2016. augusztus 14.

Hozzád költözöm

Szőkeségek
Amikor a szőke lányok beindulnak,
avagy szándékos és akaratlan eseteik.

 - erotikus novelláskötet -

Hozzád költözöm





Lőrinc nem tudhatta előre, hogy mit vállal be, amikor mindenféle tanakodás nélkül hazavitte a csajt. Azt sejtette ugyan, hogy nagyon rosszul nem járhat – hacsak nem sorozatgyilkos az ártatlan tekintetű, szőke, hosszúlábú, nagymellű, karcsú leányzó, aki Zsófiként mutatkozott be –, ám bizonyos kockázati tényezőkkel számolhatott volna.
Zsófival egyszerre szálltak fel a vonatra, és Lőrinc a peronon már előre sajnálta, hogy nem sokáig bámulhatja az előtte haladó, ringatózó popsit, de a sors egymásmellé ültette őket. Hamar kiderült, hogy a lány szerencsét próbálni indul – albérletet és munkát keresni – és előrelátóan ehhez nem hamubasült pogácsát csomagolt, hanem bugyikat.
– Nem lehet tudni, hogy hová fúj a szél, az embernek valahogy ki kell néznie! – magyarázta, a táskányi fehérneműre célozva.
– Az már igaz – helyeselt a férfi, amikor futólag belepillanthatott a csomagba. Zsófi a csillogó és színes, parányi ruhadarabok közül kotorászta elő a jegyét, gondolkodóba ejtve Lőrincet:- Milyen munkára gondoltál? – váltott tegezésre, hiszen ennyi bugyi látványa már feltételez bizonyos bizalmat és intimitást.
– Elsőre még mindegy, csak kifussa az albérletet, de majd folyamatosan tovább keresgélek.
– És lakásban milyet szeretnél?
– Legyen benne ágy és jó nagy fürdőkád! Ennyi. És lehetőleg ne túl drágán.
– Értem... –Lőrinc meghökkent, nem először már, mióta felszálltak a kupéba. – Van egy kis házikóm, közel a városhoz... – mondta, minden szót külön-külön megfontolva – ágy is van benne, fürdőkád is...
–Jó, akkor hozzád költözöm – jelentette ki Zsófi –, ha nem kérsz túl sokat.
A férfi ádámcsutkája akkorát ugrott, amennyi a szűkös helyen lehetséges, és a végtelenül hosszú combokat nézegette.
– Meg fogunk egyezni. – Nehezen szakította el a tekintetét a látványtól. – Azt sem tudom, milyen árak vannak mostanság.
– Nagyon változó. Körbetelefonáltam egy csomó helyet, és legtöbben azt mondták, hogy először győződjek meg személyesen, hogy megfelel-e, és majd utána alkudozunk.
– Gondolom, ők is meg akarnak téged nézni, mert nem mindegy, hogy kit engednek be...
– Nem vagyok ijesztő.
-- No, persze, de hallottam én már olyat, hogy az albérlő kirámolt mindent a lakásból, és hátrahagyva a fizetetlen csekkeket, eltűnt.
–Te nem félsz?
– Majdcsak nem lopod el az egész tanyát!?
– Mihez kezdenék vele? – kacagott a lány.
– És én, a bugyijaiddal, ha otthagynád cserében?
– Felhúznád – nevetett Zsófi –...haha... bocsi, de vizuális típus vagyok...
Egy pillanatra Lőrinc is azzá vált, ahogy elképzelte magát flitteres tangában, és főleg a lányt, ahogy ezt látja.
– Sokat kell ahhoz innom, hogy ilyesmivel próbálkozzak! – válaszolta. – Megnyomorítana.
– Kerted is van? – váltott témát Zsófi.
– Kert? Az túlzás. Kis füves rész, meg olyan is, az nagyobb, amit nem gondozok, de úgy a szép, burgyingosan.
– Jó, azt szeretem.
– Nagy dolgokra ne számíts, maga a ház sem egy palota, de kényelmes és barátságos.
A lány a csillogó-villogó, apró órájára pillantott:
– Kíváncsi vagyok.
– Még egy kis zötyögés... - -A vasúttársaság bizonyára megsértődött volna ezen a megjegyzésen, hiszen a vonat acélosan száguldott velük. – Én is kíváncsi vagyok. – Nagyokat nyelt, bár a szája olyan száraz volt, mint az ablakon túli pusztaság. El sem tudta képzelni, milyen lesz majd a világ, összezárva a szőke, 20 év körüli csajszival.
– Nem nagyon szeretem a rendet – mentegetőzött már jó előre Zsófi. – Remélem, te nem vagy olyan, akinél katonás rendben állnak a dolgok!
– Azt hiszem, ebben egymásra találtunk. – Lőrinc egy kézmozdulattal kifelé irányította a lány figyelmét: – Ott az én tanyám!
– Mért nem szállunk le?
– Mert csak az állomáson áll meg a vonat...
A szerelvény lassított, váltókon kattogott át, majd begördült a harmadik vágányra. Megérkeztek.
– Mivel megyünk? – érdeklődött Zsófi.
– El se hinnéd, hogy az állomáshoz közelebb van a házam, mint a centrum.
– Akkor kutyagolni kell?
– Helyi járattal fél perc, de valamennyi várni kell a buszra, gyalog 5 perc, addigra odaérünk.
Lőrinc nem tudhatta előre, hogy mi vár rá. Megmutatta a lány szobáját és diszkréten kint maradt, nehogy nyomulósnak mutassa magát – "majd ráérünk még arra" –, leült a kanapéra, és a résnyire nyitva maradt ajtót bűvölte. Elképzelte, hogy holnap vagy holnapután beköltözik Zsófihoz, bár azt a szobát a reggeli napsütés miatt nem szereti. – „Minek keljek korán?” – Vagy a lány költözik át őhozzá… A legszebb pedig az lenne, ha már az első éjszaka meglátogatnák egymást. Még a koránkelésben is kiegyezne, ha egy ilyen csajszi ébresztgetné a megfelelő módon.
A szobából állandó zajok hallatszottak, ahogy Zsófi kinyitott minden ajtót és fiókot, majd végigheveredett és rugózott az ágyon.
– Na, most! – biztatta magát a férfi, de mégis inkább várakozott. Kár volna elriasztani a leendő albérlőt.
– Kényelmes az ágyad! – kiabált a lány.
– A tied is, ha megfelel.
– Lefürödhetek?
– Persze, ami jólesik. És nem kell engedélyt kérni.
Zsófi egy törölközőt a teste köré csavarva lépett ki a szobájából:
– Jössz velem? – kérdezte. – Persze, csak ha jólesik! – tette hozzá incselkedve, és lekapva magáról a törölközőt, Lőrinchez dobta. – Hozd utánam, ha mered! – Meztelenül nyitogatta az ajtókat, kereste a fürdőszobát.
A férfi ledobálta a ruháit, behúzta a hasát, és igyekezett a lány után. A tükörhöz hajolva találta, az arcát vizsgálgatta, s egyből megfordult, elkapta Lőrinc farkát: – Úgy látom, nem lesz rossz sorom nálad. – Erőteljesen húzogatta, miközben kíváncsian szemlélte. – Ritkán használod, hogy azonnal ilyen kemény lett?
A férfi inkább nem kérdezett vissza: „Nem láttál még igazi farkat, aminek nem kell könyörögni, és amit nem kell támogatni?”
Zsófi választ nem várva folytatta: – Hát majd reggel-este használjuk, ha jólesik.
Lőrinc egyetértően meg akarta jegyezni, hogy így akár meg is egyezhetnek az albérleti díjban, de akaratlanul felnyögött, mert Zsófi letérdelt és intenzíven szopni kezdett.

Szőkeségek

Nincsenek megjegyzések: