2016. augusztus 10.

Pernahajder 25.

Pernahajder
II. rész

25. fejezet
Meghívás és menekülés





A városban elterjedt a hír, hogy „Pernahajder feltámadt”. Még azok is izgatottan adták tovább, akik az igazi Pernahajder fénykorában még gyerekek voltak, s így nem nagyon ismerhették e hírhedt név viselőjét. Konkrétumot senki sem ismert arról, hogy a gyakorlatban mit is jelent ez a suttogó feltámadás, és nem tudták volna megmondani, hogy honnan eredeztethető az információ, de lelkesen híresztelték mindaddig, amíg körbe nem ért. Ettől kezdve új irányt kapott, és az igazi Pernahajder tetteit úgy mesélték, mintha éppen ma délelőtt történtek volna.
Az ifjú Pernahajder mindebből sokáig semmit sem vett észre – hiszen megszokhatta már, hogy alaposan megnézik, akik felfedezik rajta apja vonásait –, aztán hirtelen kényelmetlenné vált, hogy már nyíltan sugdolóznak mindenütt, ahol megjelenik.
Talán éppen ő volt az, aki apja viselt dolgairól a legkevesebbet tudta.
– Meghívhatom egy kávéra? – szólalt meg mellette egy 30-32 év körüli nő.
Pernahajder szétnézett, mert nem hitte el, hogy az invitálást neki címezték. A boltban rajtuk kívül még néhány vásárló lézengett, de mind jóval távolabb annál, hogy számításba jöhetnének kávépartnernek.
– Várj meg a bolt előtt, kicsit távolabb! – folytatta immár tegeződve a nő, de továbbra sem nézett a fiú felé, és alig-alig mozdult a szája.
Pernahajder sietve fizetett, majd értetlenül ácsorgott a bolt melletti sarkon. Látásból ismerte a nőt, és azt is tudta, hogy valami irodistaféle a téeszben.
– Gyere utánam, 20 méterre lemaradva! – hangzott a következő utasítás.
A fiú szórakozottan számolta a nő ringatózó lépteit, és a harmincadik után lassan ő is elindult. Tetszett neki a játék, és képzelete elkezdte a vetkőztetést: „Milyen lehet egy igazi nővel?” – Remélte, hogy megtudja.
A következő sarok előtt gyorsítani kellett, nehogy szem elől veszítse a követendő célpontot, de felesleges volt aggódnia, mert a nő megvárta, és csak akkor lépett be a második lépcsőházba, amikor Pernahajder felbukkant.
Rideg és kopott lépcsőfokok.
A fiú felnézett, minden mozdulata visszhangzott, és szürkén tátongott az üresség.
„Hová tűnt? – Egy pillanatig átverésre gyanakodott. – Túl magasra nem volt ideje feljutni…”
Elindult felfelé a lépcsőn, hogy valamiből majdcsak ki fogja találni, melyik ajtó rejti a hívogató nőt. Könnyebb dolga volt, mint képzelte: mindjárt a legelső fordulóban résnyire nyitva talált egy ajtót.
– Nehéz volt idetalálni?
Pernahajder zavartan hümmögött, és egészen közelről szívta magába a már a boltban is feltűnt, kellemes illatot.
– Letennéd a cipődet? – kérte, vagy inkább utasította a nő különös hangsúllyal, testével útját állva. – És a nadrágodat? – tette hozzá huncut mosollyal. – Hallottam, hogy könnyen letolod a gatyádat!
A fiú elfogódottan állt.
– Ágnes vagyok – nyújtott kezet a nő. – Gyere beljebb! – De nem akart sem utat engedni, sem előremenni, csak nézte a fiút.
Pernahajder már arra gondolt, hogy megfogja a derekát, vagy inkább megmarkolja a melleit – hátha arra vár –, de nem volt még dolga idősebb nővel, így nem tudta, hogy mitévő legyen.
– Ismertem az apukádat – mondta Ágnes.
A fiú majdnem megvonta a vállát – hiszen semmi érdekes sincs abban, ha valaki ismerte az apját, és úgy tapasztalta, hogy rajta kívül ezt sokan állíthatják –, aztán hitetlenkedve meredt a nőre. Ágnes, érzékelve a gyanakvást, elindult a nappaliba, közben magyarázkodott:
– Nem úúúgy! Ne gondold, hogy 14 évesen kavartam az apukáddal! – Leült, és a fiút egy mozdulattal hellyel kínálta. – Én akkor még javában szűz voltam, de azért értettem, hogy miért jár az anyukámhoz. És, akár hiszed, akár nem, gyerekfejjel is megértettem őket. Apukád majdnem mindig hozott nekem „nyalánkságot”, így nevezte, és anyukámmal bezárkózott a hálószobába, és megadta neki azt, amit mástól nem kapott meg.
– Szép nő lehetett – bókolt őszintén Pernahajder.
– Igen, mutatós volt, és apám mindig fáradtan ért haza, és olyankor is csak veszekedtek. Szüksége volt valakire rajtam kívül is.
–Úgy hallom, hogy apámra sok mindenkinek szüksége volt. – A fiú egyre többet és egyre nyíltabban pislogott Ágnes lába közé.
– Nincs is azzal semmi baj... – sóhajtott a nő. – Az én férjem is mindig fáradt. Lefekszünk egymásmellé, egyből elfordul és horkol.
Pernahajder elérkezettnek látta az időt, hogy befurakodjon oda, ahová a nő férje nem akar, s amit Ágnes széttárt combokkal felajánlott. Felemelkedett a süppedős fotel mélyéről, és a nő elé lépett, aki mohón lerántotta egyben a nadrágot és az alsót, majd a meredező falloszt szuggerálva, lehúzta a bugyiját és hátradőlt:
– Basszál meg!
Pernahajder betérdelt a lábak közé, kicsit megemelve azokat, közelebb húzta a nőt, aztán tétovázás nélkül benyomta a farkát a barnán göndörödő szőrszálak rejtekében meghúzódó résbe. Miközben keményen mozgott ki és be, arra gondolt, hogy a végén majd lenyalatja a maradék spermát, de először is jól telenyomja…
Csengetés hasított a lakás lihegő csendjébe.
– Ne törődj vele, basszál! – súgta a nő.
A fiú gyorsított… és megfeszült testtel élvezte a spriccelést.
Ágnes az ablakhoz sietett, majd a bejárati ajtó leselkedőjére tapadt. „Siess!” – mutatta türelmetlen, körkörös mozdulattal a fiúnak. – Egy pillanat! – szólt ki a váratlan látogatónak, közben felhúzta a bugyit. – A sógornőm – lehelte Pernahajder fülébe ijedten, és határozott mozdulattal az ablak felé terelte.
A fiú – életében először, de nem utoljára – lenézett a menekülésre kijelölt ablakból, átlendítette a lábát, aztán a magasföldszintről az udvarra huppant. A kopottas örökzöldeken kívül senki sem látta, ahogy felmérte a terepet – megállapítva, hogy az egész házban csak az iménti rendelkezik ilyen kedvező adottságokkal –, majd önelégült mosollyal távozott.
– Vigyázni kell a többi lakóval! – figyelmeztette magát. – Túl magasan laknak, vagy bokor van alattuk. Fontos az időzítés – folytatta önmaga oktatását.


Előzmény, folytatás:
Pernahajder I. rész 1 - 13. fejezet
Pernahajder II. rész 14 - 26. fejezet


Nincsenek megjegyzések: