2017. március 22.

Nézz meg reggel!

Tavaszi erotikusok - erotikus novellák
második évad

Nézz meg reggel!





Amikor Bella óvatosan benyitott a fürdőszobába, éppen szembe találta magát a maszturbálás utolsó fázisánál tartó fiúval. Keze a kilincshez ragadt, és tekintete képtelen volt elszakadni a látványtól.
Csaba az utolsó néhány másodpercben hiába is vette volna észre a váratlan látogatót, éppen akkor – s ezzel mindenki tisztában van – már nem lehet abbahagyni.
– Ilyen lehet az igazi szex is – vélekedett Bella valamivel később, a szobába zárkózva.
Hallotta már a barátnőitől, hogy az elején – például egy sötét sarokban – még egyszerűen vissza lehet öltözni, amikor megjelenik valaki, vagy elszaladni. De egy bizonyos ponton túl, amikor az ember belemelegszik a csókolózásba és a tapizásba, már nem számít semmi sem. A szexről nem is beszélve!
Az egyik csaj mesélte, hogy elkísérte zenekari próbára a barátját, ketten voltak a teremben, és mivel sok idő volt még a kezdésig, belekezdtek az akcióba. Lekerült minden ruhadarab, és zavartalanul bedőlt, a zongorához támaszkodva, a fiú meg persze betette neki, és egyre gyorsabban mozgatta. Amikor hirtelen kitárult az ajtó, felkapcsolták a villanyt, és betódult a zenekar további 8 tagja… Hát persze, hogy befejezték, ami még hátra volt, aztán ő, cicijei elé kapva a ruháit, pironkodva az oldalsó függöny takarásába sietett felöltözni, a srác pedig kért egy papírzsepit a többiektől, és a lányok-fiúk előtt megtörölte a farkát, mielőtt követte volna a függöny mögé.
Bella ilyeneket gondolt, és már nem tartotta nagy ügynek, hogy látta az ismeretlen Csabát masztizni.
– Biztosan nem haragszik meg ezért! Majd máskor bezárkózik, ahogy kell, ha masztizni akar. különben is – vonta meg a vállát, mintha valakivel vitatkozna, és ruganyos zuhanással végigheveredett az ágyon –, én csak le akartam zuhanyozni. Mi lett volna, ha én is pucér vagyok? - nevetgélt magában.
Tudott a fiúról – bár ezelőtt még nem találkoztak –, és megérkezésükkor azt is hallotta, hogy itthon van. Csak aztán az anyja leállt a rokonokkal beszélgetni, ő pedig megkérdezte, hogy lemoshatja-e a 280 kilométeres út porát, mire a háziak felmutattak a mennyezetre: "A lépcső melletti szobát elfoglalhatod, szembe van a fürdő..."
– Mért nem zárta be a hibbant az ajtót, mielőtt kirázná magának? – Ezzel végleg Csabát tette felelőssé a rányitásért. – Kicsit zavarba jött az ötlettől, de eldöntötte: – Átmegyek hozzá, és megmondom, hogy nem is láttam semmit. Úgyis végzett már.. – Próbálta elképzelni, mennyi spermát eredményezhetett a fürdőszobai rázogatás.
Bella és az anyja a repülőút előtt szállt meg Csaba szüleinél, hogy ne kelljen az éjszakát autózással tölteni. Előbb jöttek egy nappal, és örömmel elfogadták a háziak felajánlását, hogy az autó itt parkol az udvaron, amíg ők vissza nem érkeznek Kanadából. Aztán – hazaindulás előtt – megint itt töltenek egy éjszakát.
– Szóval a fiúval már sikerült egyoldalúan megismerkedni – mosolygott –, láttam a virslijét majonézzel... haha.
Találónak ítélte a hirtelenjött hasonlatot – "főtt virsli, félig lehúzva a bőr, a vége bevágva" –, a majonéz színében nem volt ugyan meggyőződve, és furcsának tartotta, hogy Csaba farka nem állt úgy maszti közben, mint egy cölöp.
Az ajtó mögül, ahol a fiút sejtette, zenét hallott, ezért hangosan kopogtatott.
– Gyere!
Csak a hívásra lépett be, és nem hagyta ki a cinikus megjegyzést:
– Nem akartalak megzavarni.
– Miben zavarnál? – emelte fel dús szemöldökét a fiú, aztán elnevette magát. – Ilyen sűrűn nem megy...
– Visszajöjjek később? – kacagott a lány is, immár felszabadultabban.
– Reggel, ha látnál... Kilyukad a takaró!
– Én is szoktam furcsán ébredni, pedig nem is álmodok semmit.
– Úszol?
– Ühüm.
E néhány bizalmas mondat után mindketten úgy érezték, mintha mindig is ismerték volna egymást. Összefonódtak a tekintetek, és beszélgettek mindenféléről, céltalanul. Úgysem a szavak számítottak már a két 17 éves között, hanem az a cinkos egy rugóra-járás, ami pillanatok alatt kialakult.
– Virsli! – csúfolódott hirtelen a lány.
– Remélem, tetszett! – hunyorgott a fiú.
– Majonézzel vagy nélküle? Nem harapnék bele...
– Azt nem bánom. Nézz meg reggel!...
Csaba még mondott volna valamit – már előre olyan izgatónak találta, hogy bizsergést érzett a fallosza hegyében –, és Bella is készen állt a válasszal, ami nagyjából arról szólt, hogy nem akar reggelig várni, amikor nyílt az ajtó, és Csaba anyja dugta be a fejét:
– Gyertek hamar vacsorázni, aztán a vendégeknek korán le kell pihenniük, mert hosszú út vár rájuk!
– Én tudok aludni a repülőn is – ellenkezett a lány, de nem tudott ellenállni a kedves invitálásnak, ahogy a töméntelen étel elfogyasztása ellen is hiába tiltakozott. – Kapunk enni a gépen...
Csaba az ágyán hanyatt fekve hiába várta, hogy átjön a lány, és folytatják a beszélgetést. Úgy masztizott, hogy közben minden pillanatban arra számított: jön Bella…
Elaludt.
Hajnali 3 órakor arra ébredt, hogy egy határozott kéz lehúzza róla a takarót.
– Muti! – súgta Bella, és játszadozni kezdett a fallosszal.
Csaba feltámasztotta a fejét, és a látványát is élvezte, ahogy a lány keze és szája kényezteti.
Bella a markába eresztette a cseppeket.
– Megyek a szobámba, mert mindjárt kelni kell! Ha majd visszajöttünk, én is mutatok neked valamit…

Nincsenek megjegyzések: