, és így is gondolt magára. – Semmi extra.
Ha kicsit elidőzött a tükör előtt, újra és újra megállapította, hogy mindene átlagos – se sok, se kevés –, és ebbe a több mint 17 év alatt volt idő beletörődni.
Furcsának is tartotta, amikor a suli egyik legmenőbb srácának tartott Viktor éppen őt környékezte meg az érettségi szünet előtti utolsó tanítási napok egyikén. Nem nagyon tudott a fiúra koncentrálni, inkább azt figyelte, hogy hány csajt önt el az irigység a közelben, és azonnal igent mondott a felkérésre.
Hallott már másoktól is erről a vidám, rendszeres összejövetelről, amikor a művészeti szakkör tagjai megmutatják a kívülállóknak, hogy mivel foglalkoznak, és most éppen őrá gondoltak.
– Mikor? – kérdezte Viktortól, hosszan nézve a barna szemekbe.
– Hétfőn.
– De akkor szünet lesz!
– Éppen azért. Nem sürget bennünket senki sem.
– Én ma sem sietek.
– Az jó! Megmutatom a kocsimat, ha érdekel.
– Neked van autód?
– Addig nem mehetek vele, amíg meg nincs a jogsim, de ez már csak hetek kérdése. Majd elviszlek egy körre!
– Szívesen megnézem.
– Hány órád van?
– Még kettő.
– Akkor utána tali a sarkon!

Viktor autója még női szemmel is formás, csillogó-villogó volt. A garázs melletti árnyékban állt.
– Bele szabad ülni?
– Gyere csak!
Egy darabig a fiú közelségétől megilletődötten ücsörgött, és nem tudta, mit kellene mondani, valami dicsérőt a kocsiról. Megsimogatta a sebességváltót…
– Meg akarod fogni? – kérdezte Viktor, miközben kigombolta a nadrágját.
A vékony lányujjak folytatták a vetkőztetést és kiszabadították a falloszt.
– Nem jön erre senki?
– Nincsenek itthon – felelte a fiú, és figyelte, ahogy a lány húzogatni kezdi a bőrt. – Ügyes vagy. Szereted csinálni?
– Persze.
– Szoktad másnak is:
– Persze.
– Az jó! Szopni?
Mielőtt válaszolhatott volna, hogy a fiúk általában azt kérik, Viktor határozottan az ölébe vonta a fejét.

Folytatás: Egyszerű lány 2.

Nincsenek megjegyzések: